A színmagyar Jászberényben Déryné legelső tanítója egy tót volt.
Jellemző, hogy Déryné korában a magyar az ökrére volt büszke, a föld művelését fontosabbnak tartotta a betűvetésnél. Olyan ember, aki betűvetésből élt Jászberényben csak tótot lehetett találni. Az osztrák elnyomás alatt, még ez a tót is annyira magyar akart lenni, hogy még ő kifogásolta a jászberényieket, hogy nem elég szépen beszélnek magyarul, mert hát szalma helyett azt mondják szóma, asztal helyett pedig asztó.
Patasich György kalocsai érsek 1744-ben megbotoztatta jobbágyait azért, mert nem tudtak magyarul.
1828-ban pedig a Veszprém megyei Lajoskomáromban botoztatták meg és csukták le a jobbágyokat, mert tót nyelvű istentisztelet érdekében forongtak. (Pezenhoffer Antal nyomán)