Reális Zöld Valóság vélemények!

Az utóbbi időben a politikában többször felmerült a kelet felé nyitás kérdése.
Ez a téma indokolt, hiszen a világ keleti fele (Japán, Kína, Perzsia, Indonézia, India, stb.) egyre hatalmasabb gazdasági erőt képvisel, miközben a „nyugati” világ szemmel láthatóan dekadens hanyatló szakaszában van, ahogyan történt ez például a Bizánci Birodalommal a XV. században.
A téma abból a szempontból is érdekes, hogy a magyarság őstörténete tucatnyi szálon kapcsolódik a kelethez.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a keleti országok nem keresztény országok.
Magyarországon az új egyház törvény megtagadja az egyházi státuszt azoktól a vallásoktól, amelyek ezekben az országokban gyakorlatilag az államvallás szerepét töltik be.  
Ilyen vallások (a teljesség igénye nélkül) például az iszlám különféle irányzatai, a taoizmus, a konfucianizmus, a buddhizmus irányzatai, az indiai eredetű vallások irányzatai, a sintoizmus, stb.
Nagyrészt a kereszténységnél is régebbi, több ezer éves vallásokról van szó, amelyek híveinek száma milliárdos nagyságrendű.
Kérdés: Ha komolyan törekszünk szorosabb kapcsolatokra ezekkel az országokkal, mennyire ésszerű az egyházügyi törvényünk?
Különös figyelmet érdemel India, amely a területét és lakosságát tekintve duplája az Európai Uniónak.
India legalább olyan sokrétű, mint Európa, számos népcsoport, etnikum található benne, amelyek között nagyobb különbségek vannak, mint Európában például a görögök és a svédek között.
Indiában mintegy négyszáz vallási irányzat van jelen, és ezek békében megvannak egymással.
India története némileg hasonlít az USA történetéhez, azzal a különbséggel, hogy a behatoló hódítók nem irtották ki az őslakosságot.
Indiába 3-4 ezer évvel ezelőtt hatoltak be észak felől, a Turáni Alföld környékéről, az indoárja törzsek, és meghódították a dravida őslakosságot. Ebből alakult ki a kasztrendszer.
A felsőbb kasztokat az árják, az alsóbbakat pedig őslakosok alkották.
Hasonló volt ez ahhoz, ahogyan Európában elkülönült a nemesség és a jobbágyság.
Ha hinni lehet Kőrösi Csoma Sándornak, India története szoros kapcsolatban állhat a magyarság őstörténetével.
Mireisz László is „A magyar vallás” című könyvében számos magyar mondát, mondókát, népi ráolvasási, pogány varázslási szöveget idéz, amelyek szanszkrit nyelven is olvashatók a hindu Atharva Véda szöveg gyűjteményben, amelynek keletkezése másfél évezreddel korábbi, mint a magyar honfoglalás.
A szanszkrit ragozó nyelv, akárcsak a magyar, kiejtése nyugati ember számára problematikus, kivéve, ha valakinek magyar az anyanyelve.
Ezeket csupán gondolat ébresztőnek szántam.
Üdv.
H. Pista