Tisztelt Szerkesztőség!
Észlelnem kellett, hogy az Önökhöz a témában 2020.10.01-én beküldött írásom nem nyert közlést, így annak tartalma mentén nem gondolkodhatnak tovább az Olvasóik.
Sajnálatos, hogy az erőteljesebb megfogalmazású tisztázás
lehetősége hajótörést szenved fals elképzelésekhez történő merev
igazodásaik által. Amit ki kell mondani, ahhoz legjobb eszköz a
tisztán-csengő és erőteljes kifejezés, mert ez könnyíti meg
legjobban az eligazodást egy már erősen ingoványossá tett
terepen.
Ugyanehhez az alapelvhez tartottam magam akkor is, midőn –
eléggé kelletlenül, de a fáklyás szerepét vállalva –
világosságot teremteni vállalkoztam újabb összeállításommal,
melynek közvetlen kiváltója Feiler József Önöknél
2020.10.06-án megjelent traktája.
Amennyiben ezúttal sem merik vállalni az alant mellékelt
szövegem 1:1-beni leközlését, úgy a köz informálása szem előtt
tartását elsődlegesnek tekintve arra kérem Önöket, hogy az
írásomra utaló élőkapcsot (https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/a-feilerek-pfillerei.html )
ezen sorok kíséretében szíveskedjenek oldalukon megjeleníteni.
Üdvözlettel, 2020. október
7. Fuggerth
Endre [ELTE
TTK okl. vegyész 1970-75]
Magyar Hírlap
Tisztelt. Szerkesztő!
Csatolt írásomat a „klímavita”
rovatba küldöm Önökhöz.
Remélem hogy a
lábjegyzetes-elrendezés (ahol
igen-sok kiegészítő-információ
sűrűsödik - ám
ezek betoldása a
fősodratú-szövegbe annak
gondolatmenetét szétdarabolná))
nem okoz fennakadást a
megjelenítésben.
Üdvözlettel,
2020. október 1. Fuggerth
Endre
A
Feilerek P/Fillérei
I.)
Egy nehézütegnek álcázott léggömb:
A
Magyar Hírlap online-felületén 2019.
augusztusában indult „klímavita[1]”
Feiler József
beszállásával[2]
ismét a klímavészharangot kongatók tábora felé billentő adalékot kapott, „A
szabályok nem tagadhatók és nem kijátszhatók” címmel indítva azt a
tirádát, amelyben tapintható jelei vannak annak a káosznak ami a szerzője
fejében él.
Mivel egy hosszú-gyakorlattal már
alaposan kiérlelt sűrű-váladékba sikerítette újszerűnek-vélt
gondolatfoszlányait, a tömörség szempontjából az a legcélszerűbb, ha minél
élesebb szerszámmal emelem ki precízen ezek betegesen kusza voltát.
Míg a teátrális cím „szabályokat” említ, a mögöttes
szöveg már a legelején a „törvényt”
dugja az orrunk alá. Azt hogy a kettő mennyire nem ugyanaz, valószínűleg cseppet
sem segít majd tisztázni az a további kavarás, amely egy ókori jogtudóstól idéz
a törvény tárgyában, holott természeti-törvényekkel
kívánna a későbbiekben foglalkozni – mégha elhelyez egy suta mankót arra nézve
is, hogy a kettő nincs köszönőviszonyban egymással.
Erre a fundusra alapozva kínálja
be látleletként ezt a hátteret: „Egyre
gyakrabban találkozunk azzal, hogy természeti törvényekből következő
jelenségeket próbálnak relativizálni, esetenként egyenesen tagadni emberek.”
– ami, mellétett-tények nélkül, bizony kétélű fegyver. Ám ennyi
előrebocsátásával máris felhatalmazva érzi magát a vádszerű kijelentésre: „Úgy
tekintenek a természeti törvényekre, mint társadalmi konstrukciókra, amelyekkel
kedvük szerint lehet játszani.”
Itt
ítélem érdemesnek szünetet tartani, s megejteni röviden azt az átvilágítást,
amely tisztázhatja a kardinális kérdésre adandó választ: Vajon
KI tekint és támaszkodik a „természeti
törvényekre”, és KI
manipulál inkább a „társadalmi
konstrukciók” mentén. Ugyanis,
F.J. cikke hátralevő része nem más, mint az alant-megvilágított, utóbbi
szerepkörből kiizzadott blabla.
II.)
Egy szükségszerű átvilágítás:
F.J.-ről
egy általa írt
szerzemény[3]
alatt ennyi tudható meg: „Klímapolitikai
szakértő, jelenleg az Európai Klíma Alapítvány, korábban többek között a
Regionális Környezetvédelmi Központ (REC) munkatársa volt.” Amiből
nem tűnik elő semmiféle természettudományos végzettség; mindössze a sok-helyütt
már bevált „szakértő”,
Alapítványi és Központi „munkatárs”,
mint felszínre-dobott úszó-hólyag, próbálja kiváltani az olvasó hasra-esését.
Szorgosabb kutatással azonban elénk tárul
szakirányú-végzettsége[4]
is: „Jozsef
holds a master’s in History, Archaeology (ELTE, Budapest), Environmental
Sciences and Policy (CEU-Manchester University) and International Affairs
(Columbia University).” Nos, ezek közül vajon melyik végzés adja a
kijelentéseihez a stabil természettudományos alapokat? Mindenesetre, a
(klíma)mellényét növelendő, ezekre építve
elképesztő-számú[5]
magas-pozícióhoz képzeletünktől-függően rendelhető tevékenységet is folytat.
Háttér-tekintélyként ezekhez külföldi-tanulmányok is említtetnek:
CEU
[1995-96 között],
Columbia Egyetem[6]
[1996-97 között] –
jesszusom, ott Nyugaton vajon mire
osztanak 1 év alatt diplomát? Utóbbi mint „School
of International and Public Affairs” a következő tematikákban képezi
ki a világ három-műszakos megmentőit: „to
solve the world’s most critical public policy, geopolitical, social, and
business challenges”.
[Azaz: megoldásokat
lelni a világ legkritikusabb közpolitikai, geopolitikai, társadalmi és
üzleti kihívásaira. (Bár el kell ismerni – az elismerések egyik válfajaként –
hogy leleményeik
megoldást nemigen hoznak.) De
HOL itt a természettudomány? – „Keresem
de nem találom sehol…”]
Tapogassuk meg most kissé azok végzettségét is, akikkel együtt-dolgozva alkotja
a „Klímapolitika”[7]
csapatát:
Bart István: „With
degrees in urban planning, law and political science, he has published several
academic papers and articles about emissions trading, and climate policy in
general.” Tehát: várostervezés, jog, és
(modern-kori)
„pégé”.
[Miből is lesz a cserebogár?]
Tetejébe, akadémiai-rangúnak beállított cikkek a CO2 kereskedelemről,
meg klímapolitikáról úgy általában.
[A
rézangyalát! Valaki itt a fűzfán hordja a fütyülőjét.]
Csernus Dóra: „She
holds an MSc in Economics with specialisation in EU integration and marketing…
and an MSc in Geopolitics” A tudományos-cipellő itt az ekonomika és a
geopolitika párosa, EU-integrációs kirakati-felállásban.
Malatinszky Édua: „She
graduated with degrees in International Management (Brussels), Finance and
Marketing (Budapest) and is currently a student in Environmental Engineering.”
Menedzselés
(ahogyan a nagyfiúk csinálják)
ötvözve a Pénzügyekkel vezet nyílegyenesen a (természeti) Környezet
meg-Mérnököléséhez.
Gubacsi Gergely: „He
graduated as an economist (MSc) and started his career at Deloitte Ltd where he
adopted Japanese efficiency improvement philosophies to refine the shop-floor
operations of manufacturing companies.” E gazdasági-szakember
klíma-megmondó alkalmasságát tehát abban az elhíresedésben kell keresnünk,
amivel japán-alapossággal finomította… mit is? „Shop-floor operation”:
a)
üzlethelyiségi műveletek
[szintek-szerinti
elrendezése optimalizálása?],
b)
ezen helyiségek padló-felmosása?
[Bocsánat, de a zavarosban halászás magasiskoláját példázandó ide kell zsúfoljam
az illető tevékenységeinek méltatását célzó eredetit. „Gergely’s own company, Interzona Climate
Change Advisory and Management Consulting Ltd. was founded in 2005 to offer
complex project management services including emission and allocation modelling,
monitoring system design, custom application development to assist CO2
emissions reporting, GHG permitting and quota application to EUETS and Kyoto
installations.” Szóval, tekintélyt-parancsoló vállalkozása van a
jelzett ködös tevékenységek globális-szintű bonyolítására. – Ehhez tényleg
felesleges időtöltés és agymunka lett volna neki végigseggelni akár egyetlen
természettudományos előadást is.]
Ha mindezekkel szemben most azt vizsgálná
valaki, hogy vannak-e hasonló kvalitásai
Miskolczi Ferencnek, Héjjas Istvánnak,
Szarka László Csabának,
Király Józsefnek,
Országh Józsefnek, vagy akár nekem, akkor bizony mind alulmaradunk
F.J. és csapatával szemben. Ugyanis a
sorolt személyek természettudományos alapvégzettsége rendre fizikus,
fejlesztőmérnök, geofizikus, vegyészmérnök, és kutató-vegyészek. Ha most, ezek
ismeretében, szembesítjük F.J.-t saját
fentebbi kérdőre-vonásaival, nem hinném hogy hosszasan kellene magyarázni: KI
MIT KÉPVISEL.
III.)
Hely a mentségek számára:
De ha már
F.J. megszólalt, adjunk neki egy kicsivel több teret: hátha
tisztázódik egy-s-más.
1.)
Az „Élőbolygónk” felületén olvasható
friss
közlendői[8]
közt („Mik
azok a legfontosabb…”) lelhető fel: „Nincsennek
elkerülhetetlen (imperatív) változások…” Zavarom – e rövidke
részletet illetően is – itt kettős. Kész vagyok ha muszáj elfogadni, hogy a
hiány nyomatékosítására szolgálhat a megkettőzött „n”.
Viszont a dupla-negációval a homályba-tolt mondat-foszlányban az „elkerülhetetlen”
és az „imperatív”
szemantikai összesimítása akkor sem sikerül, ha mondata mögöttes részét is
hozzávéve a leg-megengedőbb jelentés előtt is kaput tárok. Attól tartok, hogy a
közlés ilyetén illumináltsága vajmi kevés dolgot vonhat megérdemelt fényárba.
2.)
Másutt[9]
F.J. abban sütkérezik, hogy „lassan
tíz éve
[saját tervezésű]
passzívházban
él”. Jó lenne ennek kapcsán választ kapnunk pl. arra a részletre,
hogy emelkedetten passzív voltát vajon
ürítései leereszkedéseikor szintén gondosan megszervezte-e? Avagy ebbeli
aktivitása kimerül a jelent általánosságban uraló vízbeszarás gyakorlatában,
hiszen passzív őkelme ezzel annak további terhét és következményeit már a
gürcölő társadalomra valamint a fuldokló
Természetre háríthatja. Ugyanis – amit semmilyen divatos
biznisz-szkúlban,
(de, sajnos, a magukat
környezetvédelmi-színekben hirdető tanszékeken sem)
nem oktatnak – a szennyvíz problematikája alaposan összefügg vizeink nagybani
problematikájával is. S a vizeink kezelésében általunk keltett zavaroknak
ténylegesen vannak a klímában megjelenő hatásai. Melyek orvoslása akár azonnal
is elkezdhető lenne, mihelyst nem a klímavészhez kötött légköri CO2-vel
folyna a szünettelen pajkoskodás hanem a vízre koncentrálnánk, észlelve és
széleskörűen alkalmazva a
Vízgazda-rendszer[10]
már kidolgozott elrendezéseit[11].
Szóval, folyton-folyvást klímaválságról deklamálni hangosan a magasból tágas
plénum előtt – miközben valaki zárt ajtó mögött halkan az ivóvízbe szarik – no,
ahhoz tényleg kellhet mindama fedezék, amit a Klíma-testületi hamis-fényű
pozíciók nyújtanak.
IV.)
Meglepő-e a végkifejlet?
Megállapítható tehát, hogy míg a hangjukat
média-segédlettel is messzire hallathatják azok, akiknek semmi egyéb
aspirációjuk mint elgügyögni rendszeresen vértelen és értelmetlen zagyvaságaikat
minél nagyobb hallgatóság előtt, s balkézről e tetteikkel megtévesztik azokat
is, akik jóhiszeműen segítséget remélnek tőlük nehéz kérdések
döntéshozatalaihoz. Addig azok, akik efféléhez képesek lennének tálcán valódi
muníciót nyújtani, félrelökve szerénykednek a tényleges-tudományhoz láncoltan,
pusztán mert veretesebb érveléseik nehezebben követhetők, s így könnyűszerrel
félrelöketnek a mozgalmár-lelkületű „tanácsadók” által.
Ha a fenti gondolatok nem ütnek szöget a
fejekbe – elsikkadnak közlés nélkül mint a
legutóbbi figyelmeztetésem[12],
csupán mert a reflektorom fénye csúf elleplezett pőreségeket láttat – akkor
tényleg készülhet a vészforgatókönyv, mert az irányítás avatatlanok zsákmánya
lesz, örök-időkig.
2020. október 6.
Fuggerth
Endre
Ugyanaz PDF-ben:
Feiler PFillérei by Reálzöldek Reális Zöldek Klub