2019-ben 27 ezer szélerőmű működött Németországban. 2020 végére
ebből hatezernek lejárt a 20 éves támogatása, amit a
megújulóenergia-törvény alapján kaptak. Hiába állnak ezek a
berendezések, hiába fizették már rég vissza létesítésük
költségeit, legtöbbjük fenntartása támogatás nélkül még így sem
kifizetődő, ezért lebontják őket.
Csak Alsó-Szászországban
2025-ig 3500 turbinának a támogatása
jár le, 4,3 gigawatt összteljesítménnyel. Ez
nagyjából öt szénerőműnek felel meg. A Szövetségi Környezetvédelmi
Hivatal tanulmányt készíttetett a felmerülő problémákról. Ebből
kiderül – ami egyébként is köztudott – hogy az üveg- vagy
szénszál-erősítésű, 50-60 méteres műanyag lapátokkal nem tudnak
mihez kezdeni. Már a szállításuk is rendkívül körülményes, ezért a
helyszínen fel kell őket darabolni, ami viszont veszélyes porral
szennyezi a környezetet. A tulajdonosoknak tartalékot kellett volna
képezniük a berendezések lebontására és a táj helyreállítására, amit
„természetesen” nem vagy nem elegendő mértékben tettek meg. 2038-ra
300 millió eurós hiányt jeleznek előre.
Öt és félmillió tonna betonról
és egymillió tonna acélról van szó: ezek legalább valamilyen
mértékben újrafelhasználhatóak, bár az építőipar nem nagyon fogadja
el az így felkínált betontörmeléket. A transzformátorolaj, a
hidraulika- és hűtőfolyadék viszont veszélyes hulladék. A
legsúlyosabb problémát a lapátok okozzák. 2024-től évi 70 ezer
tonnát kellene valahogyan eltüntetni. Még az elégetése sem
egyszerű, mert a megolvadt üveg eltömíti az égetőkemencéket, és
veszélyes por keletkezik. A szénszál viszont rövidzárlatot tud
okozni.
Nem csak Németország viaskodik
ezzel a problémával: egy szélerőmű élettartama 20-25 év. Európában
ma 34 ezer turbina legalább 15 éves, 36 gigawatt
összteljesítménnyel. Ebből 9 GW-nyi 20-24 éves, és 1 GW legalább 25
éves. Európában évente négyezer szélturbina-lapátot bontanak le,
Amerikában nyolcezret.
Nálunk az
ellenzék követeli
folyton a
“megújuló, olcsó” energiát előállító szélerőművek létesítését.
Nagy kérdés, hogy miért lennének gazdaságosak nálunk, miközben
Németországban – ahol az áram ára háromszorosa a
magyarországinak – állami támogatás nélkül teljesen
életképtelenek; és akkor még nem beszéltünk a környezeti
károkról, a madárpusztulásról, a tájsebekről és a
felszámolásukkal kapcsolatos költségekről és kockázatokról.