A JOBBIK KÖRNYEZETPOLITIKÁJA BELESÜLLYED A MAGYARORSZÁGI ÕSLÁPBA?

Mészáros Milán

A Jobbikos érdekeltségi körbe tartozó Barikád címû hetilap 2010. június 17-ei számában (2. évfolyam 24. szám) többek között egy Oláh János által készített 2 oldalas interjút közöl Hetesi Zsolt fizikussal -a hazai környezetvédelem és energetika megmondó fiújával- “A globalizált világ a katasztrófa felé halad” címmel. A címet látva az elsõ impresszió az, hogy egy ilyen unásig agyoncsépelt címmel még ma is lehet globális felmelegedésrõl beszélni, amikor -már pusztán az ezévi adatokra tekintettel is- nyilvánvaló, hogy lehûlési idõszakról van szó.

A globális felmelegedésnek a Reális Zöldek honlapján, valamint másutt (http://works.bepress.com/milan_meszaros) már számos szakmai cáfolatát adtuk. Talán emiatt is érthetetlen, hogy a Jobbik -amely a választások elõtt egy viszonylagos realitásérzékkel rendelkezõ környezetvédelmi programmal rendelkezett- miért csatlakozik most az alarmista-utópista nihilt képviselõ “globális környezetvédelem” fõ sodorvonalába. (A mainstream-re vonatkoztatott pozícionálás eddig nem volt jellemzõ a Jobbik radikalizmusára.) Ennek a mainstream vonalnak a fõ hívószavai a ‘globális felmelegedés’, valamint az ‘erõforrások elapadása‘. Érthetetlen az is, hogy az 1979-ben született és 2003-ban az ELTE-n fizika és csillagászat tanári diplomát szerzett Hetesi Zsolt -aki asztrofizikusként aposztrofálja magát -az erõforrások elapadásának reménytelen ismételgetése helyett- “fizikusként” miért nem a kontrollált termonukleáris fúzió kutatását preferálja. (A jövõ energiaforrásának ugyanis nincs CO2 kibocsátása, sem más környezetszennyezése.) Továbbá az is érthetetlen, hogy ha jelen sorok írójának húsz évvel ezelõtti gondolatait használja, akkor miért nem hivatkozik azokra. No, de hagyjuk az ismeretlen életrajzok felderítését, valamint az értelmetlen költõi kérdéseket, s térjünk vissza a Jobbik környezetpolitikájára.

Az elmúlt húsz év politikáinak következtében a teljes magyar gazdasági, társadalmi és politikai, valamint környezetvédelmi rendszer haldoklik. A mai helyzet sokban hasonlít a 100. éve elhúnyt Mikszáth Kálmán 1900. és 1910. közötti magyar valóságához, különösen a “A haldokló oroszlán” (Országgyûlési karcolatok)” címû novellás kötetének írásaihoz, valamint az utolsó mûvében, “A fekete város”-ban felvázolt örökös és feloldhatatlan csapdahelyzethez. Ezen mûveibõl egyértelmûen látható, hogy Magyarország Trianon elõtt vert helyzetben volt és haldoklott. Ma már egyértelmûen látható, hogy a FIDESZ nem fog szakítani az elmúlt húsz év politikájával. Kiábrándító, de erre az új parlamenti pártok -a Jobbik és az LMP- is egyre esélytelenebbek. Ezért Magyarországot tíz éven belül újabb “trianoni katasztrófa” fogja súlytani. Ez azonban más szempontból lesz csonkolás, mint a trianoni volt. A Jobbik környezetvédelmi radikalizmusa a választásokig még jelentett némi reményt és kiutat Magyarország esélyeit illetõen, de sajnos ez a párt is egyre inkább elmerül a hazai környezetvédelmi õslápban. Ugyanis, a globális környezetvédelem fõ sodorvonalához történõ csatlakozásával Magyarország elveszítette az esélyt arra, hogy alternatív megoldásokkal kikerüljön az agónia állapotából.

A Trianon elõtti és az 1990-es rendszerváltás utáni húsz év idõszakában közös a nemzeti alternatíva-nélküliség és a vele együttjáró erkölcsi-etikai válság. Ha a magyar nemzet nem áll elõ mihamarabb valódi alternatív politikai és szakmai megoldásokkal, és azok megvalósításával, akkor tíz even belül valóban bekövetkezik  a második Trianon, s nem csak környezetvédelmi szempontból.
WordPress Plugin Share Bookmark Email

Küldés/Megosztás