Reális Zöld Valóság vélemények!

Várhatóan igyekszik jó képet vágni az energiaszektor az új
válságadóhoz, de belül azért komoly feszültségeket él át.

“A kormány tehát annyiszor egy százalékot kíván elvenni, ahány tagú a
kereskedelmi lánc, ahány „kézen” megy keresztül az áru – ezt
egészségtelennek tartják [ a szerzők által elért cégképviselők ].”

Hurrá, ez világos beszéd. Mint köztudomású, az az egészséges, ha
mennél hosszabb láncokkal alakul ki a lánckereskedelem az
energiaszektorban. Így világos legalább, hogy a megfizethetetlen
energia a legegészségesebb a szerzők által elért cégképviselők
szerint.

És most mi lesz szegény Szociáldemokrata Proletár Iparmágnás Kapolyi
László beékelt cégeivel?
Fóbia | 2010. október 18. | 06:32:55
A baloldali lap baloldali ujságírója siratja az energiaszektor extraprofitját!
Eddig abban bíztak, hogy majd a kormányok tiltakoznak Orbánnál. Mivel
ez elmaradt kénytelen megtenni a Népszabadság. Az a “fránya” Únió is
inkább bevezeti mint tiltja a bankok megadóztatását! Skandalum!

HIRDETÉS
Az energiaszektor szereplői tapasztalataink szerint a hétvége dacára
is teljes gőzzel elemezték a péntek este megjelent törvénytervezetet.
A szöveg szerint idén, illetvemég két évig az iparág cégei árbevételük
1,05 százalékát tartoznak adóként befizetni. (Orbán Viktor
miniszterelnök és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter korábbi
nyilatkozata szerint ebből évi 70 milliárd forint adóbevételt várnak.)
A tervezet az érintett energiaipari cégek körét a „távhőszolgáltatás
versenyképesebbé tételéről” – közismertebb nevén a Robin Hood-adóról –
szóló 2008-as törvény alapján határozza meg. (Ez azért felettébb
furcsa, mert ezt a törvényt a Gyurcsány-kabinet, illetve az akkori
szocialista frakció egyedül, az akkor ellenzéki Fidesz heves
tiltakozása mellett szavazta meg.)

Az általunk elért cégképviselők közül a leghatározottabb véleményt
Valaska József, a német RWE-EnBW, illetve az állami Magyar Villamos
Művek (MVM) tulajdonában lévő, az ország második legnagyobb
áramtermelőjének számító Mátrai Erőmű vezérigazgatója fogalmazta meg.
E szerint az adót befizetik, de a részvényesek felé neki a
nyereségtervet teljesítenie kell. Ez a legtöbb akadályba
értelemszerűen idén ütközik, sőt az árampiac szokásainak megfelelően
már a jövő évi termelésüket is eladták. Mindazonáltal úgy véli, a
nyereséget így is kitermelik. A kötött árú szerződések miatt ez nem
jár majd áremeléssel, és elbocsátásokat sem tervez. Elsősorban
takarékossági intézkedésekre, illetve bizonyos beruházások
elhalasztására kényszerülnek – fogalmazott.

A többi cégnél csak annyit mondtak, még elemzik a tervezetet.
Ugyanakkor műhelymunkájukból több figyelemre méltó vélemény is
kihallik. Értesülésünk szerint az energiaszektor hivatalos reakciója –
a többi érintett ágazattól eltérően – alapvetően pozitív lesz. (Már
csak azért is, mert ahogy fogalmaztak, Hernádi Zsolt Mol-vezér
elfogadó, közös teherviselést hirdető csütörtöki nyilatkozata után
mást nem is nagyon tehetnek.) Eszerint az ágazatnak is érdeke a stabil
gazdaság, a növekvő, fizetőképes kereslet és az alacsony
forintárfolyam.

HIRDETÉS
Fontosnak tartják, hogy az adót „versenysemlegesen”, azaz a különböző
energiacégek számára egyforma elvek alapján vessék ki. Attól, hogy a
tervezet ezt a kört egy meglévő törvényből emeli át, ez még nem
egyértelmű. A mostani tervben is hivatkozott Robin Hood-adó hatálya
alól kivették a szabott, hatósági árakon dolgozó energiaágazatokat
(ilyen a lakossági áram- és gázszolgáltatás), de azóta más szabályok
módosították a hatósági áras kört. Ennek jogi elemzése sok milliárd
forint sorsát dönti el. Többen „lehetetlennek” tartják, hogy a
hatósági áras kört megadóztassák. Szerintük egy ilyen lépés visszaütne
a kormányra: a kormány ugyanis akkor ennyivel csökkenthette is volna a
lakossági gáz- vagy áramtarifákat.

Általános ellenkezés érezhető amiatt, hogy a válságadó – a Robin
Hood-adótól eltérően – nem nyereség-, hanem árbevétel-alapú: sok
energiaipari cég ugyanis rendkívül nagy forgalom mellett minimális
nyereséget vagy veszteséget termel. Az ukrán–magyar határon például az
orosz–magyar tulajdonú Panrusgáz Zrt.-n „átfolyik” az Oroszországból
származó gáz, ami aztán az E.ON gáznagykereskedőjéhez jut. Mindkét cég
alig nyereséges vagy veszteséges, ám most mindkettőnek lényegében
ugyanazért a termékért már kétszer egy százalékot kéne lerónia. A
kormány tehát annyiszor egy százalékot kíván elvenni, ahány tagú a
kereskedelmi lánc, ahány „kézen” megy keresztül az áru – ezt
egészségtelennek tartják.

Általános véleményként általában az hangzik el, hogy a pluszadó az
energiaágazatban oly fontos beruházásoktól vonja majd el a pénzt.
Egyöntetű az álláspont a tekintetben is, hogy a lépés a magyar üzleti
környezet kiszámíthatatlanságának újabb jele. Ugyanakkor más külső
megfi gyelők szerint az ágazatban „van annyi eldugott pénz, hogy
kibírják”.

Címkék: energia, adó