Reális Zöld Valóság vélemények!

Kedves Kollégák!

A Szigetköz-Öreg-Duna és a Mosoni-Duna megmentése érdekében sikeresen lezajlott aláírás-gyűjtő kampány ellen megszólalóknak, és a háttérből, a névtelenség homályába burkolódzóknak a “Kisalföld” hasábjain, “csattanós válasz” született, Cséfalvay Attila tollából, amely alkalmas arra, hogy még a laikusokat is meggyőzze arról, hogy az Öreg-Duna és az Alsó-Szigetköz vízkészletgazdálkodási-, természet-, és környezetvédelmi problémái – akár tetszik az “ál-környezetvédők”-nek, akár nem! – csak duzzasztással, vízlépcső-, hajózsilip és hallépcső-építéssel oldható meg! (Kicsiben ez már a Rábán, a Nicki duzzasztónál, a Kenyeri Kisvízerőmű és kaszkádos hallépcső beruházás keretében megvalósult, és üzemel!). 

A Dunából a Szigetközbe jutó 50%-nyi vízmennyiség önmagában, a víz visszatartása, és a vízkormányzás nélkül (értsd: vízlépcsők, hajózsilipek, hallépcsők, stb.), olyan, mint Münchhausen báró – félbe vágott – lovának itatása! Ezért abba kellene már végre hagyni a tömegtájékoztatásban is a “megnyugtató hazugságokat”, és inkább a tudomány embereire kellene hagyatkozni, a szakmai kérdésekben, a “sarlatánok” helyett!

A probléma ugyanis, tipikus, a javasolt megoldásra vonatkozó korábbi mintaszerű példa, a dr. Mosonyi Emil akadémikus, a vízépítés professzorának ötlete, és tervei alapján megvalósult, és 1992.09.25-én, Antall József miniszterelnök jelenlétében, ünnepélyesen üzembe helyezett, Duna-Majna “Európa”-csatorna, víz-, és energia-takarékos hajózsilip-rendszere, a Frank-Jura hegységen át, az Altmühltal védett természetvédelmi területén át! (a mellékelt fényképeken az Altmühl-völgyi részletek láthatók. Az Essingi fahídon – amely Európa leghosszabb, feszített faszerkezetű hidja – dr. Mosonyi Emil és felesége látható, “inkognitóban” ott tartózkodó, magyar vízügyi szakemberek társaságában!)

Ilyen és ehhez hasonló megoldásokkal oldhatók meg, az EU-VKI által “erősen módosított víztestek” (azaz vízlépcsőzött szakaszok) alatti szakaszok, ahol a meder-mélyülés rövid időn belül bekövetkezik, és amelyet az ipari célú mederkotrások (nem tévesztendők össze a hajózóút karbantartás során szükségessé váló kotrásokkal!) még tovább gyorsítanak!

Ez az egyetlen megoldás a Duna egész vízgyűjtőjén, minden esetben, a vízlépcsők alatti szakaszokon (pl. a Tisza, a Dráva, a Rába, a Sió, stb. esetében is! lásd: Nagymaros, Adony, Fajsz, Duna-Tisza-csatorna, Csongrádi, Novo Vírjei Vízlépcső, stb.) ha el akarjuk kerülni a medermélyülést, a talajvízszint csökkenést, és ezzel még az ökológiai vízigények kielégítetlensége miatti károkat is! (lásd: dr. Ijjas István professzor korábbi előadásai, stb.) Nem is beszélve az egyéb károkról és a vízenergia többcélú hasznosításának hiányából származó, “elmaradt haszon”-ról! (árvíz-, belvíz-, aszály-, jégár-, vízszennyezés elleni védelem, vízi-közlekedés/szállítás, személy-, és teherhajózás, mezőgazdasági öntözés, vízi-, vízparti-, kerékpáros-turzimus, vízenergia-termelés, stb.)

Baráti üdvözlettel:

—
Péteri László
okl.ép.mérnök, egyetemi tanársegéd
ny.min.vez.főtanácsos, belkereskedelmi-
idegenforgalmi szakértő

mobil: +36 30 319 2033

Utóirat: A témával kapcsolatos további dokumentumok a www.realzoldek.hu honlapon megtalálhatók, és a forrás megjelölésével, szabadon felhasználhatók! Különösen a magyar Duna-stratégia készítőinek figyelmébe ajánlom!

Mellékletek:

szigetkzregdunamosonidunarehabilitcijvalkapcs2 – tömörített fájl

.