Reális Zöldek Klub - Az 1954 óta bekövetkezett jelentősebb töltésszakadások okairól:

1. Ásványráró.

Az 1954 júliusi töltésszakadás oka a Szigetközben kialakult védekezési szokás volt, amely a homokzsákokból kialakított ellenyomó medencével „lecsendesített”, anyagot már nem hozó buzgárt a medence további homokzsákokkal történő megtöltésével „elfojtotta”.

A homokzsákfal keskeny talpa alatt kialakult meredek grádiens hatására a medence környezete hirtelen felszakadt, ami a töltés felé irányuló hátráló eróziót és ezáltal töltésszakadást idézett elő.

Szemtanuja voltam, amikor az 1965 évi árvíz alkalmával Sümegi Mihály, a szakasz akkori védelemvezetője, a nyugdíjas véneki gátőrt karhatalommal távolíttatta el a töltésről, mert egy „lecsendesített” buzgárt a hagyományos módon akarta elfojtani.

Beszámolók szerint 1965-ben a Csallóköz alsó részét elárasztó, Csicsónál bekövetkezett gátszakadást ugyanilyen buzgárelfojtás okozta.

2. Tass

A Ráckevei Dunaág alsó végét lezáró töltés koronájának a Dunaág felőli élén árvízvédelmi falat építettek. Az 1955/56 telén a Dunaföldvári híd fölött kiakalult jégtorlasz a Duna vízszintjét a bekötő töltés koronája fölé duzzasztotta és az árvízvédelmi fal vizet tartott. Mivel azonban a szívárgási útvonal igen rövid, a védekezés pedig a „mentettoldali” rézsün lehetetlen volt, a töltés igen rövid idő alatt átszakadt és a Soroksári Dunaágba betörő víz alámosta a Tassi Erőművet. Ez a fal legfeljebb arra lett volna jó, hogy az ágba egy feljebb, pl. Lórévnél bekövetkező nagydunai töltésszakadáson át betörő vizet ne engedje a Dunába visszafolyni. Az abban az időben csak suttogva közölt magyarázat szerint a megfelelő, a Nagyduna felőli oldalon épített árvízvédelmi fal a horgászást nagymértékben zavarta volna.

3. 1970, Szamosmenti szakadások

A Szamoson Szatmárnémeti fölött lévő tározót a tavaszi hóolvadásból származó árhullámok levonulása után feltöltötték. A március elején lehullott nagyintenzitású csapadék által kiváltott és a telt tározóba érkező árhullámot a zsilip meghibásodása miatt az árapasztó nem tudta levezetni, a tározótöltés átszakadt és a magyar határ fölött 11, a magyar szakaszon 3 töltésszakadást okozott. A szakadások nélkül becsült vízállások az akkori töltéskoronát 1.5 – 2.0 m-el haladták volna meg. A magyar területre átömlött és az ott kitört vizek összesen 538 km2-t öntöttek el.

4. A Kisari töltésszakadások.

A túlfejlett Tivadar-Kisari Tiszakanyar által okozott duzzasztás következtében az árvízvédelmi töltést az 1947/48 évi árvíz átszakította és a beregi öblözetet mintegy 140 millkó m3 víz árasztotta el. A szűkület szabályozási lehetőségeit vizsgálaó modellkísérletek eredményeit összefogalva a VITUKI 1961 évi jelentése (Témaszám 6.3.1) megállapította, hogy „… amíg a szűkület fennáll, az 1947/48 évi árvízkatasztrófához hasonló helyzet megismétlődését nem lehet véglegesn kiküszöböltnek tekinteni.”

A kanyar rendezése, ami a túlfejlett kanyar átvágásával járt volna – megintcsak anoním közlések szerint a tivadari kemping érdekében - elmaradt, holott a baljós jelek szaporodtak. Az 1970 évi árvíz során a közúti híd fölött a balparti (Kisari) töltés vízoldali rézsűje lesúvadt.A jelenséget egyértelműen az altalaj kimosódása idézte elő, amit a balpartra sarkantyúkkal átterelt sodorvonal okozott. Az ezredforduló árvizei során a szűkület duzzasztó hatása minden esetben kimutatható volt. A rendezés ezek ellenére elmaradt, és az előrejelzett katasztrófális helyzet megismétlődött.

Ha az emberi tényezőknek tulajdonítható elöntések által okozott károkat a teljes árvízkárból levonjuk, azaz az „árvízkár” fogalmát a védekezési költségekre, esetleg a hullámtérben bekövetkező károkra korlátozzuk, látható, hogy azokat a sorozatban jelentkező aszálykárok meghaladják.