A magyarságnak nem szabad egy táborban lennie.

Ez a kettősség a mohácsi vész óta húzódik végig a magyarságon.

A nemzeti megosztás a mohácsi vész utáni kettős királyválasztással kezdődött.

Keresztelő Szent János fejvétele napján,1526. aug. 29-én az egész csata körülbelül másfél óráig tartott és sokan a mocsár vizébe (vizes élőhelybe) fulladtak bele. (Szó sincs tehát a Csele patakról) A csata idején a Duna erősen megáradt, teljesen elöntött – Csele- falu mellett, Mohács felett félmérföldnyire fulladt a vízbe II. Lajos királyunk 20 éves korában. Az ország legvagyonosabb magyar főurai Zápolya  Jánost  választotta meg királyává és meg is koronázta. Az ellenpárt rögtön utána II. Lajos özvegyének, Máriának testvérét. II. Lajos egyetlen testvérének, Annának férjét választotta királyává. Ferdinánd aztán rövid néhány hónap múlva annyira János fölé kerekedett, hogy kiverte az országból János királyt.

A csata idején Zápolya János negyvenezer emberével alig tizennégy mérföldnyi távolban, Szegeden hallgatta Szolimán szultán franciáktól kölcsönzött 300 ágyújának a tüzelését követő durranásait.

A menekülök a Duna partjára vagy közelébe érve észak felé fordultak, itt elállta útjukat a Csele- patak torkolata, amelyet a nagy zápor után egy kis Duna ágnak gondoltak. Ma már a Duna sokkal nyugatabbra van, mint 1526-ban volt. ( A Duna állandóan a jobb partot mossa Budapest alatt.)

WordPress Plugin Share Bookmark Email