A MAGYAROK TÖBBSÉGE NEM KÉR AZ ATOMENERGIÁBÓL?

 

Ez a hír állításként olvasható a Medián legfrissebb fölmérésében. Ez alapvetően ellentétben áll az MVM csoport minden korábbi állításával, és nagyon elgondolkodtató, amikor a jelenleg működő blokkok élettartam-hosszabbítása már gyakorlatilag eldöntött tény és új blokkok építése is napirenden van. A Medián felmérését azért is komolyan kellene venni, mert minden bizonnyal arra kell készülni, hogy a bővítésről nem az erőmű környezetében élők, az atomerőmű jelenlétéhez és radioaktív hulladékaihoz „hozzászokott” állampolgárok, hanem az ország állampolgárainak összessége fog dönteni.

A népszavazás ebben a kérdésben szinte megkerülhetetlen lesz (lásd a korábbi osztrák, vagy a legfrissebb olasz példát). A közvéleményt itthon az atomenergetika környezetvédelmi és gazdasági előnyeiről alig tájékoztatták, de, minden ilyen erőtlen próbálkozásra azonnal megújuló energiával támadtak a környezetvédők. Amennyiben a környezetvédelmi indokaikat nem vélték eléggé átütőnek, akkor a gazdasági ellenérveiket is elővették.

 

Nos, a kesztyűt mindkét aspektusból fel kell (és bátran fel is lehet) venni. Az eddigi módszer (bár az erőmű évente milliárdokat költött a „tájékoztatásra”) úgy tűnik nem volt eredményes, de az egyértelmű, hogy a hazai atomenergetika jövője szempontjából biztosan nem lesz elégséges.

 

Érthetetlen ellentmondás, hogy a működő atomerőműveket a megkérdezettek 34%-a (a PAE-t az itthon megkérdezettek 29%) csak veszélyesnek tartja, a radioaktív hulladékaikat viszont 46%-a rendkívül veszélyesnek véli. Ez azért is szomorú, mert a fent említett sok-sok milliárd Ft-ot az erőmű éppen arra költötte, hogy a kis- és közepes-aktivitású hulladékai végleges tárolójának találjon befogadó lakóközösséget, sőt ezt a kört egyre szélesítse. Valljuk be őszintén, a pénz nem a minél közérthetőbb és szélesebb körű tájékoztatásra ment el, hanem egy kompromisszum megkötésére. A tájékoztatás kérdésében sürgősen más utat kellene járni.

 

Annak a kérdésnek a megválaszolása megkerülhetetlen, hogy miért a radioaktív hulladékokat tartja a hazai és nemzetközi közvélemény is sokkal veszélyesebbnek, mint a működő erőműveket. Ma már nemzetközi tekintélyű sugárvédelmi szakemberek is elismerik, hogy ez nagy részben az ő bűnük. Egyéni karrierjük, tudományos előmenetelük érdekében sokszorosan eltúlozták e-hulladékok veszélyét, és az emiatt sokkal drágábbá váló kezelésük és végleges elhelyezésük okán jelentős pénzforrásokat vontak el a társadalomtól, más fontosabb egészségügyi problémái megoldásától. Amennyiben pl. az így elpocsékolt pénz töredékét korszerűbb sugár- és izotóp-diagnosztikai berendezések beszerzésére fordították volna, akkor az egészségügyi szolgáltatások során átlagosan elszenvedett kb. 400 µSv/fő/év sugárterhelést a negyedére lehetett volna csökkenteni. A megóvott emberéletek száma több tízezerszerese, több milliószorosa az atomenergia termelése által statisztikailag veszélyeztetett emberéletekének.

 

Magyarországon, mind környezetvédelmi, mind költségoldalról még erre is rátettek egy lapáttal. A Reális Zöldek Klub környezetpolitikai lapja VIII/3 2003. őszi számában a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója ezt nyilatkozta, idézek: „A régészek annak is örülnek, ha az elrejtett kincsek és elhagyott használati tárgyak mellett elődeink szemetét megtalálják. A radioaktív hulladékok azonban halálos veszedelmet jelentenek a gyanútlan megtalálóra.”

 

Ezt a témát egy, az atomerőműben 25 évig öltözőügyeletesként dolgozó, nyolcosztályos iskolai végzettséggel rendelkező hölgy mindenki számára közérthetőbben rendezte le:

„ha ezek a munkaruhák valóban olyan veszélyesek lennének, hogy fémhordóba kell őket tömöríteni, a hordókat négyesével-hatosával vasbeton vagy fémkonténerbe helyezni, és ezt a csomagot 250 m mélyen a föld alatt gránitba kell ágyazni, akkor, én és a munkatársaim, akik naponta 500-800 ilyen ruhát készítettünk elő mosásra már réges-régen szintén a föld alatt porladnánk (és a munkaruhákban naponta 4-5 órát dolgozó szerelők is). Szerencsére ma is élek, nyugdíjasként, pedig 20 évvel ezelőtt egy nőgyógyászati műtét után kiegészítő kezelésként, akkora sugáradagot kaptam, amennyit az erőmű összes dolgozója sem fog kapni, akkor sem, ha 100 évvel meghosszabbítják az erőmű működését.”

 

Az ügyvezető igazgató, és a hozzá hasonló felelősségteljes beosztásban levő szakemberek félelemkeltő nyilatkozatai olyan önvédelmi követelményeket gerjesztenek a társadalomban, hogy a szakemberek költségeket nem kímélve szigeteljék el ezeket a hulladékokat a környezettől. Az öltözőügyeletes hölgy viszont velük szemben ezt a problémát teljesen reális szakmai és gazdasági alapokra helyezné. Sajnos az új blokkok építése kapcsán majdan megkérdezendők közel sem lesznek képesek ilyen reális gondolkodásra.

 

A Medián közli, hogy a megkérdezettek 51%-a legkevésbé az atomenergia termelését támogatná, a megújulókét viszont 81%-a. Nos, a tisztességes, közérthető szakmai tájékoztatás megszervezése után, első nekifutásra pénzügyileg kellene hatni a 81%-ra. Jelezni kellene, hogy az atomerőmű bővítése, és a hulladékok kezelésében végrehajtható stratégiaváltás megtörténte esetén az áram ára 5-6 évre a mai szinten befagyasztható, szemben a megújuló alternatívában rejlő évi 12-15%-os árdrágulással, ill. emellé még a mélyhűtők gyakori leolvadásával.

 

A fukushimai atombaleset negatív hatása egyértelmű, de valódi szakmai indok e mögött nem lehet. A március 11.-i atombeleset ellenére az atomerőművek sehol nem váltak kevésbé biztonságossá. A németek reakciója azonos azzal, mint ha, egy viharba került repülőgép katasztrófája miatt az összes ilyen típusú gépet kivonnák a forgalomból, vagy, egy tengeri viharba került olajszállító tanker balesete miatt, megszüntetnék a tengeri olajszállításokat.

 

A fukushimában történt eseményekről szóló médiahírek 99%-a a sérült blokkokkal és a bennük keletkezett 20-25 Mrd $-ra tehető károkkal foglalkozott, miközben az összes gazdasági veszteség ennek több mint hússzorosa. A szökőár 22-25 ezer halálos áldozatáról a médiában szórványosan emlékeztek meg, miközben a sérült atomerőműben nem sugárzás általi, de mégis halálos balesetet szenvedett 3 munkásról minden nap írtak.

 

A japánok által közölt adatokból egy radiokémiai szakember szemével feldolgoztam a fukushimai atombaleset várható következményeit, részben Paksra is kivetítve. A két ábra világosan mutatja, hogy sugár-egészségügyi következményekkel a fukushima körüli óceánvízben nem kell számolni, és a radioaktív hulladékokkal kapcsolatban Pakson sem állhat elő uralhatatlan vészhelyzet.

 

Paks, 2011-09-17

 

Bogáncs János radiokémikus

 

 

WordPress Plugin Share Bookmark Email