IMF kölcsön
Dátum: 2008. November 11. Tuesday, 07:32
Rovat: Energia
 1983-ban a villamos energia iparág 64 millió dollár világbanki kölcsönt kapott.
A kölcsönt az iparág vezetői nem kérték az illetékes neoliberális „elvtársak” a kölcsönt ráerőltették a trösztre.
Hogy kik voltak az illetékes neoliberális elvtársak, néhányuk neve olvasható Járai Zsigmond „A pénz beszél” című könyvében. (Járai akkor még kisfiú volt, de alkalmas alany a pénzvilág számára.)
A nyolcvanas évek elején a trösztnek évente 200 millió forintnak megfelelő dolláros importra volt lehetősége.
Ebből az iparág bőven képes volt fedezni/beszerezni azokat az eszközöket, amelynek forinttért történő beszerzésre nem volt lehetősége. A világbanki hitelre semmi szükség nem volt!
A 64 millió dollár világbanki hitel elköltésére tenderes forma volt előírva.
A tenderek megírását követően kiderült, hogy azokat csupa másodrangú nyugati szállító nyerte meg.
A 64 millió dollár keretet a tröszt vezetése miután a hitel felvétele elől nem térhetett ki, különböző szakterültekre engedélyeztette.
Az egyik szakterületre (irányítástechnika) 11.3 millió dollár felhasználásara volt lehetőség.
Ebből az összegből lényegében egy huncut dollár nem érkezett be az országba, készülékek észközök formájában költöttük el a 11.3 millió dollárt, csupa olyan eszközre, amelyre valójában nem volt abban az időben szükség.
Például a beszerzett eszközök révén megteremtődött a lehetősége, hogy a Gagarin Erőmű által kibocsátott port mennyiségét mérhessük.
A tröszt vezetését dicséri, hogy a hitel nagy részét gázturbina (alaperőmű építésére) beszerzésére fordította végül az iparág.
A Dunamenti Erőműbe „két gázturbina és egy gőzturbina alaperőmű” létesítését határozta el a tröszt vezetése.
A beruházással a hőszolgáltatás korszerűsítése és az F blokkok szabadságfogának növelése volt a cél. Aki nem érti az F blokkok szabadságfokának növelése szándékát, annak röviden elmondjuk, hogy az F blokkokból is kiadott az erőmű 11 báron gőzt, ez viszont behatárolta a F blokkok villamos terhelhetőségét.
A Dunamenti Erőmű „alaperőművel” történő bővítésének a programja a rendszerváltás időszakáig húzódott el, amikor is a tröszt élén már Halz József és Dr. Járosi Márton volt, és megalakult az Magyar Energetikai Társaság (MET).
A MET legfőbb szakmai programja annak eldöntése lett, hogy „Hová kerüljön a második gázturbina?” A MET előkészítő tanulmányát Dr. Stróbl Alajos készítette elő.
Az eredmény: Kelenföldre. Járosi, Kelenföldről érkezett a Fő utcába!
Közben a tröszt új vezetői statisztáltak ahhoz, hogy a tröszt központ és a tröszt vállalatai közötti kapcsolat rendszer a pénzügyi hídra redukálódjon. Ezzel lényegében megteremtődött a tröszt szétverésének a lehetősége, amelyet napjainkban a reális zöldek és az Energiapolitika 2000 civil szervezetek sírnak vissza.
Miért térünk vissza a fentiekre?
Mert attól tartanak a reális zöldek, hogy a mostani IMF kölcsön is haszontalan dolgokra kerül felhasználásra, mint került 1983–at köbvetően.(Kos)
|
|