Cikk/Anyag: Vitaanyag - Tisza
A Magyarország jelentős vízgazdálkodási kérdései c.
VITAANYAG
TISZA
fejezetével kapcsolatos véleményünket
az alábbiakban adjuk meg.
Egyetértünk azzal a megállapítással, hogy az egyre magasabb árvízszinteket a folyó vízlevezető képességének romlása okozza. A romlás elsődleges oka azonban a meder karbantartásához szükséges „anyagi források” hiánya, és csak másodsorban a duzzasztást előidéző emberi tevékenységek hatása.
Kivételt képez a Tivadari szakasz és a tarpai gátszakadás. Az 1948 – 49 szilveszteri, gátszakadás után a VITUKI modellvizsgálatai kimutatták, hogy a vízszint emelkedését, és ezzel a szakadást, a túlfejle(szte)tt kanyar által okozott duzzasztás idézte elő, sőt javaslatot is tettek a kanyar vonalozásának módosítására. A javaslat azonban a strand és kemping áthelyezését tette volna szükségessé, ezért – nyilván az egységes társadalmi értékrend értelmében - nem valósult meg és a 80-90 cm-es duzzasztás előidézte a 2001 évi szakadást. A tivadari kanyar átvonalozása ismét elmaradt. Remélhetőleg a szakadás újabb fél évszázad elteltével nem ismétlődik meg
A tiszai hullámtér vízlevezető képességének csökkenésében azonban egy harmadik tényező is – lehet, hogy döntő – szerepet játszott, nevezetesen a Körösök, a Maros és a Duna egyidejű árvizének visszaduzzasztó hatása (az alulról felfelé terjedő tetőzés). Kérdés, hogy ilyen esetekben a tervezett vésztározók hatásosak-e, és ha igen mennyire, mert korábban telnek meg. Olyan helyzet is előállhat, hogy a vésztározó eredetinél jóval hosszabb, ritkán igénybevett hátsó töltésén, gyakorlatilag „alvó-gáton” kell védekezni.
„A gátak végtelenségig emelése” valóban nem lehetséges. A tiszamenti töltések azonban méreteiket és anyagukat tekintve túlméretezettek. Tengelyvonalukban kb. 2.5 m mélyégig megrepedt, gyakorlatilag megfelezett töltések, hosszú gátszakaszok is „árvízi jelenségek” nélkül álltak ellen tartósan az 1970 évi tetőző víznek. Védőképességük bizonytalansága az építés és a „konjunkturális fejlesztések” idején egyaránt fennálló pénzhiány miatt elkövetett ismeretlen, feltáratlan de árvizek idején jelentkező hibáknak tulajdonítható. Az aggályosnak ítélt szakaszok rangsorolása után a vízoldali töltéstest kisebbmérvű megbontásával és a talaj szakszerű, ismételt beépítésével a védőképesség szelvénybővítés nélkül is jelentősen fokozható és a töltés legalább 1.0 – 1.5 m-el magasítható lenne. Más műszaki megoldások is lehetségesek.
A vízlevezető képesség növelésére a VKI által szorgalmazott vízgyűjtő-gazdálkodási terv és az ötoldalú nemzetközi együttműködés keretében arra kellene törekedni, hogy rendkívüli árvizek esetén a Vaskapu duzzasztásának csökkentésével növeljék az Alsó-Tiszán a felszín esését.
A Tiszalöki és a Kiskörei duzzasztóművek elválasztó pilléreiben kialakított hallépcsőkben felszerelt érzékelők jelzési szerint ezeket a halak megtalálják és használják, ezért hosszirányú vándorlásukkal szemben nem képeznek akadályt.
Érdeklődéssel várnánk javaslatokat arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi „nem megfelelő” mederállapotok és mederformák helyett milyen megoldással, vagy megoldásokkal kellene (lehetne) a kiöntés nélküli vízszállító képességet biztosítani?
Javasoljuk a Bökényi zsilip és a Csongrádi Vízlépcső „helyi közösségek kezdeményezésének megfelelő” mielőbbi megépítését. Ezek már a közeljövőben is elősegítenék a Dél-alföld mezőgazdasági terményeinek olcsó, vízi úton történő piacrajuttatását, távlatilag a Duna-Tisza csatorna fogadóbögéjét képeznék és hozzájárulnának az öntözéses gazdálkodás elősegítéséhez a klimatológusok által előre jelzett vízhiányos időkben.
Budapest, 2008. június
Szilvássy Zoltán
okl. mérnök
Cikk/Anyag kategóriája: Tudományos vitarovat
Cikk/Anyag szerzője: realzoldek []
Cikk/Anyag beküldője: realzoldek [webmester@realzoldek.hu]
Cikk/Anyag beküldve: június 23, 2008
Utolsó módosítás: október 23, 2009
A nyomatvány forrása Reális Zöldek Klub