AZ ALKALMAZKODÓ MÁRKUSHEGYI BÁNYA

Dr. Havelda Tamás 1981-ben szerzett bánya¬művelő mérnöki oklevelet. Az egyetem elvégzését követően két évig Tatbányán dolgozott, majd átkerült az Oroszlányi szénbányákhoz.

A termelésirányítás és a tervezés minden lépcsőjét végigjárva lett Márkushegyen felelős műszaki vezető. Az erőmű és a bánya integrációja óta a Vértesi Erőmű Zrt. bányászati igazgatója.

2005-ben doktori oklevelet szerzett a Miskolci Egyetemen. Hosszú ideje aktívan rész vesz több társadalmi szervezet munkájában is.
Talán első olvasatra nehezen értelmezhető, hogy mit is jelent a címben meg-fogalmazott gondolat. Egy üzem, egy termelő hely is tud alkalmazkodni? Tud, sőt kell is alkalmazkodnia ahhoz, hogy megújulhasson, hogy korszerűsödjön, hova tovább életben maradhasson.

Sok-sok évre visszanyúlva tudatosan – néha persze ösztönösen – kereste az üzem, az akkori vezetés a munkavállalókkal karöltve, a nagyobb termelés elérésének úját. Nem sokkal a „hurrá korszak” után érthető volt ez a törekvés. Hamar felismerést nyert, hogy sokat termelni csak intenzív gépesítéssel lehet. (No persze az ember, a technológia sem mellékes.) Már a bánya tervezésekor magas fokú gépesítés és tipizálás volt a cél. Nagykapacitású, a kor fejlettségének meg¬felelő technikai háttér került beszerzésre. Ekkor a mennyiség volt az elsőrendű szempont. Ez volt a mennyiségi igényekhez alkalmazkodás.

A vállalat más bányaüzemeinek kimerülése miatt egyre inkább előtérbe került – a kommunális piac kiszolgálása– a tisztán termelés, a kiadott termék minőségé¬nek javítása érdekében. A program a föld alatt, a termelő helyeken kezdődött és a központi osztályozó légszérjeinél fejeződött be. Ez nem más, mint a minőségi igényekhez alkalmazkodás.
Számtalan kisebb-nagyobb szervezeti átalakítás után, 1992-höz értünk. Gazda¬sági okokból megtörtént a nagy múltú Oroszlányi Szénbányák átalakulása. Az improduktív tevékenységet az Oroszlányi Szénbányák FA-ba, míg az életképesen működő részt a Széntermelő és Szénértékesítő Leányvállalatba szervezték. Néhány hónapos működés után a leányvállalat átalakult Oroszlányi Bányák Kft-vé. Ez volt a gazdasági körülményekhez alkalmazkodás.
Időközben az országban sorra alakultak a bánya-erőmű integrált társaságok, és világossá vált az integráción kívüli maradók sorsa. 1994 áprilisában három erőmű (Oroszlányi, Bánhidai, Tatabányai) és két bányatársaság (Oroszlányi Bányák Kft és Tatabányai Bányák Vállalat) integrációjával megalakult a Vértesi Erőmű Részvénytársaság. Ezzel az átalakulással a Márkushegyi Bányaüzem is bekerült az integrációba. Ismét új kihívások elé nézett az üzem. A kissé eltérő szakmakultúrájú Mányi Bánya ásványvagyonának kimerüléséig, bezárásáig jó néhány esetben és módon Márkushegy kisegítette az „új kistestvérét”. Gépesítés, technológia és eszközátadás, ami alatt termékcserét kell érteni. Alkalmazkodás volt ez is, mint ahogy az újonnan létrejött családoknál szokás. A Mányi bánya bezárásakor kiváló szakképesítésű munkavállalóival segítette viszont a családot.

Tov&#225bb olvasom »