Reális Zöldek Klub - 1994. - Százak az utcára kerülvén rághatják szégyenükben az öklüket

Százak az utcára kerülvén rághatják szégyenükben az öklüket. Az ország sok-sok milliárd forintot veszít. Közben máshol, az osztrák sógoroknál Bécs alatt a mi pénzünkön építik a vízerőművet maguknak, úgy ahogy, azt nekünk megrendelték.

Bayer Zsolt Magyar Hírlap szeptember 6. 11. oldal, neten: http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=152418&archiv=1&next=0

Libamáj című írásában az egész föld rákosodásáról beszél, ami egyenes folyománya annak, ami bennünket is elért. Első stádiumában, csak a vízügyet emlegették, mint rákos daganatot a nemzet testén. Az írás sajnos már eső után köpönyeg, A nemzeti kormányok idején talán még értelme lett volna, a következő befejezés mellett.

„Mert eljött közénk a Dunakör nevű elmebeteg banda. Csupa frusztrált, beteg lelkű, kielégítetlen, elhülyült korunk hőse. És hadat üzentek a vízenergiának. És nem helyeztük üzembe a 95%-ban kész duzzasztót Dunakilitin, abbahagytuk a vízlépcső építését ott, ahol azt 1942-ben a Magyar Királyi Vízerőhivatal kijelölte. A szlovákok folytatták a vízépítést, úgy ahogy azt a mi szakembereinktől megtanulták. Ti, egy több évszázada világszinten elismert szakmát, rákos daganatként emlegettetek a nemzet testén. Ezek után, miért a csodálkozás azon, hogy a körülöttünk lévő világ rákos, és sajnos a kicsike magyar parasztok, akik még tömnék libájukat, a négy mancs kreténjei miatt csak állásukat veszítik, de a Dunakör miatt az életlehetőségeiket is, mert nemcsak a libák neveléséhez, de az ő életükhöz is víz kell, amit csak szakértelemmel lehet biztosítani az egyre sivatagosodó Duna-Tisza hátságon.”

Pálos László