Azonos meggondolás?
Szerző: Dr. Simon Kálmán, a műszaki tudományok doktora
Az Energia Gazdálkodás 2009.1-2. száma közzé teszi az ETE fontosabb energetikai kérdésekben hozott állásfoglalásait, így megjelentette a Paksi Atomerőmű hosszabbításával kapcsolatos téziseit is.
Az értékelésből kiemelném az Atomerőműben keletkező nagy aktivitású rádioaktív hulladékok elhelyezésének kérdéseit. Ezzel az 1.6. III. sz. pontban foglalkozik. Itt megállapítja, hogy a 90-es évek politikai-gazdasági változásai után a kiégett fűtőelemek Szovjetunióba (Oroszországba) visszaszállításának lehetősége megvál¬tozott. Ezért a fűtőelemeket e célra épített átmeneti tárolókba helyezik, és ez 50 évig biztonságos megoldást nyújtana. Ezt az egyelőre nem megalapozott megállapí¬tást azzal indokolja, hogy e hulladék elhelyezését mindenképpen meg kell oldani, aminek sikerére az energetikában az új szakember generáció a biztosíték.
A valóságban azonban ezzel megmarad, sőt növekedik az e kérdéssel kapcsolatos kockázat. Természetesen a felmerülő költségeket, legalább nagyvonalakban sem közlik, helyette tudatják, hogy a problémát a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap forrásaiból gondolják megoldani. Nyíltan szembe kell nézni a várható műszaki problémákkal is, amelyeket a következő évtizedekben a technika, a technológia remélt eredményeivel gondolják megszüntetni.
Véleményem szerint túlzott mértékben építenek a jövő évtizedek nem ismert eredményeire, ez pedig kockázat növelő tényező. Arra is kell, és ildomos gondolni, hogy akik az állásfoglalásban szerepet vállalnának, néhány évtized múlva mind jelentősen 100 év felettiek lennének. Az állásfoglalás nyilvánvalóan tükrözi az „atomenergia lobbi” szellemiségét. Az is bosszantó, hogy régebben az energetikában működő barátaink nem tanúsítottak hasonló magatartást a bányászati fejlesztési gondolatok, kísérletek kapcsán, sőt azokat fantazmagóriának minősítették.
Néhányat ezek közül megemlítek:
• az akkori ipari miniszter által megfogalmazott „kombinatív” energiapolitika elveit, amelyek az ország energia ellátásában számításba vehető minden energiafajtára kiterjedtek,
• a nemzetközi tapasztalatok alapján végzett kísérleteket a metán kinyerésére a szén-telepekből, a széntelepek hidromechanizációs kitermelésére, a széntelepek földalatti elgázosítására, a brikettezés fejlesztésére, stb.
Ezeket a gondolatokat annak ellenére elvetették, hogy a vizsgálatukban, és megoldásukban jelentős külföldi intézményekkel alakultak ki kapcsolatok. Így a német-, a francia-, az angol bányászati kutatóintézetek, az amerikai „Oxy” társaság is komoly vizsgálatokat kezdett a mecseki feketeszén bányászat problémáiban.
A fenti témakörökben 50 év távlatában legalább olyan eredményeket kell feltételeznünk, mint amilyeneket például a Paksi fűtőelem elhelyezési problémáiban képzelnek. A szén azonban „ördögtől” való, az atom, a gáz megítélésével szemben elvetendő. Ezt nevezhetjük az energetikában azonos meggondoláson alapuló állásfoglalásnak?
További kérdés az is, hogy ki kerget fantazmagóriát?