Rájuk emlékeztünk ma. (Reális Zöldek Klub)
Aulich Lajos tábornok (1792–1849). Pozsonyi német volt, hadi elméleti tudása a legnagyobbak közé tartozott.
Damjanich János tábornok (1804–1849). Ő volt a vértanuk között a legnagyobbik. Ő volt az egyedüli, aki a papját nem fogadta szívesen. „Ugye mondta neki, örülnek a rácok , hogy ilyen sorsra jutottam?” A pópa természetesen megnyugtatta, hogy az ő hívei az aradi rácok is nagy részvétellel viseltetnek iránta és hogy ők is nagy csodálói hősiességének.
Dessewffy Arisztid tábornok (1802–1849). Ő nem az oroszok, hanem az osztrákok előtt tette le a fegyvert, Lichtenstein herceg előtt, aki meg is ígérte neki, hogy büntetése még a számkivetésnél is kisebb lesz. Élete utolsó évében házasodott. Pesten. Az oltártól egyenesen harctérre ment s feleségét többé nem látta. Petőfi tehát tanulhatott volna tőle hazaszeretet.
Kiss Ernő altábornagy (1800–1849). Örmény származású, a vértanuk között a leggazdagabb.
Knezić Károly tábornok (1808–1849), gyakran tévesen Knézitsként vagy Knezichként említik. Granicsár (délszláv határőr) származású volt: apai és anyai ágon egyaránt idegen vér.
Láhner György tábornok (1795–1849). Besztercebányai származású és a csász. kir. seregben is az örnagyságig vitte. Felesége ritka szépségű asszony volt.
Lázár Vilmos ezredes (1815–1849). Örmény származású volt.
Leiningen-Westerburg Károly gróf tábornok (1819–1849). A legfiatalabb volt a vértanuk között. Nem osztrák, hanem birodalmi német volt, de 48 előtt az osztrák seregben szolgált.
Nagysándor József tábornok (1804–1849), gyakran tévesen Nagy-Sándor Józsefként vagy Nagy Sándor Józsefként említik. Nagyváradi volt, s leszerelt kapitány. Ő volt a 13 aradi között a legszélsőségesebb 48-as, Görgeyvel szemben mindig Kossuth mellett állt.
Poeltenberg Ernő tábornok (1813–1849), gyakran tévesen Pöltenbergként említik. Egyesek Grófnak is mondják, mások szerint csak lovag és egy gazdag bécsi ügyvéd fiának.
Schweidel József tábornok (1796–1849). Inkább nevében, mint neveltetésében volt német. Haynaunak régi bajtársa volt, s ezért az ő életének nem kötél, hanem golyó vetett véget.
Török Ignác Pest megyei nemes család ivadéka volt és a honvédtisztek között az egyik legmagasabb ranggal bírt a csász. kir hadseregben, mert alezredes és hadmérnöki tiszt volt és Görgeynek is, meg Klapkának is tanára volt a hadiiskolában.
Gróf Vécsey Károly (1807-1849). Apja nagy úr volt: gróf és lovassági tábornok, belső titkos tanácsos. Anya idegen származású, egy zweibrückeni hercegnő.