T. T. Juhos László elnök Úr! Biztonságból megismételjük meghívásunkat, 2009/2010 évad záró konferenciájára, vala-mint javaslatunkat az előadássorozat értékelésére.

  1. Tisztelettel kérünk mindenkit, aki a záródokumentumban név szerint szerepel, hogy megszólítását -tudományos fokozatát – p.csizmazia@chello.hu – címre küldje meg annak érdekében, hogy a végleges kiadásra kerülő anyagban az adatok, azaz a személyeket megillető címek pontosan szerepeljenek.
  2. Ugyancsak kérjük, hogy a záródokumentummal kapcsolatos véleményét, – annak esetleges módosítására, javítására tesz javaslatot – a 2. pont alatti címre küldje meg

Segítségét előre is köszönjük

Az előadás sorozat szervezőinek megbízásából

Tisztelettel:

Csizmazia Pál

Mo: 06-20-583-46-89

———————————————————–

Meghívó

Tisztelettel meghívjuk Önt

A Haladó Erők Fóruma 2009/2010 évi konferenciasorozatának

értékelő, és záró tanácskozására

május 26-án 15 órára.

A tanácskozás helye: A Magyar Tudományos Akadémia Klub helyisége

1051 Budapest Roosevelt tér 9.

A tanácskozás sorozat főtémája:

„A mezőgazdaság tulajdonviszonyainak problémái és hatása az élelmiszerterme-lésre, az általános vízgazdálkodásra (öntözés, kertgazdálkodás, hajózás stb.) –

Különös tekintettel a klímaváltozásra” volt.

Program:

  1. Megnyitót tart: Dr. professzor Ligetvári Ferenc úr, a Szent István Egyetem rektorhelyettese. A tanácskozás házigazdája.
  2. Dr. Fehér György úr, a Mezőgazdasági Múzeum Főigazgatója

Előadásának címe:  Darányi Ignác megújulása.

  1. Levezető elnök: Dr. Romány Pál úr, a Szent István Egyetem professor emeritus tanára, ny. miniszter:

– a konferencia sorozat értékelése, és vitájának összegezése

– ajánlat a Kormányzat és az Akadémia illetékes vezetői részére

– tájékoztatás a 2010/2011 tervezett munkatervünkről

Záró tanácskozásunkra tisztelettel várjuk előadóinkat, a civil szervezetek képviselőit, minden érdeklődőt, és támogatóinkat!

2010-05-10

Tisztelettel:

a Haladó Erők Fóruma nevében

Mihály Albert

—————————————————————————

Nemzetközi Szlovák-Osztrák „EU Duna-régió Stratégia” Konferencia

Bécs, 2010. április 19.

Dušan Čaplovič szlovák miniszterelnök-helyettes

nyitó plenáris előadása

Hölgyeim és Uraim!

A rendező országok egyikének képviselőjeként kitüntető megtiszteltetés számomra, hogy Önökhöz szólhatok. Megragadom az alkalmat, hogy kifejtsem Önök előtt a Szlovák Köztársaság Duna-régióval kapcsolatos véleményét és álláspontját. Ugyanakkor fel szeretném hívni figyelmüket a történelmi összefüggésekre és a jövő lehetőségeire. A Duna nem pusztán földrajzi fogalom. Partjai mentén a természet sokoldalúsága alakította a térségben élő népek társadalmi és kulturális sokrétűségét. A térség óriási lehetőségeket kínál, de ezeket eltérően aknázzák ki a folyó forrása és torkolata között. Az EU Duna-régió Stratégiáját történelmi alkalomnak tekintjük. Olyan alkalomnak, amely nemcsak a gazdasági fejlődést ösztönzi, hanem hozzájárul a Vasfüggöny maradványai által okozott akadályok felszámolásához is.  Európa fő vízi útjának kiegyensúlyozott gazdasági hasznosítását elsősorban politikai programokból származó akadályok hátráltatják. Ezek az akadályok nem egyeztethetők össze napjaink szellemével és késleltetik a világpolitikában is fontos szerepet játszó Európai Unió fejlődését. Elvárható, hogy a Duna Stratégia valamennyi dunamenti ország érdekeit tükrözze. Kiváló lehetőséget kínál a múlt irracionális előítéleteinek feloldására. Pragmatikus európai szemlélettel kell a Duna Térség hatékony fejlesztését elkezdeni. Az európai források célratörő felhasználását a kohéziós politika segítségével kell a következő pénzügyi időszakban irányítani. Nyereségtermelő és további járulékos eredményeket produkáló közös és országos projektekre van szükség.

Szlovákia Duna-stratégiával kapcsolatos hivatalos álláspontja pontosan megfelel az Európai Unió alappilléreinek, azoknak a Lisszaboni Szerződéssel módosított alakjában, és a 191. valamint a 192. Cikkelyek gyakorlati megvalósítását jelenti. Ahogy azt Szlovákia Duna-stratégiával kapcsolatos hivatalos álláspontja rögzíti, az elsődleges cél a Duna hajózhatóságának biztosítása, hogy ez által Európa leghatékonyabb és legkevésbé környezetszennyező szállítási útvonalává váljék. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a Nyugat-Európát lefedő viziutak sűrű hálózata által nyújtott előnyök a dunamenti államok és országok számára ne váljanak elérhetővé.

A szlovák Dunaszakasz mentén húzódó terület természeti kincsekben igen gazdag. Dél-Szlovákia alatt található Európa legnagyobb ivóvíztárolója, a Csallóköz. Hozamát szakértők másodpercenként 20 köbméterre becsülik, minőségét bizonyítja, hogy gyakorlatilag tisztítás nélkül használható. Számunkra az ivóvíz forrásának megőrzése és a Duna környezetbarát, nemzetközi viziútként történő hasznosítása egyenlő prioritást élvez.

Szlovákia elkötelezte magát természeti erőforrásainak az Európai Uniót létrehozó szerződés szellemében történő ésszerű és fenntartható használata mellett. A természeti erőforrások – és különösen a megújulók és fenntarthatók – hasznosításának elmulasztása megfosztaná Szlovákiát, a középső Duna-régiót és az Európai Uniót számos előnytől.

Az infrastruktúra kiépítése minden közlekedési mód támogatását jelenti, beleértve az összefüggő, folytonos Dunai viziút és a Duna hajózhatóságának megteremtését is. Ez számunkra rendkívül fontos!  Ezen túlmenően, Szlovákia energia-infrastruktúrájának kiépítésére is törekszik, ami a hulladékmentes, megújuló vízenergia termelését jelenti.

Fel kívánom hívni figyelmüket az árvizek elleni hatékony védekezés fontosságára. Ezen a területen Szlovákia értékes tapasztalatokat szerzett a saját folyói mentén húzódó védvonalak kiépítése során. A 2002 évi árvizek ezeknek köszönhetően nem okoztak az 1954 és 1965 évi árvizekhez hasonló károkat.

A Szlovák Köztársaság folytatni kívánja a Duna-régió fejlesztését olyan beavatkozásokkal, amelyek megfelelnek a környezetvédelem és a biodiverzitás megőrzése igényeinek, ezzel párhuzamosan hasznosítják a közlekedés-áruszállításban és az energiatermelésben rejlő lehetőségeket. A régióban támogatni fogja a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés alapjainak lerakását, valamint az egyedülálló kulturális hagyományok és örökség megőrzését.

Csak így tartjuk Európa legnagyobb viziútja révén megvalósíthatónak a más régiókhoz és országokhoz történő csatlakozást. Földrajzi helyzetüknek köszönhetően Szlovákia és a Cseh Köztársaság előtt kitárul az esély arra, hogy a Fekete- a Balti- és az Északi tenger összekötésének történelmi tervét megvalósítsák. Szlovákia rendelkezik a szükséges szellemi, tudományos és műszaki kapacitásokkal, valamint a technikai háttérrel, melyeket szívesen az Európai Unió rendelkezésére bocsátana a folyamatok menedzselésére.

Hölgyeim és Uraim!

Feltételezem, egyetértenek velem, amikor kijelentem, hogy Európa csak akkor maradhat versenyképes, ha hajlandó a termelő ágazatokba, a társadalmi tudásba és a gazdaságba beruházni. A gazdasági növekedés szorosan kapcsolódik a kulturális fejlődéshez. A tudás támogatása a fenntartható fejlődés előfeltétele.

Az Európai Unió valamennyi tagországában a tudásalapú társadalom a fejlődés kulcsa, ezért gyakorlatilag nem okozhat problémát a Duna és az egész Duna-régió kedvezőbb gazdasági, ugyanakkor környezetbarát hasznosítása. A szlovák és a magyar illetékes szervek az elmúlt 15 év során közösen, folyamatosan észlelték a dunai környezet egyes összetevőinek alakulását. A monitoring program eredményei alapján kijelenthető, hogy a beruházások a környezet károsítása nélkül megvalósíthatók. Szlovákia hivatalos álláspontja a Duna-stratégia kérdésében ezen a két pilléren alapul.

A Duna-régióban több nemzet különböző kultúrái találkoznak. Ez szintén kihangsúlyozza a kulturális örökség sokrétűsége megőrzésének, a régió kulturális és történelmi műemlékei védelmének, a kultúrált párbeszéd, a kölcsönös megismerés és megértés ösztönzésének szükségességét. A Duna nem választhat el – egyesítenie kell minket!

Hölgyeim és Uraim!

Meg vagyok győződve arról, hogy a Duna-régió Stratégiájával foglalkozó konferenciákon elhangzó előadások és viták nyomán elfogadásra kerülő akcióprogramok történelmi távlatokat nyitnak meg valamennyiünk számára. A Duna-régió fejlesztésének új kezdeményezéseit és kihívásait fogják felvázolni. Meggyőződésem, hogy a stratégia ki fogja alakítani a dunamenti országok és államok gazdasági és társadalmi fejlődésének, ugyanakkor a természeti és kulturális örökség megóvásának közös felelősségen alapuló mechanizmusát. Bízom abban, hogy a Duna-stratégia lesz az első nagyléptékű európai projekt, amely igényeik, és közös érdekeik alapján szorosabbra fogja fűzni az államok, a régiók és közösségek kapcsolatait. Bízom abban is, hogy a végrehajtás közös, összehangolt módon fog történni. Végül is a Duna és a szomszédos régiók problémái mindannyiunk közös problémái.

Befejezésként hangsúlyozni szeretném, hogy Szlovákia szükségesnek és elengedhetetlennek tartja a Stratégia céljainak teljességre törekvő megvalósítását. Szem előtt kell tartani minden érintett fél érdekében az egyenlőség elvét. Meg kell találni az egyes dunamenti országok, államok és régiók meglévő geopolitikai, természetvédelmi és fejlesztési stratégiáit egyaránt kielégítő megoldásokat. A nagyszabású európai projekt a nem-EU országok bevonása nélkül nem lehet sikeres.

A merész vállalkozás első lépése három állam: a Cseh-, az Osztrák és a Szlovák Köztársaság határán lévő Transzkontinentális Tranzit Állomás megvalósítása lehetne. Ennek terveit a konferencia folyamán kívánjuk ismertetni. Ezzel a legátfogóbb és leghatékonyabb, öt szállítási mód összeköttetését biztosító csomópont épülne ki.

A projekt lényeges elemei az alábbiak: a talajvízkészletek védelme és növelése, a folyó vízenergiájának hasznosítása, nagyteljesítményű viziút kiépítése a Hainburgnál végződő osztrák szakasz és a Gabčikovo erőmű között, a Morava folyó belépő hajózsilipének megépítése és árvízvédelmi rendszer létesítése.

A dunamenti államok fejlesztési terveikben remélhetőleg csak olyan projekteket fognak erőirányozni, amelyek előmozdítják a Duna-régió fejlesztési elképzelésit, és közelebb hozzák a megvalósítás fázisait.

Köszönöm szíves figyelmüket.

Az eredeti angol szövegből fordította Szilvássy Zoltán, aranydiplomás mérnök.

2010-05-06

—————————————————————

TERVEZET!

Haladó Erők Fóruma

„A mezőgazdaság tulajdonviszonyainak problémái és hatása az élelmiszertermelésre, az általános vízgazdálkodásra (öntözés, kertgazdálkodás, stb.) –  különös tekintettel a klímaváltozásra” c. tanácskozássorozat (Vízgazdálkodás-Mezőgazdaság Műhely)

Tájékoztató a 2009-2010-es munkánk legfontosabb tanulságairól

2009-10-es szezonban az agrártéma és a klímaváltozás volt munkánk előterében, de vízügyi kérdésekkel is foglakoztunk. 11 műhelyvitát tartottunk, tudományos dolgozatok, vetítettképes prezentációk születtek.

E témakörökben többek mellett Csáki Csaba, Cselőtei László és Horn Péter akadémikus, Csikai Miklós, Kiss Judit, Ligetvári Ferenc, Romány Pál, Takács József doktor adtak sok gondolatot. A mezőgazdaság és a vízügy határterületeiről elsősorban Orlóci István, Pálfai Imre és Vágás István doktor, valamint Szilvássy Zoltán és Újhelyi Géza aranydiplomás mérnökök, Csizmadzia Pál és Reich Gyula mérnök szakértettek. Előadást tartott Marton Tamás, Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium osztályvezetője, Csóka Judit főtanácsadó, a Nemzeti fejlesztési és Gazdasági Minisztériumból, Kolossváry Gábor főtanácsadó a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumból.

Vezérfonalunk a szakmaiság volt. A különböző politikai nézetű szakemberek a szakmai lelkiismeretük, a mérnöki-gazdasági szempontok alapján jutottak sok kérdésben közös nevezőre.

A főbb témák és tanulságaik a következők voltak.

  1. A mezőgazdaság tulajdonviszonyai és a gazdálkodás.

– Az előadók és a résztvevők szakmai hivatástudatuktól vezérelve megállapították, hogy az ország legjelentősebb természeti erőforrása a mezőgazdaság (talajtani, éghajlati és vízháztartási adottsága).  Termőföldjének racionális, adottságokhoz idomuló hasznosítása a lakosság jólétének és környezetünk védelmének kulcskérdése, ezért halaszthatatlan az intézményi (politikai, jogi, közgazdasági, stb.) feltételeinek megteremtése.

Hazánk kiváló növénytermesztési adottságai kihasználatlanok, a világ agrártermelésében képviselt arányunk a felére csökkent. Ennek egyik fontos oka – a világgazdasági hatások és a 20103-ig egyenlőtlen EU-s verseny- és támogatási feltételek mellett –, a rendszerváltás után kialakult elaprózott birtoknagyság. A termelékenység, a versenyképesség növelésének egyaránt feltétele a nagyobb birtokegységek kialakítása. A föld azé legyen, aki meg is műveli! Csökkenteni kell a nemzetközi összehasonlításban magas földbérleti díjakat.

A falusi munkahelyteremtés érdekében támogatandók a közösségi beszerzési-, értékesítési és termelési formák. A munkaigényes ágazatokat fokozottan ösztönözni kell (zöldség termesztés, szőlészet, gyümölcs).

Meg kell állítani a mezőgazdasági földterület csökkenését, vissza kell szorítani a parlagoltatást, fejleszteni kell a vészesen visszaszorult öntözéses gazdálkodást.

A növénytermelés növelésének feltétele a közel harmadára csökkent állattenyésztés fejlesztése, az optimális szerkezet megteremtése. Ez növelheti egyben az agrárium által létrehozott hozzáadott értéket.

Fontos a piacbiztosítás állami segítése, részben a keleti piacokon. Az évi 1 milliárd euróra csökkent külkereskedelmi többletbevétel megfelelő feltételek és megfelelő gazdaságpolitika mellett 3-4 milliárd lehetne.

  1. Világélelmezés, élelmezésbiztonság

A növekvő életszínvonal és a megváltozott táplálkozási szokások, főleg a húsfogyasztás növekedése (egy kilogramm állati fehérjét 5-10-szeres mennyiségű növényből lehet előállítani) egyre nagyobb földterületet igényel és a földek termőképességének kizsákmányolásához vezet. Vészesen csökken az óceánok, tengerek halállománya. Folytatódik a trópusi erdők profit hajtotta irtása. Mindez nagyobb kihívás, mint a népesség növekedése, de Földünk lakosságának várhatóan még 2050-ig tartó emelkedése is feszíti Földünk termőképességének határait.

A FAO szerint mindennek ellenére van technikai lehetőség a helyzet kezelésére addig, míg megáll Földünk lakosságának növekedése, hiszen ma 1/10 annyi terület szükséges egységnyi takarmány előállításához, mint a második világháború után. A FAO szerint Földünk a ma is létező technikával, 12 milliárd főt is el tud tartani.

Ebből is következik, hogy a Földünkön az (1 milliárd embertársunkat érintő) éhezés és éhhalál (évente 55 millió embertársunk pusztul így el, az alultápláltak gyenge immunítása miatt további 20 millió) elsősorban nem termelési, hanem jövedelmi-elosztási kérdés. Az éhezés visszaszorítására elsősorban társadalmi megoldást kell keresni, mégpedig globálisan. A másik fontos teendő a fenntartható, környezetbarát és hatékony mezőgazdasági technika fejlesztése. Egyelőre azonban nem látszik teljesülni az ENSZ millenniumi célja az éhezők számának felére csökkentéséről 2015-ig.

Az agrártermék alapú alternatív energiahordozók előállítását nem szabad túlerőltetni, mert sokszor energiaigényesebbek, mint amennyi energiát eredményeznek és az alternatív energiák egyelőre igen drágák. Ráadásul sok helyen ez az élelmiszertermelés csökkenését hozta magával. Ezért a biodízel növényekhez nem szabad külön földterületet igénybe venni. Magyarországon pl. csak 1-2 nagyobb biodiesel üzemet szabad felépíteni, elsősorban az 1-1,5 millió tonna kukoricanövény maradék feldolgozására.

A klímaváltozás

Az átlaghőmérséklet kétségtelenül emelkedik az utóbbi évtizedekben, de az még nem világos, hogy ez mennyire kötődik hosszabbtávú hatásokhoz. Így nincs még bizonyítva, hogy ha a CO2 és más gázok kibocsátását vissza tudjuk fogni, akkor abbamarad a hőmérséklet-emelkedés. Az is felvetődik, hogy a téma előtérbe kerülése mely tőkés társaságoknak érdeke, és ezért milyen részmegoldások kerülnek előtérbe a tényleg átfogó vizsgálatok és lépések helyett. Mindenesetre az óvatosság szerint kell eljárni. Vissza kell fogni a klímagázok kibocsátását és fel kell készülni az alkalmazkodásra.

Elemezni kell a felszín közeli légkör melegedését, a szélsőséges vízjárásokat, a vízkészletek alakulását, a helyi hatásokat. Magyarországon az időjárási szélsőségek erősödése és az Alföld területének sivatagosodása várható, miközben időnként a belvíz okoz nehézségeket. Hazánkban a Duna-Tisza közi hátság a legveszélyeztetettebb. Erősödik a kipárolgás, nő a növények vízigénye, túlszaporodnak a kártevők. (Szerződéses formában tisztázni kell a szomszéd országokkal, hogy mennyi víz érkezik az országba és mennyit kell továbbadni.)

Az éghajlatváltozásra és a mezőgazdaság kapcsolata a legszorosabb. A mezőgazdaság felelős a káros gázok kibocsátásának 23-26%-áért (állattenyésztés, tarlóégetés, erdőirtás, stb.), az élelmiszeripar további 20-30%-áért. Másrészt a mezőgazdaság áldozat: sok térségben vízhiány, aszály, szárazság lép fel. A termőterületek Földünkön északabbra húzódnak, a tengerszint emelkedése földterületeket önt el pl. Dél- Kelet Ázsiában. Itt és a forró Afrikában tragikus termeléscsökkenés következhet be, ami csökkenteni fogja az élelmiszerfogyasztást.

A Duna-Tisza csatorna

–  A Duna-Tisza csatorna szükségessége már 1688-ban megfogalmazódott, azóta foglakoztatta hazánk vezetőit (II. Lipót, József nádor, Széchényi és az akkori Duna-Tisza Csatorna Társaság, 1920-tól önálló miniszteri biztos az akkori FM-ben, Tildy Zoltán, később tervek a VITUKI-ban). Az építést minden esetben a pénzhiány miatt halasztották.

–   Az ország anyagi helyzete most sem jó, de a klímaváltozás, a szárazódás, a talajvízszint csökkenése folytán az ott lévő természeti értékek veszélybe kerültek, és többszázezer ember létfeltételei inganak meg ebben a térségben. Elköltöztetésük többszörös költséggel járna, ezért gazdaságilag halaszthatatlannak látszik a csatorna létesítése. Ha megépülne az öntözőrendszerekkel együtt, fellendülhetne a piacra is termelő kertgazdaság, megoldódna a mezőgazdasági tömegáru (gabona) olcsó szállítása, fellendülne a turizmus. Addig, amíg megvalósul, legalább a nagytérségi vízelosztó rekonstrukcióját meg kell valósítani és lehetőség szerint új területeket kell bevonni az öntözésbe. A talajvíz emelésének és a sivatagosodás csökkentésének egyik módja az Alföld (újra)erdősítése a korábbi 20%-os arányig.

–  A Duna-Tisza csatorna végső mérnöki terveinek kidolgozásához és a hazai vízgazdálkodási rendszer koncepciójának kialakításához nélkülözhetetlen a Duna rendbetétele, egyben a hajózhatóságának fejlesztése. Megítélésünk szerint hasznos lenne, ha a VITUKI kidolgozná a Duna lépcsőzésének műszaki, gazdaságossági és környezeti koncepcióját is a Kárpát-medencei komplett vízhasznosítási koncepció kialakítása előtt.

–   A Duna-Tisza csatorna ügye ma is élő probléma. Foglakozott vele a kormány, az MTA és az EU a sivatagosodási folyamatot elemzi, több civilszervezet érdeklődését is felkeltette. A Haladó Erők Fóruma 2008 áprilisa óta tárgyalja igen tapasztalt vízügyi és agrárszakemberek tanácskozássorozatán. Közben megalakult a Duna-Tisza Csatorna Zrt., a korábbi Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium jó munkakapcsolatot alakított ki vele.

–  Hazánk 2011 első felében az EU soros elnöki posztját tölti be. A magyar elnökség egyik kiemelt témája a vízügy. Ugyanakkor az Európai Unió jelentős forrásokat szán európai érdekű vízügyi projektekre. Már szűk az idő, de mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy a Duna hajózhatósága mellett – mely Brüsszelben kiemelt téma –, a támogatandó projektek közé kerüljön a Duna-Tisza közének megmentése a globális klímaváltozás negatív hatásaitól.

Budapest, 2010. május

—————————————————–

WordPress Plugin Share Bookmark Email