A hazai energiaforrások kihasználásának lehetőségei és ellentmondásai
Jó szerencsét május 11th, 2010A hazai energiaforrások kihasználásának lehetőségei és ellentmondásai
Dr. Gál István, a műszaki tudományok kandidátusa, a GTTSZ energetikai bizottságának titkára. Hozzászólás a GTTSZ 2010.május 4-i Energetikai Konferenciáján.
A mai konferencia megrendezésével a GTTSZ célja véleményem szerint az volt, hogy áttekintsük az ország energetikai célú megújuló és meg nem újuló természeti erő¬forrásait.
Szükség van-e új importforrásokra, növelve a nagyon magas – jelenleg közel 80%-os – importfüggőségünket, vagy rendelkezünk hazai természeti erőforrásokkal, amelyek lehetővé teszik a magas arány lényeges csökkentését. Véleményem szerint igen, és ez azt jelentené, hogy sok tízezer új munkahely teremthető, javulhat a hazai költségvetés helyzete, csökkenne az energia import¬függőségünk és szükségtelen politikailag instabil országokon átmenő gázvezeték építése.
A hazai természeti erőforrások használatának alapvető kérdése a TULAJDONVISZONY
A természeti erőforrások az Alkotmány szerint az állam tulajdonában vannak. Az állam kötelessége tehát, hogy a tulajdonában lévő erőforrásokkal jó gazda módjára sáfárkodjon. A fosszilis energiai hordozók, a vizek, a termőföldek a nemzet vagyonának számítanak. A privatizáció során az egymást követő kormányok szinte versenyszerűen adták koncesszióba a nemzeti vagyont. A új társaságok kedvező helyzetbe kerültek, komoly nyereséget értek el. A kitermelési jogért cserébe úgynevezett bányajáradékot fizetnek (a kitermelt ásványi nyersanyag értékének a bányatörvényben meghatározott, maximum 12 százaléka), de van olyan koncesszióba adás, ahol ezen felül még eszközarányos nyereséget is rögzítettek a szerződésben. Vagyis a kitermelés során a beruházott összeg megtérülésén felül a privatizált társaságok – sok esetben külföldiek – jelentős nyereségre tettek szert. Az energetikai fórumokon még soha nem esett szó arról, hogy a nemzeti vagyon kitermeléséből keletkező haszon hová tűnik. Nem hallani arról, hogy mennyit veszített országunk a természeti kincseink eltékozlásából. A kérdés, és remélem, hogy a többi korreferátumokban hallani fogunk arról, hogy az állam –mint tulajdonos – az olyan stratégia fontosságú szolgáltatást, mint az energiaszolgáltatás, ellenőrzése és irányítása alatt akarja működtetni, vagy rábízza a liberális piacra és tudomásul veszi, hogy profit határozza meg az ország energiaellátását.
Számos anyagból ismert, hogy 2025-ig közel 6200 MW áramtermelő kapacitást kellene létrehozni a lebontandó alaperőművek pótlására. Két lehetőség van:
1. Az állam a hazai természeti erőforrásokra alapozva építi meg a hiányzó alaperőműveket. Hazai erőforrásként még rendelkezésre áll a lignitvagyon egy része (nagy részét lekötötte az RVE a Mátrai Erőművel). Vannak ismert szén előfordulások, a bezárt bányák visszahagyott szénvagyonai, rendelkezésre állnak a vizeink, közel 2000 MW energiát lehetne vízi-erőművekből előállítani. Ebben az esetben az állami kézben lévő erőművek haszna költségvetési bevételt jelent, munkahelyteremtést, kockázatcsökkentést, import kiszolgáltatottság csökkenést segíthet. A beruházási források, véleményem szerint, amennyiben megvan rá az akarat előteremthetők. Mint Például Paks esetében
2. Az állam a hiányzó erőművek építését hazai és külföldi érdekeltségű áramtermelő társaságra bízza. Ebben az esetben a társaság dönti el, hogy import szénre-, gázra- vagy egyéb alapanyagra akarja az erőművet építeni. De ebben az esetben az állam ismét gazdaágilag hátrányos helyzetbe kerülhet: a hasznot vagy kiviszik az országból, vagy az áramtermelő társaság profitját gyarapítják, az importfüggőség megmarad vagy fokozódik, számítani kell jelentős importnövekedéssel, ami az energiaárak jelentős emelkedése miatt a lakosság terheit növelik. Kérdés, hogy ebben az esetben az állam tudja- e, akarja-e kedvezményekkel ösztönözni az erőműépítő társaságokat a hazai természeti erőforrások fokozottabb kihasználására vagy a társaság profitorientáltságára bízza.
Az alaperőművekkel párhuzamosan, de azokat nem helyettesítve, lehetőség van megújuló energetikai beruházásokra. Ez most a sláger, de a képviselőik a lobbizáson kívül nem ismertetitek a gazdaságosságot, a hatásfokot,a tulajdoni viszonyokat. Nem véletlen, hogy az EU erőlteti ezek építését, hiszen az EU megújuló elemeket gyártó lobbija a piac reményében nyomást gyakorol az EU politikusaira. Például a németországi napelem-, a spanyol szélturbina gyártók óriási haszonra tesznek szert a hazai beruházásokon. Ismert, hogy a mosonmagyaróvári szélerőmű park külföldi berendezésekből épült, külföldi tulajdonosa van, ennek ellenére 25 Ft-os kötelező áramátvételi díjjal támogatják a magyar fogyasztók. Erről miért hallgatnak zöld lobbi szószólói?
A lehetséges hazai erőforrásainkat a további hozzászólók részletesen ismertetik, feltárva az erőforrás kihasználási lehetőségeit, tulajdonviszonyait, kitermelésük a nemzetgazdaságra gyakorolt hatásait, gazdaságosságát.
Hölgyeim és Uraim!
A kitermelés és felhasználás körében felhívnám a figyelmet még néhány alapvető ellentmondásra.
• Az olcsóbb import áram. Lehet, hogy időnként a külföldi áramkereskedőktől lehet olcsóbb áramot venni, de ezzel az exportáló országban teremtünk munkahelyet és az exportáló ország költségvetését gyarapítjuk.
• A környezetvédők túlkapásai sajnos nagymértékben akadályozzák az energetikai célú fejlesztéseket. Egy újonnan alakult zöld lobby ma meg tud akadályozni közösségi-, sőt országos érdekeket szolgáló energetikai vagy egyéb célú beruházásokat, károkat okozhatnak és a jelenlegi törvények szerint nem lehet őket felelősségre vonni. Például a Mátraterenyei erőmű vagy a Bős – Nagymarosi létesítmény építésénél, amely esetében becslések szerint a beruházás leállításából és a ki nem termelt villamos energia árából származó kár közel 400 milliárd Ft. A legkörnyezetbarátabb és leggazdaságosabb energiát termelő vízerőművek építéséről az energiapolitika szakemberei nem beszélhetnek, az szinte még ma is tabu. A felelősök megússzák a felelősségre vonást az óriási kár okozásáért. Ma Magyarországon a világhírű Mosonyi professzor helyett Hajós Adrienn a Duna hasznosításának fő szakértője. A környezetvédők sok esetben a fenntartható fejlődés gátjává válnak. A környezet védelme természetesen fontos, de mindig összetett mérlegelés szükséges, amely figyelembe veszi a gazdaságosságot, a fenntartható fejődést, a hasznot. Vitás esetben lenne célszerű a bíróságra bízni a döntést.
• Másik jelentős ellentmondás a fosszilis energia elégetésekor keletkező széndioxid CO2. Azt hogy a légköri felmelegedést egyértelműen és kizárólagosan a széndioxid okozza, ma már többen vitatják. A NÁSA kutatója (Miskolci Ferenc) szerint a CO2 koncentráció emelkedését a vízpára ellensúlyozza. A másik elgondolkoztató tény, hogy csak a fosszilis energiát tüzelő erőművek, ezen belől is főleg a szenes erőművek ellen folyik a kampány, amelyet az EU-n kívüli országok nem vesznek komolyan. Az megújuló energiahordozók égetésével ugyanúgy CO2 keletkezik, de ezek használatát ráadásul kötelező átvétellel és kiemelt áramátvételi árral jutalmazzák. Vagyis a klímahisztériások elmélete igen sántít.
• Még egy jelentős ellentmondás a Natura, amely az ország területének 22 %-ára ír elő semmittevést. De ez még nem elég. Ha a zöld lobbi megújuló energiaprogramjait komolyan kellene venni, akkor a magyar élelmiszertermelés helyett energiafüvet kellene termeszteni. Ez nem tudatos tönkretétele az ország mezőgazdaságának, élelmiszer termelésének, és az élelmiszer import elősegítése. Kinek az érdekében?
A természeti erőforrások kitermelésének csak néhány ellentmondását ismertettem. A hozzászólásom inkább problémafelvető, vitaindító, hiszen a programból látszik, hogy a további felszólalók nálamnál szakavatottabban ismerik a területükön a hazai természeti erőforrások kihasználási lehetőségeit, és a nemzetgazdaságra gyakorolt hatásait. Én arra kívántam utalni, hogy amennyiben vannak energiatermelésre alkalmas erőforrásaink, akkor nincs szükség újabb importnövelő beruházásokra, hogy jobb lenne, ha az állam jó gazda módjára a saját erőforrásait felhasználva nem az import lobbi, hanem a nemzeti érdekeket figyelembe véve határozná meg az ország energiapolitikáját. Szemléletváltásra van szükség, hogy a hazai érdekek érvényesülhessenek.
Köszönöm a meghallgatást!
május 19th, 2010 at 09:23
Tisztelt Kollégám!
Előadását nagyra értékelem. Amit előadott az már 30 éve is igaz volt, ha nem is értek minden értékelésével egyet, de valahol ott állók ahol Ön. Mindketten tettünk is valamit de a lobbyk-kal nem versenyezhettünk.Tanulmányomban idézek Öntől, ha nincs kifogása.
Üdvözli Galambos Árpád az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát nyugállományú fejlesztési főmérnöke