Reális Zöld Valóság vélemények!

H   O   Z   Z   Á   S   Z   Ó   L   Á   S

a

„Valóságos opció az atommentesség, versenyképes alternatíva a megújulók fejlesztése”

 

c., az Ökopolisz Alapítvány „atomenergia-mentes jövőről” szervezett konferenciája záró sajtóközleményhez.

 

Mivel, a sajtóközlemény már az első mondatában a párizsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség Gáz és Villamos Energia Divízió elnökétől (Varró Lászlótól) vett idézetekkel próbál gazdasági csapást mérni a hazai atomenergetika jövőjére, ezért vissza kell idézni az előadásában mondottak lényegét.

 

Fent említett elnök úr, nagyon helytelennek tartotta az „európai zöld mozgalmak” azon célkitűzését, hogy azok az energiamixből egy jól működő, létező, ugyancsak alacsony széndioxid-kibocsátású villamos energia-termelési módot, nevezetesen az atomenergetikát akarják száműzni. Az Ő szavaival élve: „csak azért, mert azt nem szeretik”. Fundamentálisan hibásnak nevezte azt a stratégiát, amely a megújulók növekedése érdekében az atomenergetikát akarja megszüntetni. Akárhogyan is próbálja a konferencia sajtóközleménye kiforgatni az előadó szavait, az én meglátásom szerint, Ő mégis az atomenergia és a megújulók együttes növekedése mellett tette le a voksát.

Nevezett előadó, szerintem nem vállalkozott sem arra, hogy eldöntse, sem arra, hogy megkérdőjelezze, hogy Magyarországnak lesz-e 3 000 Mrd Ft-ja új atomerőműves blokkok építésére az elkövetkező 14-18 évben (az Ő szavaival élve „hosszú évekig”). Arra azonban fontosnak tartotta fölhívni a figyelmet, hogy az előkészületekre nehogy értelmetlenül elköltsön 150 Mrd Ft-ot. Ezzel maximálisan egyet lehet (kell) érteni, annál is inkább, mert a „jó” döntés ennek a tizedéből is megoldható.

 

Az előadásnak egy negatívumára azonban fölhívnám, ha nem is az Ő, de az energetikával foglalkozók, a konferencián résztvevők figyelmét. A trópusokon működő vízierőművek rengeteg, a széndioxid üvegházhatását sokszorosan felülmúló metánt termelnek. Ez a tény, a szükségszerű energiamixben, a megújulók (kivéve a vízenergiát) és az atomenergia abszolút előnyét bizonyítja.

 

Szakmai értelemben a nemzetgazdasági miniszter – a sajtóközleményt megfogalmazók állításával ellentétben – nem maradt magára azzal a véleményével, hogy sürgősen megépítendőnek nevezte két új paksi blokk építését, mivel pusztán azt hangsúlyozta, hogy a döntést a közeljövőben meg kell hozni. Amennyiben a sajtótájékoztató összeállítói Őt mégis magára maradottnak vélik, akkor, ez csak a korrektségére értendő. Alaptézise, hogy a hazai atomenergiának az elkövetkező 10-12 évben nem lehet alternatívája, mivel a megújulókkal való helyettesítése a hazai adottságok miatt kétséges és szintén nagyon költséges lenne. Ezt a véleményét tökéletesen megerősítette az energetikáért felelős államtitkár, azzal a mondásával, hogy a fotovoltaikus módon termelt áramot ma 70-90, az egyéb megújulókat 30-40 Ft-ért kellene átvenni, hogy a beruházások 20 év alatt megtérüljenek. Amennyiben a nemzetgazdasági miniszter véleményével összhangban az atomerőmű bővítésére vonatkozó nemzetközi pályázatot a következő években kiírnák, abból 2025÷2028 előtt nem lépne üzembe az első blokk, és ez nem nevezhető túlságosan korainak.

 

Nem tudok teljesen egyetérteni a sajtóközlemény azon kitételével, hogy a magyar és a nemzetközi szakértők között egyetértés lett volna abban, hogy a bővítés drága és jelenleg felesleges. Az utóbbiak a feleslegesség megítéléséhez nagyon kevés információval rendelkeznek, másrészt a kérdésben nem illetékesek. A meglevő blokkok üzemidő hosszabbítása éppen annyi haladékot ad a döntéshez, amennyiről a miniszter úr beszélt. Ő, azt is egyértelművé tette, hogy a döntés nem zárt ajtók mögött fog megszületni, ami sokkal korrektebb megoldáskészségre vall, mint amit a sajtóközleményből ki lehet olvasni. Mellesleg a konferencia szervezői sem hivatottak arra, hogy a döntést – a közvéleményt – ily módon próbálják befolyásolni.

 

A hazai atomerőmű tanulási görbéje – a termelési költségek változása – nem esik egybe a greenvichi egyetem professzora által ismertetettel. A Paksi Atomerőműben termelt áram önköltsége a fosszilis erőművekben termelt áram önköltségénél ma nem több, hanem kevesebb, holott a tervezés időszakában ellentétes adatok jöttek ki.

 

Bár, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke az atomboom lecsengéséről és sorozatos atomkatasztrófákról beszél, mégis úgy véli, hogy a világ nem emiatt, hanem a rendkívül magas beruházási költségek miatt fordult-el az atomenergetikától. Az Ő véleménye szerint, az atomenergetikában 60 év alatt bekövetkezett két esemény már sorozat, a szénbányászatban évente 20-30, a kőolajszállításban, vagy termelésben ugyancsak évente
10-15 katasztrófa viszont ritka, egyedi esemény. Sem őt, sem a szemellenzősen atomenergia-elleneseket nem zavarja, hogy a fukushimában bekövetkezett gazdasági kárnak legfeljebb a 10-15%-a – beleértve a tönkrement blokkok maradékértékét is – írható az atomenergia rovására, az adott körülmények figyelembe vételével természetesen csak „áttételesen”. Az emberáldozatok számát illetően pedig 25 000-ből (egy kis rosszindulatú csúsztatással) maximum 4. Az OFFB elnöke (Jávor Benedek) teljesen megalapozatlanul állítja, hogy a megújuló energiatermelési módok elől az atomenergia szívja el a hazai forrásokat, mivel, ez a forgatókönyv a 2030-ig szóló Nemzeti Energiastratégia fontossági sorrendjéből nem következik. Ezzel szemben igaz, hogy az Ökopolisz Alapítvány szülőatyja, az LMP, nyíltan az atomenergia ellen fordult, és ezt a nézetét a parlamentben is érvényesíti.

 

A társadalom szereplőinek felvilágosításául szánt antiatom álláspontot már alig árnyalja a sajtótájékoztató azon mondása, hogy: „….állásponttól függetlenül, hasonló következtetésekre lehet ma jutni a legfontosabb kérdésekben, ha nem érzelmek és indulatok, hanem tények és érvek alapján gondolkozunk.” Véleményem szerint ugyanis a záróközlemény éppen érzelmi alapon született.

 

Az összes előadás alapján végül azt lehet mondani, hogy az atommentesség ma még sem hazai, sem világviszonylatban nem tűnik valóságos opciónak. A szenes és gázos erőművek versenyképessége az atomenergiával szemben akkor javul, ha az atomerőműves beruházásoknál irreálisan magas tőkeköltséggel (magas kamattal) számolnak. A megújulóknak pedig harmadolniuk, de inkább negyedelniük kellene a beruházási-termelési költségeiket a versenyképességük javítása érdekében. Az energia-szükségletet azonban a leggyorsabb fejlődés mellett sem lesznek képesek egyenletesen 30-40%-nál nagyobb mértékben kielégíteni.

 

Paks, 2012-01-15

Bogáncs János