Reális Zöld Valóság vélemények!

Én azonban rendkívül veszélyesnek tartom, hogy a Tisza-völgyben a gátak kiépítettsége csupán 60 százalékos, tehát legelőször ezt kellene teljessé tenni. …Fejlesztésről szó sincs, miközben a teljes vízi infrastruktúra vészesen öregszik. Ezt a súlyos cső-törések, üzem-zavarok, növekvő ivóvíz hálózati veszteségek, a csatorna-hálózatba való beszivárgások is jelzik. … A jövőnket most kell bebiztosítanunk, nem pedig amikor már a baj bekövetkezett. …Az elmúlt húsz évben a vízügyet általában évente egyszer átszervezték. Az idevágó főbb törvényeket is szinte évente jelentősen módosították, ráadásul úgy, hogy az egymást követő intézkedések köszönőviszonyban sem voltak egymással. Nem hiszem, hogy ez Bős-Nagymaros miatt volt, bár amikor a politikának a Duna ügyében kell valamilyen vizes kérdést kezelnie, előbb-utóbb Bős-Nagymaros, mint „krampusz a dobozból, előugrik” és akadályozza a tisztán látást. Mivel a politika nem tudta feldolgozni a szindrómát, „frászt” kap, ha a téma előkerül. Hogy a mostani kormány milyen megfontolás alapján osztotta meg a vízügy felelősségét a vidékfejlesztési és a belügyi tárca között, nem tudom. Lehet ugyan azzal magyarázni, hogy az önkormányzati kör és a katasztrófavédelem a belügyhöz tartozik, de a szakmai érveket nem ismerem. …Tény hogy a belügyminisztériumon belül a vízügy a közmunkát felügyelő helyettes államtitkárság alá tartozik. De persze pénz nélkül semmiféle gátépítő munka nem folyik. …A Magyar Tudományos Akadémiatavaly egy vaskos kötettel rukkolt ki az ország vízügyi stratégiájáról, amelynek, mint a „hazai víztudományok atyja” ön volt a szerkesztője. A szakma tehát kialakította a véleményét. Mennyiben vonta be Önöket a kormány a vízügyi kérdések megoldásába? Tudomásom szerint a Hidrológiai Társaságot és Mérnökkamarát megkérdezték, de valódi szakmai konzultációról nem tudok. A vízügy jelenlegi szétválasztása előtt e szervezetek kétségeiket és aggodalmaikat hangoztatták, és készen álltak az együttgondolkozásra. Amikor a világon mindenütt integrált vízgazdálkodásra törekszenek, nálunk ezzel épp ellentétes a folyamat. Az Európai Unió stratégiai Víz Keretirányelvének a végrehajtása is áll, nem tudni, melyik kéz is a gazda. …A kormány vagy a tárca azonban nem végeztet éghajlati és hidrológiai hatásvizsgálatokat, még a leginkább veszélyeztetett térségekre, így az Alföldre sem. Pedig e nélkül nehéz a jövő mezőgazdaságáról gondolkozni. …A tudományban csupán egy társaság, a Professzorok Batthyányi Köre hallatja manapság a hangját és ez is kritikátlanul a kormány szócsöve, sőt néha még szélsőségesebb nézetekhez is nevét adja. Nyomásgyakorló képességük ennek dacára, vagy talán épp ezért csekélynek tűnik. …De ma Magyarországon a víz és a tudomány területén egyaránt hiányzik az érdemi párbeszéd a társadalommal és a politikával. Hiányzik a hosszú távú stratégiai gondolkozás és az innovációra serkentő környezet. Remélem, lassan megszületik az a kormányzati felismerés, hogy a víz ügyeit úgy kezelni, ahogyan az elmúlt húsz évben, tovább már nem lehet.“A mellékelt interjúban foglaltak alapján megállapítható, hogy a politikai rendszerváltás óta – a mindenkori kormányok és parlamentek – főleg a “Zöld-Duna mozgalmak” politikai zsarolása miatt – képtelenek voltak egy koherens vízpolitikát, víz-, árvíz-, belvíz-, aszály-stratégiát, ésszerű víz-/készletgazdálkodást, ill. értelmes szakmai párbeszédet kialakítani a tudományos-, műszaki-, gazdasági-, és a szó igazi értelmében, a környezet-, és természet védelmét képviselő szakmai-, és civil szervezetekkel. Ennek következtében Magyarországon a víznek sokkal nagyobb ára van, mint azokban az országokban, ahol a megelőzésre/prevencióra, az integrált tervezésre, a komplex fejlesztésre, finanszírozásra és a többcélú hasznosításra a gyakorlatban is fokozott figyelmet fordítanak! Nálunk a víznek nagy ára van akkor is, ha sok van, akkor is ha kevés! De a legnagyobb árat a mindenkori kormányok és parlamentek “semmit tevéséért” kell fizetnünk most nekünk, később gyermekeinknek, unokáinknak!

Amíg a “Víz Világnapjá“-n a vízügyért is felelős kormányzati szervek éppen azt a szervezet, ill. annak képviselőit tüntetik ki, amelyeknek jelszava: “minden szabadon folyjék!” (?), miközben a szakemberek már évtizedek óta a vizek visszatartására, víztározásra, a vízkormányzás, az árvíz-, belvíz-, aszály-, jégár, vízszenyezések elleni védelemre, a vizek többcélú, komplex hasznosítására próbálják a politikai döntéshozókat rávenni, de eddig eredménytelenül!

Ennek bizonyítására csak 2 konkrét példát említenék:

– Az MTA-KSP keretében 2010.11.21-én, megjelent, Büki Gergely és Lovas Rezső “Megújuló energiák hasznosítása” c. kiadványa, amely kapcsán elvtelen támadás indult az “Ál-zöld mozgalmak” részéről Pálinkás József MTA elnök, és a kötet szerzői, szerkesztői ellen! (lásd: Lányi András nyílt levele, stb.)

– Volt szerencsém részt venni a Magyar Tudományos Akadémián, 2011.05.18-án, Pálinkás József részvételével tartott rendezvényen, amelynek keretében Somlyódy professzor bemutatta a “Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok” c. MTA-KSP dokumentumot, amelyből profeszor úrtól egy tiszteletpéldányt is sikerült szereznem, amelyért ezúton is köszönetet mondok!

Most talán, a Nemzeti Vidékstratégia kapcsán – a döntéshozókon kívül – a közvetlenül is érintettek felébrednek a Kárpát-medencében, a Duna-, és a Tisza völgyében, a Duna-Tisza-közi Homokhátságon élők, és talán meghallják a tudományos-, a műszaki-, gazdasági élet nemzetközi kitekintéssel és hazai tapasztalatokkal is rendelkező szakembereinek hangját, és vészjelzéseit, és rájönnek arra, hogy a “zöld gazdaság” unos-untalan hangoztatása helyett, inkább “zöld utat” kellene adni a “Kék Gazdaság”-nak! (lásd: Gunter Pauli/Római Klub: “The Blue Economy/Kék Gazdaság”, PTE / Ulbert József, stb.).

Jó lenne, ha alapvető szakmai kérdésekben a szakértők közötti szakmai párbeszéd és konszenzus elősegítésére törekednének a politikusok, pre-koncepciók nélkül! Ezek között először tisztázni kellene az alapfogalmakat, definíciókat, amelynek keretében – többek között – deklarálni kellene, hogy a vízenergia megújuló és fenntartható (!), amelynek többcélú hasznosítása alapvető nemzeti- nemzetgazdasági-, ökológiai-, ökonómiai érdekünk, valamint a környezetbarát közlekedési módok között a vízi-közlekedés, hajózás, személy-, és teherszállítás, logisztika, stb. kiemelt figyelmet és állami szerepvállalást igényel, stb.!

Ehhez, a mielőbbi szemlélet-, és paradigma-váltáshoz, az integrált tervezés és a komplex fejlesztés, valamint a többcélú hasznosítás gyakorlatának hazai bevezetéséhez kívánok sok sikert, mindannyiunk érdekében, és minél előbb!