Reális Zöld Valóság vélemények!

Járosi Márton írása, nyilvánosságot kapott a Magyar Nemzetben:

Az állam lehet jó tulajdonos

A fellépés a fogyasztók érdekében azok érdekeit sérti, akik eddig nyertesei voltak a piacnak

Újság: Magyar Nemzet – Rovat: Vélemény – Oldalszám: 6. oldal – Dátum: 2013.01.02 – Szerző: JÁROSI MÁRTON

Az energiaipari privatizáció egyik hamis liberális jelszava volt, hogy az állam nem jó tulajdonos. Most látványosan megdőlni látszik ez a hamis érvelés is. Az állami (közösségi) tulajdon visszaszerzésének kezdeti eredményei, az erre is alapozó, a rezsiköltségeket csökkentő kormányzati intézkedések dühödt támadásokat váltottak ki az egyébként „nem szabad” médiában. Főként azok részéről, akik az ország privatizáció általi gyarmatosításának hazai elősegítői voltak.  

Akik nem a haza javát akarják, azok mindig úgy beszélnek, hogy rossz érzetet keltsenek az emberekben. Tragikomikus, hogy amikor végre egy igazán jó hír van, azt is igyekeznek negatív színben feltüntetni. Érdemes számba venni a tényeket, mert egy friss, az „Orbán-rendszert” „elemző” liberális iromány szerint a „nép nagyrészt és meglehetősen buta”. Ők erre alapoznak/alapoztak. A megvilágosításhoz szeretnék írásommal hozzájárulni. A megértést segíti, hogy ezúttal nem ígéretekről és szándékokról van szó, a rezsicsökkentő intézkedések kormányrendeletben megjelentek, azok hatása mindenki által érzékelhető lesz az energiaszámlákban. A liberálisok mindig csak magyarázták az áremeléseket – most a rendszerváltozás óta első alkalommal bekövetkező árcsökkentések sokkolják őket.
A tervezett árcsökkentések illeszkednek a lakossági érdekű kormányzati energiapolitikába, amely szakított azzal a neoliberális doktrínával, hogy a piac majd mindent megold. A kormány a gyakorlatban is megvalósítja azt a felismerést, hogy a piacgazdasági viszonyok között csupán szabályozási eszközökkel nem lehet eredményesen érvényesíteni a közösségi érdeket. Elengedhetetlen a tulajdonosi rendelkezésen alapuló aktív piaci jelenlét is. Tehát nem arról van szó, hogy a kormány a piac ellen dolgozik, hanem ő is egyenrangú szereplő akar lenni, mert így tudja a fennálló játékszabályok között a közösség érdekeit érvényesíteni.
Az energiaprivatizációnak nem voltak sem szakmai, sem gazdasági indokai. Politikai döntés volt a globalizáció kiterjesztése Magyarországra, az energetikai vagyon és a piacok megszerzése. Rablóprivatizáció történt, hiszen bagóért vásárolták meg, és azóta hatalmas nyereségeket vittek ki az országból. Minden bajnak, ami az energetikában jelen van, ez a gyökere. A gondok azzal kezdődtek, hogy a privatizációval egyidejűleg a kormány rendeletben vállalt felelősséget egy nyolcszázalékos eszközarányos nyereség biztosítására, amely aztán a privatizált áramszolgáltatóknál a 20 százalékot, az erőműveknél a 25 százalékot is meghaladta. Ennek következtében mára több mint háromszorosan megtérült ez a befektetés. Tehát a „szegény befektetők” siratása a médiában műkönnyekkel történik. Ezt a káros folyamatot törte meg a kormányzatnak a közszolgáltatások visszaszerzésére vonatkozó stratégiája.
Helyreállítási intézkedések sorozatáról van szó, amely a nemzeti vagyonról szóló törvény megalkotásával kezdődött: a nemzeti villamosenergia- és a gázvagyon integrálása, a Mol-részvények egy részének visszavásárlása, az E.ON tulajdonában lévő földgáztárolók, a gáz-nagykereskedelemnek a nemzeti villamos társaság (MVM) tulajdonába kerülése. Ezek a tulajdoni intézkedések alapozzák meg a rezsicsökkentésre vonatkozó intézkedéseket, amit a gázszektor példáján lehet érzékeltetni.
A gáz körülbelül felét közvetlenül a lakosság fogyasztja el, egyötödét áramtermelésre fordítják, 17 százalékát pedig távfűtésre. A hazai energetikában ez tehát komoly tényező. Most a 2015ig szóló orosz hosszú távú gázimportszerződés újratárgyalása is a közösség érdekeit képviselő állam kezébe kerül. Így nő az esélye annak, hogy egy kedvezőbb alkupozíció alakuljon ki a Gazprommal, hiszen tudjuk, hogy jelenleg is többet fizetünk a gázért az európai átlagnál. A jövőben az állam a nagykereskedelmen keresztül is kézben tarthatja a gáz árát. Ezzel a tranzakcióval folytatódik az a folyamat, hogy az MVM bővíti gázpiaci jelenlétét. Ő építi most a szlovák– magyar gázösszeköttetést, a Déli Áramlat gázvezeték hazai szakaszát is. Tehát a nemzeti társaságnak az eddigi kiskereskedelmi tevékenysége kiegészül egy nagykereskedelmivel is, amivel jelentősen tudja a közösség javára befolyásolni a piacot.
A nagykereskedelmi energiaárak visszaestek a nemzetközi piacokon, többek között amiatt, hogy a kereslet jelentősen csökkent. Ez a fogyasztói árakban jelenleg azért nem jelentkezik, mert az EU által erősen preferált megújulóenergia-termelés többletköltségei ezeket elemésztik. Ezért helyes az a kormányzati magatartás, hogy az unió által erőltetett árdrágító megújulóenergia-termelés támogatását korlátozza, és ehelyett a lakosság terheit csökkenti. Természetesen – mint a miniszterelnök ezt többször hangoztatta – tudatában vannak annak, hogy a gáz- és a villamosenergia-szektor jelentős veszteséget fog elkönyvelni az árcsökkentés miatt. De ilyen hátrányokat a magyar népesség az elmúlt évtizedekben számtalanszor, sorozatban elszenvedett! Emlékezzünk csak, a Fidesz már ellenzékben is felemelte a szavát a „luxusprofit” ellen, társulatunk is közzétette, hogy milyen hatalmas összegeket vittek ki az országból a privatizáció nyertesei. Most a kormány hatalmi lehetőségével, mondhatni inkább felelősségével élve a nagyon nehéz piaci körülmények között törekszik megvalósítani, hogy határozott csökkenés történjen a tarifákban. Ez csaknem négymillió magyar családot, a nemzeti maradék energetikai vagyon tulajdonosait kedvezően érinti.
A bejelentett árcsökkentés módot ad arra, hogy egy jó tarifa alkalmazásával kikényszerítsük a társadalmi szolidaritást. Azt, hogy a gazdagok többet fizetnek. Ez a szociális tarifa abból az egyszerű tényből indul ki, hogy a családok energiafogyasztása elég jó arányosságot mutat vagyoni helyzetükkel, jövedelmi viszonyukkal, vagyis a szegényebb családok kevesebbet fogyasztanak energiából is, a gazdagabbak többet. A nagycsaládosok, bár sajnos szegények, de sokat fogyasztanak. Ezt a korrekciót viszonylag könnyen meg lehet oldani úgy, hogy a legnehezebb helyzetben élők még jobban járjanak, a gazdagok többletfizetése pedig legalább stagnáljon. E lehetőséggel most élni kellene, hogy kifoghassuk a rosszindulatú ellenzők vitorlájából a szelet, akik azzal riogatják a népet, hogy megint a gazdagokat támogatják. A miniszterelnök szerint először az általános árszintet kell leverni, és utána lehet finomítani a rendszert. Ezt mielőbb meg kellene tenni.
Az államnak mindig van mozgástere, de hogy ez látszódjék is a pozitív változásokban, ahhoz erős politikai akarat szükséges. Most a kormányzat a felelősségét – szemben a korábbi liberális kormányzatokkal – a közösség érdekében érvényesíti. Igen ám, csak mindez egy nagyon nehéz helyzetben lévő országban történik, amelyet rengeteg támadás ért. A változtatás, különösen a nagy rendszereknél, a fellépés a fogyasztók érdekében érdekeket sért, azok érdekeit, akik eddig a nyertesei voltak ennek a piacnak. Ezért van ez a nagy fölzúdulás. Ennek ellenére, mivel befektetéseik sokszorosan megtérültek, most már a befektetők nem tanúsítanak olyan nagy ellenállást, ha ez kikerül az ő tulajdonukból. A gazdasági miniszter világossá tette, hogy a magyar állam és a magyar állami vállalati kör visszavásárolná azokat a monopol területeket, amelyeken azt gondoljuk, nemhogy monopol profitokat nem kell elérni, profitot magában sem. Ezek hatósági áras, önköltséghez közel álló árszinten dolgozó területek.
A kormányzat az uniós tapasztalatokat is figyelembe veszi. Köztudomású az, hogy a nagykereskedelmi árak a villamosenergia- és a gázpiacon is viszonylag alacsonyak. A tapasztalat szerint azonban a lakossági árakban ez nem érvényesül. Ennek az az oka, hogy a megújuló energiáknak az unió által is túlzottan erőltetett támogatása fölemészti azt a hasznot, ami a nagykereskedelmi árak csökkenéséből adódna. Ezért helyes az a kormányzati magatartás, hogy az EU által erőltetett árdrágító megújulóenergia-termelés támogatását halogatja, s helyette a lakosság terheit csökkenti.
Egy felelős kormányzatnak az a feladata, hogy az ország, azaz a lakosság teherbíró képességét figyelembe véve határozza meg a politikát, és eszerint intézkedjék. A rábízott hatalommal ezzel a felelősséggel, a köz érdekében kell tevékenykedni. Nem helyes világproblémák megoldására hivatkozni akkor, amikor a napi megélhetés gondokat jelent, amint ezt a globalista ideológia naponta megteszi. Több mint félrevezetés az, ha napi problémákat világmegváltó tervekkel próbálunk helyettesíteni. A most élők iránt kell elsősorban felelősséget viselnünk, mert csak így teremtődik esély arra, hogy legyenek olyanok, akiknek még energiára lesz szükségük.
A szerző az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke