2019-ben 27 ezer szélerőmű működött Németországban. 2020 végére ebből
hatezernek lejárt a 20 éves támogatása, amit a megújulóenergia-törvény
alapján kaptak. Hiába állnak ezek a berendezések, hiába fizették már rég
vissza létesítésük költségeit, legtöbbjük fenntartása támogatás nélkül még
így sem kifizetődő, ezért lebontják őket.
Csak
Alsó-Szászországban 2025-ig 3500 turbinának a támogatása
jár le, 4,3 gigawatt összteljesítménnyel. Ez
nagyjából öt szénerőműnek felel meg. A Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal
tanulmányt készíttetett a felmerülő problémákról. Ebből kiderül – ami egyébként
is köztudott – hogy az üveg- vagy szénszál-erősítésű, 50-60 méteres műanyag
lapátokkal nem tudnak mihez kezdeni. Már a szállításuk is rendkívül körülményes,
ezért a helyszínen fel kell őket darabolni, ami viszont veszélyes porral
szennyezi a környezetet. A tulajdonosoknak tartalékot kellett volna képezniük a
berendezések lebontására és a táj helyreállítására, amit „természetesen” nem
vagy nem elegendő mértékben tettek meg. 2038-ra 300 millió eurós hiányt
jeleznek előre.
Öt és
félmillió tonna betonról és egymillió tonna acélról van szó: ezek legalább
valamilyen mértékben újrafelhasználhatóak, bár az építőipar nem nagyon fogadja
el az így felkínált betontörmeléket. A transzformátorolaj, a hidraulika- és
hűtőfolyadék viszont veszélyes hulladék. A legsúlyosabb problémát a lapátok
okozzák. 2024-től évi 70 ezer tonnát kellene valahogyan eltüntetni. Még az
elégetése sem egyszerű, mert a megolvadt üveg eltömíti az égetőkemencéket, és
veszélyes por keletkezik. A szénszál viszont rövidzárlatot tud okozni.
Nem csak
Németország viaskodik ezzel a problémával: egy szélerőmű élettartama 20-25 év. Európában
ma 34 ezer turbina legalább 15 éves, 36 gigawatt összteljesítménnyel.
Ebből 9 GW-nyi 20-24 éves, és 1 GW legalább 25 éves. Európában évente
négyezer szélturbina-lapátot bontanak le, Amerikában nyolcezret.
Nálunk
az ellenzék követeli
folyton a
“megújuló, olcsó” energiát előállító szélerőművek létesítését. Nagy kérdés,
hogy miért lennének gazdaságosak nálunk, miközben Németországban – ahol
az áram ára háromszorosa a magyarországinak – állami támogatás nélkül
teljesen életképtelenek; és akkor még nem beszéltünk a környezeti
károkról, a madárpusztulásról, a tájsebekről és a felszámolásukkal
kapcsolatos költségekről és kockázatokról.
Lehet
számolgatni!
Béla