Reális Zöld Valóság vélemények!

Magánvélemény a

 

„Tabuk nélkül az atomenergiáról és egy atomenergia-mentes jövőről”

elnevezésű

konferenciáról készült filmösszefoglalóról.

 

Mező János az Ökopolisz Alapítvány ügyvezető igazgatója felvezető szövegében deklarálta, hogy a konferencia fő célja az atomenergia nélküli jövőért való küzdelem. Pogány Anikó szakmai főkoordinátor ezt a sarkalatosan atomenergia-ellenes véleményt egy kissé árnyalta. Első megszólalásában arról beszélt, hogy a konferenciával szeretnék elősegíteni egy olyan párbeszéd kialakulását, amelyben az atomenergetikáról ellentétesen gondolkodó felek megértik a lényeget. Ezt megtoldotta egy, számomra még szimpatikusabb gondolattal, amelyet idézek: „az állampolgárokat kell olyan tudás birtokába juttatni, hogy képesek legyenek megítélni az atomenergiáról elhangzó, nagyon ellentétes véleményeket.” Szerinte, elsősorban az atomenergia gazdasági és technológiai összefüggéseire kell koncentrálni. Számba kell venni, hogy mennyibe kerülne új blokkok építése, szükség lesz-e rájuk, és mikor? Úgy véli, hogy a döntéshozatal szempontjából ez a lényeg, és nem a biztonság, mivel az utóbbi szubjektív értékítéleteken alapul. Nos, ezzel én már nem tudok egyetérteni, hiszen az eddigi atomerőmű-balesetek nem az okozott anyagi károk nagysága miatt csökkentették az atomenergiába vetett bizalmat, hanem a vélt és valós környezetszennyező, egészségkárosító hatásukkal.

Magam is régóta azon a véleményen vagyok, hogy a hazai atomenergetikáról – általában az energia-stratégiáról – szóló döntést csak akkor lehetne népszavazással eldönteni (egyáltalán népszavazásra bocsátani ezt a kérdést), ha az állampolgárok mind szakmai, mind gazdasági értelemben, tisztában vannak a döntésük következményével. Az állampolgárok ma messze nincsenek ilyen helyzetben, és az atomenergiát ellenzők szerintem éppen erre játszanak!

 

Jávor Benedek, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke egyenesen arról beszélt, hogy a konferencián nemzetközi hírű szakemberek szájából elhangzott előadások alapján a magyar energetikát el kell mozdítani egy atomenergia nélküli korszakba. Mintha, Ő maga nem is hallgatta volna meg Varró László, Pázmándi Tamás, Bencsik János, Stephen Thomas és Fellegi miniszter urak előadásait. Úgy tűnik, egyáltalán nem akart tudomást venni a vitákban-hozzászólásokban elhangzott pontosító véleményekről. Például Varró László, ábrával illusztrált alábbi megjegyzéseiről:

–          az európai zöldek rossz háborút vívnak, amikor a rendelkezésre álló, jól bevált, alacsony széndioxid kibocsátású atomenergiát akarják kiszorítani a sokkal nagyobb és veszedelmesebb fosszilis energiatermelés helyett

–          az atomenergia-mentes vízió következménye az lenne, hogy a nukleáris energia helyettesítése végett 1,5 év alatt kellene elégetni a Nabucco gázvezeték betáplálását biztosító azerbajdzsáni gázmezők teljes készletét

–          bármilyen gyors ütemben növekszenek is az alacsony széndioxid kibocsátású megújuló energia-termelési módok és a nukleáris energia-termelés, az egységnyi energiatermelésre eső széndioxid kibocsátás a világon rohamosan nő

–          a németországi atommoratórium haszonélvezői a környező országokban működő atomerőművek, a Németországban épülő szenes erőművek és a széndioxid-kvóta értékesítői

 

Bencsik úr is azt mondta, hogy a fotovoltaikus módon előállított Újszilvási áramot kilowattóránként 70-90 Ft-ért kellene átvenni, hogy a beruházás a várható 20 éves élettartam alatt megtérüljön. Valamivel jobb a helyzet az egyéb megújulók esetében, azoknál 30-40 Ft/kWó átvételi ár mellett is megtérül a beruházás 20-25 év alatt.

 

Stephen Thomas is arról beszélt, hogy a döntéseket alapos és világos gazdasági elemzéseknek kell megelőzniük.

 

Az előzőek alapján én tehát nem látom, hogy a konferencián vitathatatlan szakmai egyetértésre lehetett volna jutni az atomenergia száműzéséről a hazai energia mixből és az atomenergia-mentes jövőről.

 

Pogány Anikó szerint, a résztvevők feldobottan, az érkezésükhöz képest felvilágosultabban távoztak a konferenciáról. Éles vitákat láthattak, és valós problémákról értesülhettek, az előadókkal egyetemben. Egyetértek azzal, hogy a résztvevők általában (F. B. előadását kivéve) korrekt előadásokat kaptak. Ezzel szemben viszont nem volt elfogulatlan a kisfilmben megszólaló szervezők összefoglaló véleménye. Jávor Benedek szerint az atomkritikus zöld mozgalom mára felnőtt a feladathoz, és olyan megalapozott szakmai érvekkel tud előállni, amelyekre nehéz ellenérveket találni. A magam részéről ezt az állítást sem gazdasági sem szakmai oldalról nem látom megalapozottnak, de még az előadók jó része sem.

 

Pogány Anikó végül sommásan, jó és rossz hírek formájában foglalta össze a hallottakat.

 

Szerinte,

– rossz hír, hogy az elkövetkező 10 évben nem lesz pénzünk új blokkok építésére! Ez, az Ő és a vele azonosan gondolkodók számára miért lenne rossz hír, ha úgyis atomenergia-mentes jövőről álmodnak?

– jó hír, hogy nincs is rájuk szükség (ezzel nem értek egyet!)

– rossz hír, hogy senki nem bízik az országban és nem hajlandó új blokkok építéséhez hitelt nyújtani (ez téves megállapítás: lennének hitelezők, szakmai befektetők)

– ehhez kapcsolódó jó hír, hogy nincs sürgős döntési kényszer, az elkövetkező 20 évben nem kell új blokkoknak termelésbe állniuk (az első új blokknak 14-16 év múlva üzembe kellene állnia)

– ebben a 20 év türelmi időben az energia-hatékonyságra és megújuló energiatermelési módokra lehet koncentrálni (a megújulókra is kell koncentrálni!)

 

Véleményem szerint az utolsó kivételével ezek nem kellően végiggondolt nyilatkozatok. Az atomerőműben termelt áram átvételi ára (kvázi önköltsége) és a szolgáltatók felé történő értékesítési ár közötti különbség folyamatosan 35-40% körüli. Ez senki mást nem illetne meg, mint a hajdani ismeretlen beruházót, a magyar államot, vagy, annak jelenlegi képviselőjét, az MVM-et.

 

Az energiaszektor 90-es évek közepén végrehajtott privatizációja – gyakorlatilag külföldi „befektetők” kezére játszása – ezt a logikát keresztülhúzta. A mérnök újságot már említettem, mint hiteles hírforrást, amelyben az iparág jeles szakemberei világosan feltárták, hogy a villamos-energia iparágból mennyi pénzt szivattyúztak külföldre. Valorizált számítások szerint, az atomerőmű által megtermelt olcsó áram révén, mai áron évente 90, az eddig eltelt 30 üzemév alatt 2 700 Mrd Ft-ot. Tegyük ehhez még hozzá az ugyancsak külföldi kézben levő szolgáltatók hasznát, ami, arányait tekintve legalább ugyanennyi. Ha ez utóbbit a teljes villamos-energiatermelésre és a külföldiek 17 éve tartó regnálására normáljuk, akkor további 2 813 Mrd Ft veszteséget könyvelhet el az ország.

 

Az előzőekből világosan következik, hogy külföldi tőkéből nemhogy nem kell, nem is szabad atomerőművet építeni. A haszon külföldre kerül, a kockázatok nagy része itt marad. Az esetleg megépítésre kerülő atomerőmű állami tulajdonban tartása mellett a gazdasági okoknál is sokkal fontosabb a nukleáris biztonság garantálása.

 

Varró László a pozíciójából adódóan nem is illetékes és nem is képes (de szerintem nem is volt szándékában) azt megítélni, hogy Magyarországnak hosszú évekig esélye sem lesz arra, hogy 3 000 Mrd Ft-ot költsön az atomerőmű bővítésére. Abban viszont igaza van, hogy a döntéshozatalhoz nincs szükség elkölteni 100 Mrd Ft-ot előkészítő tanulmányokra és tanácsadókra. Ahogyan mondta, a kérdést sokkal olcsóbban is el lehet dönteni. Azt azonban véletlenül sem javasolta, hogy vessük el a bővítés gondolatát is.

 

Fülöp Sándor, a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa tett egy finom, atomenergia ellenes megjegyzést. Örömmel nyugtázza, hogy vége annak a korszaknak, amikor egy-valaki mindent visz……… Nyilvánvalóan arra gondolt, hogy az elmúlt harminc évben az energiaszektor fejlesztésére fordítható hazai állami források utolsó fillérjét is az atomenergetika vitte el. A hazai „atom-lobby” józanul gondolkodó része sosem pályázott erre a dicstelen szerepre, sőt, több példa van rá, hogy a hasznából hajlandó más energiatermelési módok műszaki fejlesztését is támogatni. Arról nem is beszélve, hogy az atomerőmű az eddigi gyakorlat szerint a jövőben is vissza fogja fizetni a beruházáshoz igénybe vett támogatást, vagy egyéb kölcsönt.

 

Végül, a záró sajtóközleményben Fellegi Tamás miniszter-urat érte egy méltatlan kritika, íme: „helyszínen tett nyilatkozata teljes mértékben ignorálta az elhangzott tényeket anélkül, hogy azokra bármilyen mértékben reflektált volna.” Ő, azokra az előadásokra érdemben reflektált, amelyeket végighallgatott. A gazdasági jellegű támadást az atomerőmű bővítése ellen az Ő távozása után elhangzott előadások intézték. Ezek között élenjárt Felsmann Balázs előadása, amely azonban tudatosan hamis (szerintem rossz) következtetéseket vont le a saját maga által bemutatott ábrákból, és elárulta abszolút tájékozatlanságát a harmadik félnek okozható kárfelelősségi biztosítások és a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap rendeltetéseit illetően.

 

Paks,2012-01-13

 

Bogáncs János