Reális Zöld Valóság vélemények!

A Kisalföld cikke a hajózásról – PDF fájl

BUDAPESTI LEPEL

Szabadtéri színpadokon erős fénnyel világítanak a közönség szemébe, amikor szeretnék, hogy ne lássák, mi folyik a nézőknek szánt jelenetek között a színpadon. A főváros soha nem látott hatalomhoz jutott vezetősége mostanában ehhez hasonlatos módon igyekszik leplezni tehetetlenségét a lényeges feladatok megoldásában (tömegközlekedés, félben maradt beruházások, megalapozatlan gazdálkodási tervek, határozatlanság a városkép megőrzésében, a helyi vállalkozások támogatásában, a kerületi kiskirályok megfékezésében), ezért távolról sem halaszthatatlan akciókat indít erősen felszított médianyilvánosság mellett. A vakító fény most a szimbolikák bumfordian forradalmi átalakításából árad. Az újabb javaslattevő egyszerre rendkívül fontossá tette, hogy középületek, intézmények mellett – az eddigi szabályozással ellentétben – a meglevő 16 után újabb közterületet nevezzenek el Széchenyi Istvánról (utca: 1028, 1039, 1041, 1054, 1161, 1174, 1183, 1191, 1203, 1212, 1222, tér: 1041, 1083, 1152, rakpart:1054-5, emlékút: 1121 ir.sz.), pedig végre már eszébe juthatna valamiféle illetékesnek a két Széchenyi fiú is, akik életműve méltó volt a Legnagyobb Magyaréhoz és külföldön is nagy megbecsülésnek örvendtek. Ödön hozta létre a Budavári Siklót is, amelyről szép kilátás nyílik a Roosevelt térre, ott pedig semmi sem utal arra, hogy a kedves, Mikszáth-kedvelő Teddy Bear Theodore, vagy a 2. Világháborút számunkra nem igazán kedvező megállapodással lezáró Franklinról van-e szó. Még szerencse, hogy a Széchenyi hagyományokat tiszta szívből ápoló polgárok saját erőből emléktáblát állítottak a párizsi világkiállításra saját építésű gőzösén kihajózó Ödönnek az utazás kezdeténél, a Hajógyári öbölben és céljánál, Párizsban a Jéna híd tövében, de Törökországban is nagyobb megbecsülés övezi a Széchenyi sarjat, mint szülőhazájában, ahová az osztrák titkosrendőrség zaklatásai miatt menekült és szerzett kivételes elismertséget. Sírját ma is kegyelettel ápolják Isztanbulban.  Tov&#225bb olvasom »