Elmélkedés hazai energetikai lehetőségeinkről

Voltam egy konferencián. Nagyon érdekes és lélekemelő volt. Különösen azután, hogy meglátogattam az „Ipar napjai” c. kiállítást. Ez a rendezvény a Vásárváros egyetlen (A) pavilonjában mutatta be a magyar ipart. Már a méretek is megdöbbentőek, de ha a külföldön készült kereskedelmi termékeket leszámítjuk, akkor szomorodhatunk el igazán…

Ehhez képest felüdülés volt a konferencia, ahol jobbnál jobb előadások mondták el, hogy ipari nyersanyagot és primer energiahordozót tekintve mennyire gazdag Hazánk!

Egy előadás megkockáztatta annak kimondását, hogy pillanatnyi anyagi lehetőségeink nem engedik meg e gazdagság kívánatos szinten való kihasználását. Egy másik pedig azt taglalta, hogy az EU és hazai jogrendszerünk milyen gátakat szab a hazai energiahordozók felhasználásának.

Ha leltárba szednénk országunk primer energia forrásainak potenciálját (primer energia = energia hordozó amiből üzemanyag, hő- és villamos energia lehet) a következő felsorolást kellene tennünk:

Vannak saját hagyományos készleteink

–        szénféleségekből, úgymint nagymennyiségű lignit, kevesebb fekete szén, s még kevesebb barnaszén. (Igaz ez utóbbi sem világszínvonalú, de itthon van.)

–        van egy kevés kőolajunk, ami jó minőségű.

–        s van kényelmes földgázunk kevés inert tartalommal.

–        Vannak a felsoroltaknak olyan változataik melyeket csupán válság (rosszabb gazdasági környezet – mint napjainkban) idején célszerű kiaknáznunk.

A fosszilis energia hordozókkal a leltárunk nem merült ki!

Itt vannak a megújuló forrásaink

–        vízi energiánk

–        szél energiánk

–        nap energiánk

–        a rengeteg kommunális szemét, amit nap mint nap előállítunk

–        a szennyvizeink (iszapjai)

–        a mezőgazdasági hulladékaink, és erdeink hulladéka.

A következő lehetőségünk a geotermia, melyből köztudottan jók lehetnénk!

A sor még nem fejeződött be! Van saját uránércünk és szénhez kötött metánunk is nagy mennyiségben. (Sajnos az utóbbi sokkal kötöttebb mint szeretnénk!)

A készletek ugyan elhangzottak e konferencián s abban biztosak lehetünk hogy sok-sok évre elég lenne, azonban a pontos mennyiségekről a szakértők (lobby érdekek mentén) különböző véleményen vannak, s ez nem előre visz.

Hogy bővítsük lehetőségeink sorát megemlítjük még az irdatlan mennyiségű hulladék hőt, mely erőműveinkben és fűtőműveinkben keletkezik, az alacsony hatásfokú technológiájuk miatt.

Mérnök ember lévén örülhetnék, hogy ennyi lehetőség mennyi mérnöki munkát generál.

Azonban hagyjuk abba a szárnyalást, s térjünk vissza a valóságba. Nemzeti kincsünk (energia lehetőségeink) oly kis %-át használjuk ki. Hiszen tudjuk, energiaimportunk, s függőségünk 75%-nál is nagyobb!

Pedig ma nem lévén gazdagok, mennyi lehetőségünk lenne másra (akár értékteremtő munkára is) ha lehetőségeinknek csak kis részét váltanánk termékre. Igaz akkor kevesebben kereskednénk az energiával de többen dolgoznánk (tanult szakmánkban) nemzetünk felvirágoztatására! S talán az „ipar napjai” is újra kitöltenék Vásárvárosunkat főként hazai termékekkel. Világszínvonalon.

Gondolatait jegyezte

Livo László

WordPress Plugin Share Bookmark Email