Polgári Körök gyökere.
A magyarnak sohasem az volt a baja, hogy mukkanni se mert s mindig szótlanul tűrte a jármot, hanem az, hogy mindig annyi felé ment, ahány személyből állt. A magyart szabadságra csak hamis próféciái buzdíthatják, azok, akik hízelegnek neki, nem pedig javát akarják.
Ezer szerencsénk, hogy egyik szabadságharcunk se járt sikerrel, mert ha győztünk volna, mindig nagyobb szolgaságba kerültünk volna, mint amilyenből szabadulni akartunk.
Közmegegyezésre, társadalmi stabilitásra a magyarok körében kádárizmus idején van példa.
A Kádár rendszer idején a magyar emberek felismerték ország mozgástere a reálpolitika lehetőségei korlátozottak. A pártvezetés gazdaságpolitizálásának műhely titkait kevesen ismerték, legkevésbé az ebben az időszakban megjelenő alternatív politikai programokat megjelenítők, a későbbi rendszerváltó politikusok.
A nyolcvanas években a magyar társadalmat nem jellemezte rendszerváltó hangulat.
Adósságcsapdába a hetvenes évek nagy olajválsága, az olajárrobbanás nyomán kerültünk.
A Kádár rendszer a gazdasági helyzet orvoslására létrehozta a „második gazdaságot”, amely ugyan nem hozta meg csapdából, a válságon való túljutást, elindított azonban egy korlátozott polgárosodási folyamatot a magyar társadalomban.
A rendszerváltó politikai elit a népi nemzeti értelmiségi csoportokból és a Kádár rendszer által „kitermelt” liberális polgárok, illetve ezek gyermekiből kerültek ki.
A liberálisok egyik szárnya (SZDSZ) 2010-ben befejezi jelenlétét a közéletben, míg a másik szárnya (FIDESZ) kormányzásra készül.
FIDESZ kormányzásra készül, az a párt, amely a Polgári Körök nélkül egy fabatkát sem ér.
Kapcsolódó írásaink:
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1131
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1051
http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1048