Cikk/Anyag: Sir Harold Nicolson negyedik, utolsó rész
Sir Harold Nicolson negyedik, utolsó rész
Az a magyar olvasó akinek sikerül tultennie magát Harold Nicolson magyarokat utáló kijelentésén és aranyrögöket keres a brit diplomata emlékirataiban az nem fog csalódni.
Magyar történelmi szempontból nagyon fontos az a megállapitás, hogy a versaillesi béke-csinálók tisztában voltak azzal, hogy a békekonferencia súlyos hibákkal terheli meg a résztvevő államokat,-győzteseket és veszteseket egyaránt,- és ezeket a hibákat ki kell majd javitani. Nicolsont idézve: " A vezető államférfiak beleértve Wilson elnököt élénken tudatában voltak azzal, hogy a készülő szerződést egy távolabbi időszakban, akkor, amikor a háborús hisztéria lecsillapodott módositani kell. Ők gondoskodtak erről. Ők elhelyeztek a Népszövetség alapszabályában egy cikkelyt amit ritkán idéznek és gyakran elfelejtenek." Ez a XIX cikkely leszögezi, hogy a népszövetség közgyülése felkérheti a tagokat arra, hogy felülvizsgáljanak olyan szerződéseket amelyek már nem alkalmazhatók és amelyek további léte a világbékét veszélyezteti.
Akkor, amikor a győztes nagyhatalmak is elismerték a hibákat, és ezeknek korrigálását az új világszervezeten belül intézményesitették, akkor csak arra az álláspontra juthatunk, hogy a Horthy rendszernek kutyakötelessége volt a magyarság legnagyobb tragédiájának, a trianoni békeszerződésnek reviziójáért sikra szállni. Ezt a feladatot a trianoni Magyarország elvállalta, és néha jól, néha rosszúl el is végezte.Ezzel szemben megdöbbentő, hogy a "haladó" magyar baloldal akkor is, és ma is ezért a reviziós politikáért a Horthy rendszert elitélte, megbélyegezte, külföldön a magyar kormány lejáratásán fáradozott, és Csonka-Magyarország külpolitikájára a soviniszta és irredenta cimkéket ragasztotta.
Sir Harold Nicolson emlékirataiban hosszasan foglalkozik a békekonferencián uralkodó szellemi irányzatokkal és ezeknek gyakorlati következményeivel. Számunkra, akik már sok évtizede egy volt brit gyarmat polgárai vagyunk kicsit meglepő az az itélkezés amikor saját fajtájáról igy elmélkedik: " Az angolszász embernek végtelenül nagy kapacitása van arra, hogy kivonja az ő kivánalmait azoknak az idealista elméleteknek gyakorlati alkalmazásából amiket ő mások nyakába kiván varrni." Itt a brit diplomata képmutatással, farizeussággal vádolja honfitársait, akik csak addig idealisták saját ügyeikben ameddig ez nem ütközik az érdekeikkel, s akik vizet prédikálnak és bort isznak. Nicolson az álszentséget és szemforgatást nyiltan bevallja mikor igy fogalmaz: " Nem tagadom a párizsi békék szörnyü képmutatását, de határozottan állitom, hogy a képmutatás nem mindig volt tudatos vagy szándékos." Igy aztán aki talán még nem tudta, úgy látszik létezik tudatos, és tudat alatti képmutatás, de ennek a ténynek tudatában megnyugtathatónak mondható-e az, hogy számunkra a trianoni béke esetében a győztesek képmutatása nem mindig volt tudatos, vagy szándékos? Feltehetjük-e azt a kérdést, hogy ez a tudat alatti, az egyéniségbe beágyazott képmutatás nem veszélyesebb-e számunkra mint a Szövetségesek tudatos szemforgatása?
Nicolson röviden foglalkozik a zseniális közgazdásszal John Keynessel, aki a párizsi békeszerződések egyik legnagyobb birálója volt. A versaillesi békék úgy próbálták egyeztetmi az erkölcsi, ideális alapelveket a győztes nemzetállamok érdekeivel és területgyarapitó mohóságaikkal, hogy Keynes szerint a békecsinálók egy "olyan álokoskodó hálót szőttek, ami betakarta kétszinüséggel az egész szerződés nyelvhasználatát és tartalmát."
Ebben a nagy farizeus halmedencében a "mintakép demokrata" cseh cápák nagyon jól érezték magukat. Őket nem zavarta az, hogy voltak akik átláttak a képmutatáson és a kettős mércén. Margaret Macmillan történész 2001-ben megjelent " Peacemakers" azaz Békecsinálók cimü könyvében az amerikai küldöttség jegyzőkönyvéből egy amerikai szakértő állásfoglalását idézi: " A csehek követelik 'történelmi határaikat' (már Csehországban K F) figyelmen kivül hagyván annak a nagyszámú németnek a tiltakozását, akik ezt nem akarják. Szlovákiában a nemzetiségi jogokhoz ragaszkodnak és semmibe veszik Magyarország ősrégi és jól megjelölt 'történelmi határait' ".
A trianoni rablóbéke 88. évfordulóján sajnos igazat kell adnunk Tőkés Lászlónak, aki szerint a legnagyobb baj a "belső Trianon". Az, hogy nem százezrek tüntetnek az utcán, hanem csak egy két ezer ember. Hogyan gondolhatjuk azt, hogy a nagyvilág minden kinjával és krizisével törödik egy olyan üggyel amit még mi sem nagyon támogatunk?. Ébredj magyar!
VESSZEN TRIANON!!!
Kroyherr Frigyes
Cikk/Anyag kategóriája:
Cikk/Anyag szerzője: realzoldek []
Cikk/Anyag beküldője: realzoldek [webmester@realzoldek.hu]
Cikk/Anyag beküldve: június 10, 2008
Utolsó módosítás: június 10, 2008
A nyomatvány forrása Reális Zöldek Klub