Van mit tanulnunk… Önmagunk értékelését leginkább!!!

“Svájcba emigrált magyar tanárnő fia szájából hallottam, hogy amikor a mamát befogadta a helyi iskola, azzal tüntette ki az igazgató, hogy ő intézhette az iskola számára szükséges eszközök beszerzését.
Persze bizonyítani akart, és összeállította a listát, amit izgatottan vitt a bemutatásra.
Az igazgató vetett rá egy pillantást, majd elmondta, az úgy rossz, ahogy van, lehet újraírni.
Az értetlen arcot látva, jóindulatúan elmagyarázta:
Először meg kell nézni, hogy a városban gyártják-e ezt a cikket?
Ha igen, meg kell venni, mert az a legolcsóbb, hiszen a város lakóinak munkát biztosítunk és a későbbi minőségi problémák kizártak.
Ha nem, meg kell nézni, hogy a tartományban készítenek-e ilyesmit, mert ez a második legolcsóbb, minőség vitára itt sem kell számítani.
Amennyiben a tartományban nem készül, megnézzük, hogy Svájc területén előállítják-e a terméket.
Ha igen, jöhet. Végül felmerül a kérdés: mi a teendő akkor, ha nem gyártják Svájcban?
Ekkor hátra kell dőlni és behunyt szemmel, (esetleg egy rövid szunyókálás után) pihent állapotban azon lehet elgondolkodni, hogy egyáltalán, kell nekünk ez a szar?”

Figyelem, pedagógusok, és figyelem szülők!
Ezt a hozzáállást tanítsátok minden családban, óvodában, iskolában, egyetemen!!!
Ennyi kell ahhoz, hogy örökre kilábaljunk mindenféle gazdasági krízisből…

Ehhez nem kell kommentár! Terjeszd!

Küldés/Megosztás