A magyar hajógyártás tündöklése és bukása, Széchenyitől napjainkig. Lesz-e feltámadás? Az EU miért a norvég hajógyártást támogatja?
Kedves Kollégák!
A magyar hajózás, hajógyártás gr. Széchenyi Istvántól, a “legnagyobb magyar”-tól, napjainkig, a kezdeti sikerektől, a magyar folyam-, és tengerhajózás fénykorán át, a MAHART, a GANZ-Danubius dícstelen privatizációjáig elég hosszú, és kín-keserves “víziutat” járt be!
A szomszédos Szlovákiában, a Rév-Komáromi Hajógyár, és a horvátországi hajógyárak – részben az EU “hathatós segítségé”-nek köszönhetően, hasonló helyzetben vannak!
Nálunk, a második Orbán kormány idején, az “Új Széchenyi Terv / ÚSZT” 7. Közlekedés c. fejezeten belül a víziközlekedés, hajózás-, kikötőhálózat fejlesztése mellett, egyik kiemelt, és munkahelyteremtő célként szerepel a hajógyártás-, hajójavítás újraindítása.
Az Európai Unió Duna Régió Stratégiájának / EUDRS jóváhagyása is – az Orbán kormány idején – a soros magyar EU-elnökség idejére esett, valamint a magyar EU-elnökség támogatta az EU-bővítés keretében, Horvátország és Szerbia felvételét is! (lásd: mellékelt MTI tudósítás)
A 2011.10.07-i, Dunaújvárosban tartott, nemzetközi DaHar konferencián, dr. Fónagy János államtitkár által elmondottak is alátámasztották a kormány és az EU erkölcsi-. és anyagi támogatási szándékát, a hajózás, a kikötőhálózat fejlesztése, valamint a hajógyártás, hajójavítás újjászervezése érdekében.
A fenti pozitív előzmények után, ill. közben kissé “furcsának tűnnek” az EU intézményeinek (Európai Tanács, Európai Bizottság, Európai Parlament, stb.) – fentiekkel szöges ellentétben levő gyakorlati intézkedései (“versenypolitikai elvárások” kielégítése?), amelyeknek negatív hatásait már nemcsakMagyarország, hanem Szlovákia, Horvátország és Szerbia is érzékeli!
Kivonat a 2011.06.24-i, EU-csúccsal fogalkozó, MTI hírből:
“Hosszú, hezitálásnak látszó idő után újra mozgásba hoztuk a bővítés gépezetét” – értékelte a sajtótájékoztatón Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Horvátország ügyében elért áttörést. Hangsúlyozta, hogy a pénteken Brüsszelben meghozott politikai döntés “jó a horvátoknak, jó az uniónak, és egyúttal világos üzenet a Balkánnak is”.(?) Idézte a csúcstalálkozón megfogalmazott közös következtetések azon kitételét, miszerint Horvátország EU-taggá válása “ígéretes üzenet” a nyugat-balkáni országoknak. (?)
Példaként – az “ígéretes üzenet“-re – csak a Közép-, és Dél-Kelet Európai, Nyugat-Balkáni térség hajógyártásának “szétverését”, és ezzel – indirekt módon – a norvég hajógyártás “helyzetbe hozását” hoztam fel. (lásd: mellékelt cikkek)
1999.07.31-én, amikor az Óbudai Hajógyári-szigetről útnak indult a III. Széchenyi Vízi Emléktúra, a gr. Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Yacht Egylet szervezésében, hogy a Budapest-London-Marlow útvonalon, végig hajózva a Dunán, a Majnán, a Rajnán, a La Manche-csatornán és a Temzén, hogy a 150 éves Széchenyi Lánchíd ősénél, a Marlow-i Lánchídon elhelyezzük az emlékezés koszorúját, és a Budapestet Marlow-al összekötő emléktáblát, még fülembe csengtek dr. Gyurkovics Sándor akkori KHVM közigazgatási államtitkár, és dr. Fónagy János akkori GM politikai államtitkár búcsúztató szavai, amelyek a Dunáról, Széchenyiről, a hajózásról, Európáról, a Duna-menti népek, nemzetek békés együttéléséről, egymás mellett éléséről, stb. szóltak!
Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy, ha ez a fenti folyamat az EU részéről, folytatódni fog, mennyire tekinthető megalapozottnak – többek között – a magyar hajózás, hajógyártás újraindítása?
Aki tudja a választ, kérem értesítsen!
Baráti üdvözlettel:
—
Péteri László
okl.ép.mérnök, egyetemi tanársegéd
ny.min.vez.főtanácsos, belkereskedelmi-
idegenforgalmi szakértőmobil:
+36 30 319 2033
Kiegészítésül még néhány kép és videó a Rév-Komáromi Hajógyár utolsó napjairól, és az utolsó Duna-tengerjárók egyikének indulásáról.
Dokumentumok és képek:
Powered by FireStats
Legutóbbi hozzászólások