A hazai energiaforrások kihasználásának lehetőségei és ellentmondásai

Dr. Gál István

Dr. Gál István

Dr. Gál István, a műszaki tudományok kandidátusa, a GTTSZ energetikai bizottságának titkára. Hozzászólás a GTTSZ 2010.május 4-i Energetikai Konferenciáján.

A mai konferencia megrendezésével a GTTSZ célja véleményem szerint az volt, hogy áttekintsük az ország energetikai célú megújuló és meg nem újuló természeti erő¬forrásait.
Szükség van-e új importforrásokra, növelve a nagyon magas – jelenleg közel 80%-os – importfüggőségünket, vagy rendelkezünk hazai természeti erőforrásokkal, amelyek lehetővé teszik a magas arány lényeges csökkentését. Véleményem szerint igen, és ez azt jelentené, hogy sok tízezer új munkahely teremthető, javulhat a hazai költségvetés helyzete, csökkenne az energia import¬függőségünk és szükségtelen politikailag instabil országokon átmenő gázvezeték építése.

A hazai természeti erőforrások használatának alapvető kérdése a TULAJDONVISZONY

A természeti erőforrások az Alkotmány szerint az állam tulajdonában vannak. Az állam kötelessége tehát, hogy a tulajdonában lévő erőforrásokkal jó gazda módjára sáfárkodjon. A fosszilis energiai hordozók, a vizek, a termőföldek a nemzet vagyonának számítanak. A privatizáció során az egymást követő kormányok szinte versenyszerűen adták koncesszióba a nemzeti vagyont. A új társaságok kedvező helyzetbe kerültek, komoly nyereséget értek el. A kitermelési jogért cserébe úgynevezett bányajáradékot fizetnek (a kitermelt ásványi nyersanyag értékének a bányatörvényben meghatározott, maximum 12 százaléka), de van olyan koncesszióba adás, ahol ezen felül még eszközarányos nyereséget is rögzítettek a szerződésben. Vagyis a kitermelés során a beruházott összeg megtérülésén felül a privatizált társaságok – sok esetben külföldiek – jelentős nyereségre tettek szert. Az energetikai fórumokon még soha nem esett szó arról, hogy a nemzeti vagyon kitermeléséből keletkező haszon hová tűnik. Nem hallani arról, hogy mennyit veszített országunk a természeti kincseink eltékozlásából. A kérdés, és remélem, hogy a többi korreferátumokban hallani fogunk arról, hogy az állam –mint tulajdonos – az olyan stratégia fontosságú szolgáltatást, mint az energiaszolgáltatás, ellenőrzése és irányítása alatt akarja működtetni, vagy rábízza a liberális piacra és tudomásul veszi, hogy profit határozza meg az ország energiaellátását.

Számos anyagból ismert, hogy 2025-ig közel 6200 MW áramtermelő kapacitást kellene létrehozni a lebontandó alaperőművek pótlására. Két lehetőség van:

1. Az állam a hazai természeti erőforrásokra alapozva építi meg a hiányzó alaperőműveket. Hazai erőforrásként még rendelkezésre áll a lignitvagyon egy része (nagy részét lekötötte az RVE a Mátrai Erőművel). Vannak ismert szén előfordulások, a bezárt bányák visszahagyott szénvagyonai, rendelkezésre állnak a vizeink, közel 2000 MW energiát lehetne vízi-erőművekből előállítani. Ebben az esetben az állami kézben lévő erőművek haszna költségvetési bevételt jelent, munkahelyteremtést, kockázatcsökkentést, import kiszolgáltatottság csökkenést segíthet. A beruházási források, véleményem szerint, amennyiben megvan rá az akarat előteremthetők. Mint Például Paks esetében
2. Az állam a hiányzó erőművek építését hazai és külföldi érdekeltségű áramtermelő társaságra bízza. Ebben az esetben a társaság dönti el, hogy import szénre-, gázra- vagy egyéb alapanyagra akarja az erőművet építeni. De ebben az esetben az állam ismét gazdaágilag hátrányos helyzetbe kerülhet: a hasznot vagy kiviszik az országból, vagy az áramtermelő társaság profitját gyarapítják, az importfüggőség megmarad vagy fokozódik, számítani kell jelentős importnövekedéssel, ami az energiaárak jelentős emelkedése miatt a lakosság terheit növelik. Kérdés, hogy ebben az esetben az állam tudja- e, akarja-e kedvezményekkel ösztönözni az erőműépítő társaságokat a hazai természeti erőforrások fokozottabb kihasználására vagy a társaság profitorientáltságára bízza.

Az alaperőművekkel párhuzamosan, de azokat nem helyettesítve, lehetőség van megújuló energetikai beruházásokra. Ez most a sláger, de a képviselőik a lobbizáson kívül nem ismertetitek a gazdaságosságot, a hatásfokot,a tulajdoni viszonyokat. Nem véletlen, hogy az EU erőlteti ezek építését, hiszen az EU megújuló elemeket gyártó lobbija a piac reményében nyomást gyakorol az EU politikusaira. Például a németországi napelem-, a spanyol szélturbina gyártók óriási haszonra tesznek szert a hazai beruházásokon. Ismert, hogy a mosonmagyaróvári szélerőmű park külföldi berendezésekből épült, külföldi tulajdonosa van, ennek ellenére 25 Ft-os kötelező áramátvételi díjjal támogatják a magyar fogyasztók. Erről miért hallgatnak zöld lobbi szószólói?

A lehetséges hazai erőforrásainkat a további hozzászólók részletesen ismertetik, feltárva az erőforrás kihasználási lehetőségeit, tulajdonviszonyait, kitermelésük a nemzetgazdaságra gyakorolt hatásait, gazdaságosságát.

Hölgyeim és Uraim!

A kitermelés és felhasználás körében felhívnám a figyelmet még néhány alapvető ellentmondásra.
• Az olcsóbb import áram. Lehet, hogy időnként a külföldi áramkereskedőktől lehet olcsóbb áramot venni, de ezzel az exportáló országban teremtünk munkahelyet és az exportáló ország költségvetését gyarapítjuk.
• A környezetvédők túlkapásai sajnos nagymértékben akadályozzák az energetikai célú fejlesztéseket. Egy újonnan alakult zöld lobby ma meg tud akadályozni közösségi-, sőt országos érdekeket szolgáló energetikai vagy egyéb célú beruházásokat, károkat okozhatnak és a jelenlegi törvények szerint nem lehet őket felelősségre vonni. Például a Mátraterenyei erőmű vagy a Bős – Nagymarosi létesítmény építésénél, amely esetében becslések szerint a beruházás leállításából és a ki nem termelt villamos energia árából származó kár közel 400 milliárd Ft. A legkörnyezetbarátabb és leggazdaságosabb energiát termelő vízerőművek építéséről az energiapolitika szakemberei nem beszélhetnek, az szinte még ma is tabu. A felelősök megússzák a felelősségre vonást az óriási kár okozásáért. Ma Magyarországon a világhírű Mosonyi professzor helyett Hajós Adrienn a Duna hasznosításának fő szakértője. A környezetvédők sok esetben a fenntartható fejlődés gátjává válnak. A környezet védelme természetesen fontos, de mindig összetett mérlegelés szükséges, amely figyelembe veszi a gazdaságosságot, a fenntartható fejődést, a hasznot. Vitás esetben lenne célszerű a bíróságra bízni a döntést.
• Másik jelentős ellentmondás a fosszilis energia elégetésekor keletkező széndioxid CO2. Azt hogy a légköri felmelegedést egyértelműen és kizárólagosan a széndioxid okozza, ma már többen vitatják. A NÁSA kutatója (Miskolci Ferenc) szerint a CO2 koncentráció emelkedését a vízpára ellensúlyozza. A másik elgondolkoztató tény, hogy csak a fosszilis energiát tüzelő erőművek, ezen belől is főleg a szenes erőművek ellen folyik a kampány, amelyet az EU-n kívüli országok nem vesznek komolyan. Az megújuló energiahordozók égetésével ugyanúgy CO2 keletkezik, de ezek használatát ráadásul kötelező átvétellel és kiemelt áramátvételi árral jutalmazzák. Vagyis a klímahisztériások elmélete igen sántít.
• Még egy jelentős ellentmondás a Natura, amely az ország területének 22 %-ára ír elő semmittevést. De ez még nem elég. Ha a zöld lobbi megújuló energiaprogramjait komolyan kellene venni, akkor a magyar élelmiszertermelés helyett energiafüvet kellene termeszteni. Ez nem tudatos tönkretétele az ország mezőgazdaságának, élelmiszer termelésének, és az élelmiszer import elősegítése. Kinek az érdekében?

A természeti erőforrások kitermelésének csak néhány ellentmondását ismertettem. A hozzászólásom inkább problémafelvető, vitaindító, hiszen a programból látszik, hogy a további felszólalók nálamnál szakavatottabban ismerik a területükön a hazai természeti erőforrások kihasználási lehetőségeit, és a nemzetgazdaságra gyakorolt hatásait. Én arra kívántam utalni, hogy amennyiben vannak energiatermelésre alkalmas erőforrásaink, akkor nincs szükség újabb importnövelő beruházásokra, hogy jobb lenne, ha az állam jó gazda módjára a saját erőforrásait felhasználva nem az import lobbi, hanem a nemzeti érdekeket figyelembe véve határozná meg az ország energiapolitikáját. Szemléletváltásra van szükség, hogy a hazai érdekek érvényesülhessenek.

Köszönöm a meghallgatást!

WordPress Plugin Share Bookmark Email