Reális Zöldek

T. Juhos László részére

juhos.laszlo@chello.hu

Tisztelt Juhos úr,

Ezúton szeretnék utólag tájékoztatást adni egy konferenciáról, amelyet a kőbányai Filozófiai Vitakör rendezett a környezetvédelemről, és annak filozófiai és morális kérdéseiről.

Csatolom a rendezvény meghívóját, és a saját előadásom rövid kivonatát is, és a többi előadásról is tájékozódni lehet a meghívóban feltüntetett honlapról, azonban a rendkívül színvonalas hozzászólásokról sajnos nem készült dokumentum.

A konferencián számos fontos információt tudhattunk meg.

Kevesen tudják például, hogy 200 évvel ezelőtt kevesebb ember élt a Földön, mint ahányan ma rendszeresen éheznek. Az éhezők száma ugyanis a globalizálódó modern világban gyorsabb ütemben növekszik, mint a népesség, habár az utóbbi növekedési üteme is aggasztó.

Felmerült az a kérdés is, hogy mekkora járulékos környezetterhelést jelent egy lokális környezeti katasztrófa elhárítása. Az entrópia törvény szerint ugyanis egy rendszer valamely alrendszerének entrópiáját csak azon az áron lehet csökkenteni, ha más alrendszerekben az entrópia szintet még nagyobb mértékben megnöveljük.

Így ha kiküszöbölünk egy nagy intenzitású lokális környezetterhelést, és ehhez máshonnan mozgósítunk erőforrásokat, akkor máshol okozunk sokkal nagyobb területen kisebb intenzitású elosztott környezetterhelést, amelynek együttes hatása azonban átlagosan 3-szorosan nagyobb, mint amit felszámoltunk.

Úgy is mondhatjuk hogy kamatostól áttoljuk a környezetterhelést egy másik földrajzi térségbe, többnyire az ún. „fejlődő” országokba, miközben jelentősen fokozzuk az egész bolygóra vonatkoztatott összesített globális környezetterhelést.

Figyelemre méltó dolgokat tudhattunk meg a klímaváltozásról is. Egy szakértői beszámoló szerint a klímaváltozásban 38 tényező játszik lényeges szerepet, azonban a környezetvédelmi intézkedések kizárólag a széndioxid kibocsátással foglalkoznak, a többi 37 tényezőt pedig szinte teljesen figyelmen kívül hagyják, holott ezek együttes hatása jelentősen felülmúlja a széndioxid hatását.

Ugyancsak érdekes téma volt a világűr szerepe a környezetvédelemben. Nem vagyunk ugyanis függetlenek sem a Föld körül ma már millió számra keringő „űrszemetektől”, sem a Naprendszer más bolygóin, valamint a bolygóközi térségben lezajló eseményektől.

Felmerült az is, hogy a környezetvédő mozgalmak aktivistáinak szakmai felkészültsége meglehetősen hiányos.

A közelmúltban például egy klímaváltozás elleni tüntetés aktivistái között nem akadt senki, aki képes lett volna tudományosan helyes választ adni arra az egyszerű kérdésre, hogy miért van nyáron meleg és télen hideg.

Márpedig az ehhez hasonló negatív tapasztalatok jelentősen leronthatják a természet és környezetvédő mozgalmak iránti bizalmat.

Üdvözlettel:

Dr. Héjjas István

hejjas224@gmail.com

———————————————————————-

MEGHÍVÓ

Az Alapítvány az Interdiszciplináris Kutatásokért és a Filozófiai Vitakör tudományos egyesület szeretettel meghívja 2010 október 29.-én, pénteken 10:30-kor kezdődő

A környezetvédelem filozófiai alapjai

c. egész napos konferenciájukra.

A konferencia helyszíne:

Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár a Pataki Művelődési Házban, Budapest X. Szent László tér 7-14.

Program:

10:10 – 10:30: Előkészületek

10:30: KOVÁCS GYÖRGYI: A könyvtáraknak a múltjukra építve lesz jövőjük. Megvédjük a tudás letéteményeseit???

10:50: DETRE CSABA: A környezet mint totalitás

11:10: FABÓ LÁSZLÓ: Védő – Környezet – Védő

11:30: VERRASZTÓ ZOLTÁN: Társadalom és környezete, a megismerés igénye és a döntés szabadsága

12:00: GAZDAG LÁSZLÓ: A környezetgazdálkodás közgazdasági alapjai

12:30: SIMONYI GYULA: A hatodik nagy kihalás (A családtervezés ökofilozófiája és kulcsszerepe a nyomor, erőszak, ökoválság, anyai halálozás enyhítésében)

13:00:——————————————————-ebédszünet ——————————————–

14:00: HÉJJAS ISTVÁN: Félreértések és tévhiedelmek a környezet és természet védelmében

14:30: GYULAI IVÁN: A környezetvédelmi politika kérdései

15:00: SZARKA LÁSZLÓ – BREZSNYÁNSZKY KÁROLY: Körkép a Földről – Kórkép az Emberiségről

15:30: SZÁNTÓ BORISZ: „A Környezetem Én Vagyok”

16:00: SZARVAS HAJNALKA: A zöld eszme gyökerei, jelene és hatása a jövő önszerveződő közösségeinek kialakulására

16:30: GESZTESI ALBERT: Körnnyezetvédelmi kérdések a Naprendszerben

17:00: SZABÓ ERIK: A Csend Értéke

18:00: BENYÓ BERTALAN: Növekedni vagy nem növekedni, ez itt a kérdés

18:30: RÁSZLAI TIBOR: Erdészbecsület

19:00: URBÁN IVÁN: Melyik utat válasszuk, a külső vagy belső (technológia) útját?

19:30: Fogadás

Az előadások időtartama:

25 perc + 5 perc a hozzászólásokra. A hozzászólások időtartamát kérjük max. 2 percre korlátozni.

Részvételi díj:

Hölgyeknek: 1 csomag sütemény, uraknak: 1 üveg ital.

tisztelettel:

Fabó László az Interdiszciplináris Alapítvány elnöke

Detre Csaba a Filozófiai Vitakör alapító elnöke

Az előadás kivonatok szerkesztett formában olvashatók a Filozófiai Vitakör honlapján: www.filozofiaivitakor.hu az „aktuális programok 2010-ben” link, a 2010 október 29. konferencia alatt a „zanzák” szóra kattintva

Üdvözlettel: Hin Petrosz szerkesztő, Detre Csaba felelős szerkesztő

————————————————————————————-

Dr. Héjjas István:

Félreértések és tévhiedelmek a környezet és természetvédelemben

(a 2010. okt. 29-i előadás kivonata)

A környezet és természetvédő mozgalmak támogatottsága Európában ma 10-20 % között van, és ez jellemző Magyarországra is. Az ilyen mozgalmak szerveződését jelentős mértékben inspirálta a nemzetközi tekintélyű tudósok által 1968-ban megalakított Római Klub, amelynek alapítói felismerték, hogy a Föld erőforrásai kimerülőben vannak, ezért a magas életszínvonal hosszabb távon nem tartható fenn, és ha nem teszünk semmit, a kialakult gazdasági-társadalmi rend akár néhány évtizeden belül összeomolhat, ezért célul tűzték ki, hogy felhívják a kormányok és a nemzetközi szervezetek figyelmét a veszélyekre.

A Római Klub első tanulmánya 1971-ben a Meadows-jelentés volt a növekedés korlátairól, és ebben a „zérus növekedést” javasolták, vagyis hogy vissza kellene fogni az ipari termelést, az energia felhasználást, és az emberiség szaporodását. Az 1972-ben publikált második tanulmány az emberiség problémáinak megoldására az egyenlőtlenségek felszámolását, kiegyenlítését javasolta a „gazdag” és „szegény” országok között. Az 1974-ben közzétett harmadik tanulmány szerint a válságot főleg társadalmi problémák okozzák, amelyek megoldása az egész világra kiterjedő hatáskörrel felruházott nemzetközi intézmények segítségével volna lehetséges.

A negyedik tanulmány 1976-ban készült a magyar származású fizikai Nobel díjas Gábor Dénes (1900–1979) mérnök-feltaláló közreműködésével, aki felhívta a figyelmet a tudomány és a technika kitüntetett szerepére a problémák megoldásában. Szerinte, mivel a tudósok és mérnökök hozták létre azt a fajta mai világot, amely különbözik minden korábbitól, ezért az ő felelősségük az is, hogy a sorsával törődjenek.

Az ötödik tanulmány 1977-ben készült az ugyancsak magyar származású László Ervin professzor közreműködésével, amely a válság morális kérdéseit helyezte előtérbe, és rámutatott a globális problémák és a társadalmi érdekkonfliktusok közötti összefüggésekre.

A Római Klub hatására a nemes célokért megalakult és egyre terjedő „zöld” mozgalmak működését azonban ma már jelentős mértékben befolyásolják az üzleti érdekek. Ráadásul az aktivisták szakmai felkészültsége általában meglehetősen hiányos, és a közvélemény is – akár üzleti érdekből, akár a mozgalom lejáratás céljából – könnyen félrevezethető.

Példaként hozható fel a közelmúltból egy amerikai folyóirat cikke, amely szerint az élelmiszerek és üdítőitalok jelentős mennyiségben tartalmaznak dihidrogénmonoxid adalékot, amely káros lehet az egészségre. Ezután tiltakozó mozgalom indult a dihidrogénmonoxid betiltására, több ezer aláírást gyűjtöttek, tiltakozó rendezvényeket tartottak. Azután kiderült, hogy dihidrogénmonoxid ezt jelenti: dihidrogén = 2 darab hidrogénatom, monoxid = egy darab oxigénatom, vagyis a szóban forgó vegyület képlete: H2O vagyis víz.

A TV-ben és rádióban még a kifejezetten tudományos ismeretterjesztő műsorokban is gyakran hangzanak el olyan kijelentések, hogy pl. „az új erőmű egyetlen év alatt 2000 megawatt áramot termel”, vagy hogy pl. „az üvegházhatás fokozódását az ózonréteg gyengülése okozza”. Ha azután valaki felhívja a figyelmüket, hogy a teljesítmény (megawatt) és az energia (megawatt-óra) nem ugyanaz, és hogy az ózon maga is üvegházhatású gáz, ezért az ózon réteg gyengülése nem fokozhatja az üvegház effektust, akkor nem értik, hogy ez miért probléma. Egyes TV kommentátorok ráadásul rendszeresen összetévesztik a millió, a milliárd és a billió fogalmát.

A természetvédő mozgalmak egyik gyakori tévedése az, hogy szeretnék visszaállítani a természetet valamiféle őseredeti állapotba. Márpedig a természetnek nincs „őseredeti” állapota. Tíz millió évvel ezelőtt például a Kárpát medence hatalmas tó volt, százezer évvel ezelőtt pedig a pilisi hegyekben vulkánok működtek. Az élő természet maga a szüntelen változás, amely akkor is zajlana, ha az emberiség nem is létezne a Földön.

Ami a hazai környezetet illeti, az túlnyomórészt nem „természetes” eredetű, hanem sokkal inkább az emberi munka által kialakított „mesterséges” környezet. A hazai növény és állatállomány jelentős részét az elmúlt évszázadok során telepítettük be a Kárpát medencébe, vagy tudatos keresztezésekkel tenyésztettük ki korábbi fajtákból. Például a magyar konyha legfontosabb fűszere, a piros paprika (régebbi nevén: törökbors) – török közvetítéssel – Amerikából származik, akárcsak a kukorica, amelynek a neve az Alföldön még pár évtizeddel ezelőtt is így hangzott: „tengeri”.

Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a természetvédelem és a környezetvédelem nem jelenti mindig ugyanazt. Ha például a gyönyörűen rendben tartott Margitszigeten vagy a szépen gondozott budai erdők valamelyik sétaútján eldob valaki egy félig megevett hamburgert, akkor vét a környezet tisztasága ellen. Nem vét azonban a természet ellen, hiszen gyorsan elbomló szerves anyagokat dobott el (a papírszalvétát is beleértve), amelyek a természetben millió tonna számra vannak jelen.

Előfordulhat az is, hogy a környezetvédelem és a természetvédelem követelményei ütköznek egymással. A Balaton partján tenyésző szúnyogok például természetvédelmi szempontból hasznosak, mivel a kirajzásukkal minden évben hatalmas mennyiségű nitrát szennyezést távolítanak el a vízből. A szúnyogirtás ezért nagyon durva beavatkozás a természet működésébe, miközben élhetőbbé teszi az emberi környezetet.

A radikális természetvédők például vitatják, hogy helyes volt-e az 1800-as években a Tisza vízügyi szabályozása. Csakhogy enélkül az Alföld jelentős része mocsaras terület volt, és a rendszeres szúnyog és rovarinvázió által terjesztett fertőző betegségek miatt megengedhetetlenül magas volt ezeken a területeken a csecsemőhalandóság.

Mint tudjuk, az EU előírja, hogy az egyes országok energia felhasználásának mekkora hányada legyen „zöld” energia. Mivel a különféle „zöld” energiák hatása jelentősen függ egy-egy földrajzi térség helyi adottságaitól, előfordulhat, hogy a „zöld” energia előállítására szolgáló technológiai berendezések beruházása több széndioxid és egyéb káros anyag kibocsátással jár, mint amennyit a működtetésével meg lehet takarítani. Ha persze a technológiát külföldről vásároljuk, akkor a környezetterhelés az exportáló országban jelentkezik, és mi továbbra is „zöldek” maradunk, globális szinten azonban az egyenleg mégis csak negatív.

A „zöld” energiákkal kapcsolatban egyébként sok téves információval találkozhatunk. Az egyik ilyen felvetés az, hogy miért olyan drága a „zöld” villamos energia, hiszen például a Nap ingyen süt, és a szél ingyen fúj, vagyis a „primer energiahordozó” nem kerül pénzbe. A válasz az, hogy a villamos energia termelés esetén a költségek nagyobb részét általában nem a primer energiahordozó jelenti, hanem az a technológiai folyamat, amely abból megfelelő feszültségű és frekvenciájú villamos energiát állít elő, és juttatja azt el a fogyasztóhoz olyankor, amikor arra szükség van (és nem olyankor, amikor például éppen fúj a szél).

A „zöld” villamos energiák által okozott fajlagos környezetterhelést és káros anyag kibocsátást úgy érdemes kiszámítani, hogy azt az erőmű teljes életciklusára vonatkoztatjuk. Ennek során figyelembe vesszük a beruházás, az üzemeltetés és karbantartás, valamint az élettartam lejárta után leselejtezésre kerülő eszközökben található veszélyes hulladékok ártalmatlanítása során fellépő környezetterhelést, és ezt elosztjuk az élettartam alatt megtermelt hasznos villamos energiával. Ilyenkor azután kiderülhet, hogy a „zöld” villamos energia már nem is olyan nagyon „zöld”.

Számos kreatív elképzeléssel találkozhatunk a „tökéletes” klíma és környezetbarát energia termelésre. Bár vannak bíztató kutatási eredmények, tudomásul kell venni, hogy egy alapvetően új technológiai megoldás műszaki tökéletesítése évtizedekbe telik, amíg az széles körben elterjed. Ezért 20-30 éven belül nem számíthatunk olyan tömeges energia termelési módszerre, amelynek a működési elvét ma még nem ismerjük.

Az EU előírásokkal hozható kapcsolatba az, hogy Magyarországon ma már több villamos hőerőmű szén helyett fát éget el, ezért kivágják az erdőket, és helyettük gyorsan növő, nagy energia tartalmú, tájidegen fafajtákat telepítenek. Ezt az EU „zöld” energiaként kezeli, mivel a fa elégetésekor ugyanannyi széndioxid keletkezik, mint amennyit a fa a növekedése során a levegőből kivont. Érdemes lenne ezt a gyakorlatot felülvizsgálni az erdők élővilágának ökológiai egyensúlya, valamint a talajerő gazdálkodás szempontjából.

Az éghajlatváltozással kapcsolatban is sok megalapozatlan – gyakran egymásnak ellentmondó – spekuláció van forgalomban. A középkori ún. kis jégkorszak után valóban megindult egy melegedési folyamat még a jelentősebb iparosodás előtt, és ez azóta felgyorsult, olyannyira, hogy az utóbbi évszázadban a Földön az átlagos középhőmérséklet kb. 0,7 C fokkal emelkedett. Hogy ez sok vagy kevés, az vita tárgya, amint az is, hogy mekkora ebben az emberi tevékenység szerepe.

Az elmúlt 100 millió év alatt ugyanis több száz jelentős klímaváltozás zajlott le, amikor még az emberiség nem is létezett. Volt olyan időszak, hogy több millió éven keresztül 15-20 C fokkal volt magasabb az átlagos hőmérséklet, mint most, és az élőlények nagy része kipusztult. Ehhez képest a 0,7 C fok jelentéktelennek tűnhet. Ami viszont ennek ellentmond, az, hogy ez a 0,7 C fok változás – földtörténeti léptékben – nagyon rövid idő alatt következett be, és ez megalapozottá teszi az emberi közrehatás feltételezését. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a folyamatot számos természeti tényező befolyásolja. Az izlandi vulkánkitörés például annyi üvegház gázt bocsátott ki a légkörbe, ami összemérhető az EU több éves széndioxid kvótájával.

Az igazi kockázatot azonban feltehetően nem az éghajlat változása, hanem az emberiség létszámának növekedése jelentheti.

Az elmúlt 100 év alatt ugyanis a Földön a népesség csaknem a négyszeresére növekedett, miközben az egy főre számított erőforrás felhasználás és környezetterhelés nagyjából megduplázódott, és ezért a teljes terhelés ma csaknem egy nagyságrenddel nagyobb, mint egy évszázaddal ezelőtt. Ha az egy főre jutó környezetterhelést sikerülne is radikálisan lecsökkenteni, a népesség rohamos gyarapodása miatt a terhelés akkor is tovább növekedne.

A probléma megoldására a nemzetközi egyezményekben előírt, valamint a zöld mozgalmak által javasolt megoldások legfeljebb a látványos pótcselekvések funkcióját tölthetik be, valódi megoldás egyelőre nem létezik. Különösen nevetségesek az olyan jelszavak, mint pl.: „Mentsük meg a Földet!” Ha ugyanis a Föld keletkezése óta eltelt időt 24 órának tekintjük, akkor az emberi civilizáció kialakulása nagyjából az éjfél előtti utolsó másodpercben zajlott le. A Föld nevű bolygó pályafutása, és folyamatos dinamikus változása, átalakulása szempontjából csupán jelentéktelen epizódnak tekinthető, hogy – földtörténeti léptékben – él-e a felszínén néhány másodpercig egy emberiség nevű élőlényfaj is.

Mivel az emberiség számára fontos erőforrások kimerülése és a fokozódó környezetterhelés mellett az éghajlatváltozás is ma már tényként fogadható el, és ezekre a folyamatokra a hazai befolyási lehetőség csekély, számunkra a legfontosabb az, hogy a túlélés érdekében hogyan lehet és kell alkalmazkodni a változásokhoz.

WordPress Plugin Share Bookmark Email