Cikk/Anyag: ÁTFOGÓ DUNA-STRATÉGIA

ÁTFOGÓ DUNA-STRATÉGIA

Reflexiók Hegyi Gyula: Egy folyó, sok város c. írására (Népszabadság, 2009. július 20.)

Örvendetes, hogy egy átfogó „Duna-stratégia kidolgozására mind az Európai Bizottságban, mind Magyarországon kialakulóban van egy szakmai csapat, amely részletes programokat dolgoz ki a hajózás, a víztisztaság, az élővilág védelme és a gazdasági fejlesztés témakörében.” Remélem, hogy a szakmai csapatban kellő súllyal fognak részt venni a vízfolyások hidraulikájában (fluvial engineering) megfelelő ismeretekkel rendelkező folyammérnökök, mert ezek nélkül sikeres Duna-stratégia nem képzelhető el.

E tekintetben döntő fontosságú szakmai fogalmak a vízfolyás hordalékszállító képessége (tractive force) és a meder egyensúlyi, stabil állapotához tartozó hordalékhozam. Ez utóbbinak a szállító képességet meghaladó részét, a folyó lerakja. A múlt század hatvanas éveinek elején a Szigetköz mentén a lerakódás (feltöltődés) éves mértéke 2 cm volt. A felvízi országokban, a Dunán és annak mellékfolyóin, az utóbbi 50 év folyamán megépült vízlépcsők (csak az osztrák Dunán 11) a hordalék nagy részét visszatartják. Ezért a magyar Dunán a hordalékszállító képesség az érkező hozamot meghaladja és az egyensúlyi állapot fenntartásához hiányzó mennyiséget a folyó saját medréből, mossa ki. Az általában a sodorvonal mentén húzódó kisvízi meder ezért folyamatosan mélyül, és a folyamat csak a szállító képesség csökkentésével mérsékelhető, vagy szüntethető meg. A finom (lebegtetett) hordalék viszont, közép- és nagyvizek idején, a nagyvízi mederben kiülepedik és az „feliszapolódik”. Vagyis a kis - és nagyvízi meder „elszakadása” folyamatosan nő.

A mélyülés káros környezeti hatásai közül megemlítendő példák: a parti-szűrésű vizműkutak csökkenő hozama kisvizek idején, a mellékágak kiszáradása, a Gemenci Nemzeti Park, mint „vizes élőhely” elöntési gyakoriságának csökkenése, az élővilág változása, a Duna-Tisza hátság sivatagosodása a süllyedő talajvízszint miatt, stb.
A vízhasználatokat érő káros hatások közül kiemelkedő jelentőségű a Paksi atomerőmű hűtővízellátásának és ennek következtében üzemének veszélyeztetése, mert kisvíz idején a reaktorok teljesítményét már a jelenlegi kiépítettség mellett is korlátozni kell (az elfogadott bővítésről nem is szólva), amikor a kisebb szívómagasság miatt a szivattyúk vízszállítása csökken. Ugyancsak a meder erózió miatt kellett a százhalombattai földgáz-távvezetéket mélyebb árokba áthelyezni, mert hajózási akadályt képező csúcsgázlóvá vált.

A medermélyülés folyamata a hagyományos vízépítési módszerekkel
(„környezetbarátnak” nem nevezhető terméskő sarkantyúkkal, párhuzam- és partvédőművekkel) nem állítható meg. Ezt a GKM megbízása alapján a közelmúltban készült tanulmány szerzői is elismerték.

A hajók „Dunához való igazítása”, azaz az EU szabványtól eltérő, kisebb merülésű, de szélesebb vízi járművek, alkalmazása a medermélyülés ütemét nem érinti, mert az, a közlekedő hajók mélyjáratától független folyamat. Vagyis a „folyóhoz szabott járművek” legfeljebb egyre mélyebbre leszálló vízszintű, de változatlan mélységű mederben közlekednének. Mindezt azon a folyón, melyen a háború előtt a MEFTER (Magyar Első Folyam- és Tengerhajózási Rt.) „János Vitéz”, „Budapest”, „Debrecen” stb. tengerjáró hajói Budapestig közlekedtek. Ugyanakkor, a folyó környezete a jelenleginél sokkal jobb állapotban volt.

Sikeres Duna-stratégia csak teljesen depolitizált légkörben alakítható ki. A Bős-Nagymarosi rendszer magyar műtárgyait a kétoldalú szerződés 1977. évi megkötése után igen kényelmes („laza”) ütemterv mellett is, 5-6 év alatt, 1983 – 84-re be lehetett volna fejezni. Mára kiderült, hogy a kiviteli munkákat az anyagi források hiánya tette vontatottá, mert azokat 1980 után, folyamatosan, eltérítették az eleve kilátástalan „tenger alóli” szénbányászatra (Eocén program, Bicskei erőmű), valamint a bauxitbányászatra (Nyírád). Ellenkező esetben, 1988-ban, a már 4-5 éve kész és megfelelően, a környezet károsítása nélkül üzemelő rendszer ellen kit lehetett volna rendszerellenes tüntetésekre mozgósítani? Vagy a „szimbólummal” együtt a rendszerváltozás is „elmaradt” volna? Nehezen érthető, hogy a környezetvédők akkor sem rendeztek rendszerellenes tüntetéseket a Bakony talán kevésbé látványos, de sokkal veszélyesebb víztelenítése ellen, amikor a karsztvízszint süllyedése már a budapesti gyógyforrások hozamát és a Hévízi tó minőségét fenyegette. Talán nem tudtak róla?

A medermélyülés folyamata és annak valamennyi káros következménye hatékony és környezetbarát módon - nemzetközi szaktekintélyek egybehangzó véleménye szerint - csak duzzasztással, vízlépcsők építésével állítható meg és fordítható vissza.


1. A feszített ütemben két-három év alatt befejezhető Nagymarosi Vízlépcső
• a hagyományos módszereknél sokkal olcsóbban megteremtené az ENSZ-EGB követelményeinek megfelelő és a Magyar Kormány által „A nemzetközi vízi utakról szóló EU megállapodás kihirdetése” 151/2000.(IX. 14.) Korm. és a 17/2002. (III. 7.) KöViM sz. rendeletekkel kötelezővé tett paraméterekkel rendelkező VI.c kategóriájú vízi utat.
• 445 MW (egy paksi reaktor) teljesítménnyel évente átlagosan 2 milliárd kilowattóra, valóban megújuló, környezetbarát, áramot termelne.
• Duzzasztott tere alkotná a közeljövőben szükségessé váló szivattyús energiatározó alsó medencéjét.
• Lehetővé tenné a Hágai Nemzetközi Ítélőszék döntésének megfelelő kiegyezést a Szlovák féllel.
2. Az Adony környékére tervezett vízlépcső
• stabilizálná a Nagymaros alatti szakasz medrét.
• Gyakorlatilag méretkorlátozás nélküli, az ENSZ-EGB VII. kategóriájú vízi utat hozna létre.
• Kedvező indító csatorna szakasz kialakítását tenné lehetővé a tervezett Duna-Tisza Csatorna számára.
• Évente mintegy 1 milliárd kWh megújuló energiát termelne.
3. A Fajsz környékére előirányzott vízlépcső
• a VII. kategóriájú vízi út fenntartásán kívül,
• megoldaná a Paksi Atomerőmű hűtővízellátásának problémáját, akár még a 4000 MW-ra tervezett bővítés után is.

A fenti tájékoztató fejtegetések véleményem szerint előmozdítanák a Duna-stratégia lelkét jelentő regionális együttműködést.
Budapest, 2009. július 24.
A Haladó Erők Fóruma
nevében
Szilvássy Zoltán
aranydiplomás vízépítő mérnök

Cikk/Anyag kategóriája:
Cikk/Anyag szerzője: realzoldek []
Cikk/Anyag beküldője: realzoldek [webmester@realzoldek.hu]
Cikk/Anyag beküldve: július 26, 2009
Utolsó módosítás: július 26, 2009

A nyomatvány forrása Reális Zöldek Klub