Készül az EU új “Vízstratégiája” és elkészült az EU új “Közlekedésfejlesztési Terve” (“Fehér Könyv”), és mi készül Magyarországon? 2. rész. A (műszaki-) értelmiség szerepe és felelőssége. És / De hol van a mindenkori kormányoké, és a politikai döntés
Kedves Kollégák!
Korábbi írásom folytatásaként a 2. részben, a magyar gazdaságpolitika alapjainak csak néhány – a műszaki-gazdasági értelmiséget, a vízügyet, vízgazdálkodást, energetikát, közlekedést, infrastruktúrát, turizmust, vidékfejlesztést érintő, stb. – részének problémáival foglalkozok, nemzetközi-, ill. európai összefüggésben, amelynek mottója:
Mottó: „Nem a mérnököknek kell a politika, a politikának van (ill. lenne!) szüksége a mérnökökre!”
Korábbi írásunkban tájékoztatást adtunk arról, hogy az EU által elfogadott, „Új Közlekedésfejlesztési Terv” / „Fehér Könyv” után készül az „Új Vízstratégia” is.
A fentiekkel összefüggésben érdemes egy pillantást vetni arra, és egy gyors mérleget készíteni arról, hogy Magyarországon mi a jelenlegi helyzet?
Mit tesz a magyar kormány, az illetékes minisztériumok, valamint a háttérintézmények? És a tudományos-, szakmai-, érdekvédelmi-, és civil szervezetek? Történt-e, vagy történik-e változás a vonatkozó miniszteri-, kormány-, parlamenti előterjesztések előzetes, érdemi szakmai egyeztetése, a tárcaközi egyeztetések, a beérkező kritikai észrevételek, jobbító szándékú javaslatok figyelembe vétele, vagy elutasítása, ill. ezekkel kapcsolatban a visszajelzések, indoklások terén?
Nagyon úgy tűnik, hogy változatlanul megy tovább Magyarországon az a helytelen gyakorlat, hogy a tudományos-, szakmai-, és civil szervezetek bevonása diszkriminatív, és formális, ill. sokszor utólagos! Ennek kapcsán felmerül a közigazgatásban, a döntés-előkészítők és a döntéshozók felelőssége is! Ha jogilag ilyen eddig még nem is történt, de erkölcsi, etikai szempontból az utókor, a társadalom ezt remélhetőleg meg fogja tenni! De a magyar műszaki-, gazdasági értelmiség felelőssége is felmerül, különös tekintettel a mindenkori kormánypártok holdudvarához tartozó, sokszor elvtelenül megalkuvók, „bólogató jánosok”, stb. esetében.
Külön téma a rendszerváltás óta a megfélemlített, megalázott, vízügyi szakemberek helyzete! (lásd: Duna, Bős-Nagymarosi Vízlépcső-rendszer, Nagymarosi-, Csongrádi Vízlépcső, stb.) Ebben a helyzetben elsősorban a mindenkori kormánypártok, ill. kormányok politikai döntéshozóinak felelőssége merül fel, a korábban nemzetközi hírű magyar vízügyi-, vízgazdálkodási intézmény-rendszer szisztematikus, és folyamatos, napjainkban is folyó, szétverése miatt!
Ennek árát – még ha a társadalom nagy része erről nem is tud – az egész ország és a nemzet fizette, ill. fizeti meg még napjainkban is! (árvizek, belvizek, aszályok, cianid-, és nehézfém-szennyezések, hajózási-, kikötő-, infrastruktúrahálózat fejlesztési problémák, veszteségek, kártérítések, elmaradt hasznok, stb. Ez utóbbiról mindig elfeledkeznek az illetékesek, pedig ezek nagyságrendje egyáltalán nem lenne elhanyagolható! A munkahelyteremtési, foglalkoztatási, az import-, ill. energia-függőségünk csökkentési lehetőségeink elmaradása miatti veszteségeinkről, ill. felesleges többlet-ráfordítási igényeinkről nem is beszélve!)
A fentiek ellenére a „gúzsba kötött” műszaki-gazdasági értelmiség bátrabb része, még a várható, ill. bekövetkezett, vagy bekövetkező retorzíók árán is „felvette a kesztyűt” és a mindenkori politika rangjára emelt, laikus „ál-környezetvédő” szervezetekkel, „zöld színbe bújtatott politikai mozgalmak”-kal, az általuk képviselt, és a hozzá nem értők számára ugyan jól hangzó „fél-igazságokkal/hazugságokkal”, szlogenekkel, lózungokkal szemben, tudományos alapon, nemzetközi és hazai elméleti, gyakorlati szempontból megalapozott cikkekkel, tanulmányokkal, észrevételekkel, javaslatokkal próbálja meg befolyásolni a politikai döntéshozókat! Eddig sajnos nem sok sikerrel, sőt sokszor politikai-, és média támadások „pergő-tüzében”. (Lásd: MTA, VITUKI, ÚSZT, stb.).
A pozitív példák közül álljon itt néhány szakmai vonatkozású írás. Kérdés csak az, hogy mi lesz ezek sorsa? Eléri-e a valamikor a döntéshozók „inger-küszöbét”?
Nevezetesen a magyar műszaki értelmiség szakmai lapjai közül, pl. a „Mérnök Újság”, a „Hidrológiai Tájékoztató”, a „Hidrológiai Közlöny”, stb. szakmai cikkeiben szereplő észrevételek, javaslatok a politikai döntéshozók számára, de azokból a döntéshozók mit vettek figyelembe?
Ezek közül – a teljesség igénye nélkül – csak címszavakban az alábbiak emelhetők ki:
– 12 pontos javaslat az új kormánynak és parlamentnek
– Az értelmiség felelőssége
– Azért a víz az úr!
– Módosított táj – folyószabályozással
– Miután a víz levonult
– Árvizek utáni napok hordaléka
– Ki fogja a leendő mérnökeinket oktathatni?
– A főváros mérnöke / Tarlós István, főpolgármester
– Vízügyeink XX. századi nagyjai
– Fókuszban a Duna-stratégia. Egyedül nem megy!
– Egy szoboravatás kapcsán / dr. Mosonyi Emil akadémikus, a vízépítés professzora
– Tranzitgazdaság – A közlekedési prioritásokkal összefüggő mérnöki feladatok
– Katasztrófák éve
– Tisza-völgyi Műhely. A szőke folyó megszelídítése. Víz és építészet
– Tisztán és okosan. Hogyan újítható meg Európa közlekedési rendszere?
– Új közlekedésfejlesztési terv / EU TEN-T
– Schváb Zoltán a megújult közlekedéspolitika ágazati leckéiről
– Víz-testek. Kling István a takarékosságról és a nemzetközi kooperáció jelentőségéről.
– Föllebbenteni a zöld leplet. (lásd: korábbi írásunk mellékletei + olvasói levél / Mészáros László)
– Egyetértés a vízpolitikai stratégiáról (2011.06.21. EU Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsa, vita nélkül elfogadta!)
– Nyári vizek hordaléka. Vízkészlet, vízgazdálkodás, vízigények, csapadékvíz, árvízvédelem, belvíz, öntözés, vízi-közlekedés, idegenforgalom és üdülés, vízenergia, víz és az építészet, vízügyi igazgatás, vízgazdálkodás és a világgazdasági válság, stb.
– Munkára várva. Mérnökcégek megbízás nélkül.
– Mi marad az egykor nagy hírű magyar vízgazdálkodásból? Az Akadémia vízstratégiája / dr. Somlyódy László, akadémikus. (Kérdés: De miért nincs a felsorolásban a hajózás és a vízerő-hasznosítás? Miért nem szerves része az „integrált” vízstratégiának, ill. vízgazdálkodásnak?)
– Hasznos energiák. Dr. Büki Gergely ny. egyetemi tanár, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti-keresztjének birtokosa (A kérdésünk csak az, hogy: a vízenergia-termelés és többcélú hasznosítása körébe miért nem tartozik a Dunán – az Adonyi-, a Fajszi-, és a Mohácsi Vízlépcső mellett, a Bős-Nagymarosi Vízlépcső-rendszer, valamint a Tiszán – az évtizedekkel korábban elkezdett, majd leállított – Csongrádi Vízlépcső és víztározó, ill. a Dunát és a Tiszát hazai területen, közvetlenül összekötő, a Duna-Tisza-közi Homokhátság vízpótlását, az alföldi tanyás-térségek felzárkóztatását, és az ország vérkeringésébe történő bekapcsolását is biztosító, Duna-Tisza csatorna – korszerűsített formában történő – megvalósítása?)
– Irányváltást a vízgazdálkodásban! A vízenergia miért nem “megújuló”?
– Hosszú-távra tervezni! Környezetvédelem kontra fejlődés.
– Háromszor avatott átkelő. Tíz éve újult meg az esztergomi Mária Valéria híd. Határ-hidak / Ipoly-hidak
– A mérnöki munka gyors és súlyos leértékelődése
– Elkészült a Rába árvízi előrejelző rendszere
– A Duna-régió stratégia és a közlekedés. Prioritások a vízi-közlekedésben. Hajózás, logisztika, turizmus, stb.
Emlékeztetül mellékeljük a szakfolyóiratok címlapját, tartalomjegyzékét, ill. egy-két kiragadott részletet! Nem tudom, hogy a törvényhozók, a politikai döntéshozók és szakértőik közül hányan olvasták a fenti cikkek valamelyikét, vagy a „Mérnök Újság” c. szakfolyóirat valamelyik havi számának legalább a tartalomjegyzékét, ill. a cikkek címeit? (A pártpolitikai hovatartozástól függően, a naponta megjelenő Népszaván, vagy a Magyar Nemzeten felül?)
Nem állítom, hogy a cikkek szerzőinek véleményével – nemzetgazdasági szintű összevetésben, az integrált ágazati-, területi-, hálózati-, intézményi tervezés, a komplex fejlesztés és a többcélú hasznosítás, általunk elengedhetetlenül fontos, hazai gyakorlatának bevezetése szempontjából – mindenben egyetértünk, de azzal igen, hogy a szerzők által felvetett problémák mielőbbi rendezése érdekében, pártpolitikai szempontoktól és prekoncepcióktól mentes, értelmes, szakmai párbeszéd-sorozat megszervezésére mielőbb szükség lenne, az érintett tudományágak, szakmák képviselői, és szakpolitikusok, valamint a politikai döntéshozók részvételével!
Baráti üdvözlettel:
—
Péteri László
okl.ép.mérnök, egyetemi tanársegéd
ny.min.vez.főtanácsos, belkereskedelmi-
idegenforgalmi szakértő
mobil: +36 30 319 2033
Utóirat: a fenti témákkal kapcsolatos korábbi – nemzetközi és hazai dokumentumokat is bemutató, jobbító szándékú – írásaink awww.realzoldek.hu honlapon is megtekinthetők!
—————————————————————————–
Képek:
Powered by FireStats
Legutóbbi hozzászólások