A valutaalap tévedése

Ma reggel (2013. január 9.) a Kossuth Rádióban riport hangzott el a
Valutaalap (IMF) szakértőinek jelentéséről, amely szerint a Valutaalap
és a Világbank által a válságkezelésre ajánlott intézkedések
alapvetően hibásaknak bizonyultak.
Az elmúlt évtizedekben a bajba jutott országoknak tanácsolt, és olykor
gazdasági és politikai zsarolással kikényszerített megszorítások
hatása katasztrofálisnak mondható.
Az eredmény a gazdasági válság fokozódása, és a munkanélküliség
rohamos növekedése volt a legtöbb országban.
A megszólaltatott közgazdász professzor szerint ez a módszer
megbukott, és ezt az EU szakértőinek és döntéshozóinak is végre be
kellene látnia.
A közgazdasági tévedések, hibás koncepciók káros következményei
azonban nem jelentkeznek azonnal, a hatás kialakulásához hosszabb
időre van szükség.
Vitatható persze, hogy a Valutaalap és a Világbank közgazdászai
dilettánsak lennének, ezért felmerülhetne a gondolat, hogy esetleg
szándékosan kellett tönkre tenni egy csomó országot azért, hogy mások
ezen gazdagodjanak.
Csakhogy egy ilyen fajta összeesküvés elmélet ellen szól az, hogy
számos gazdaságilag fejlett ország, közöttük azok, akik ezeket a
pénzügyi intézményeket létrehozták és működtetik, saját maguknak is
nagyon sokat ártottak.
Úgy hogy mégis csak egyfajta szakmai dilettantizmusról lehet szó,
hiszen a régi mondás is úgy szól, hogy a pokolhoz vezető út is csupa
jó szándékkal van kikövezve.
Sok jel mutat ugyanis arra, hogy a szakmai dilettantizmus nem csupán a
közgazdaság területén fejti ki pusztító erejét.
Egy másik tipikus terület a környezetvédelem és a globális melegedés
elleni értelmetlen pótcselekvések kérdése.
Naponta kapunk például hírt arról, hogy az Északi Sarknál a jég olvad,
és emiatt a tengerszint hatalmas emelkedésére kell számítani.
Nem teszik azonban közzé a NASA jelentését, amely szerint a Déli
Sarknál viszont a jégtömeg növekszik.
Az Északi Sarknál egyébként a jég a víz tetején úszik, vagyis olyan
mint egy hatalmas jéghegy.
Az iskolában pedig tanultuk, hogy Archimédesz törvénye szerint a vízen
úszó jég éppen annyi súlyú vizet szorít ki, mint amennyi a jéghegy
súlya. Így azután, amikor a jéghegy elolvad, annyi víz lesz belőle,
amennyit korábban kiszorított, vagyis elfoglalja a korábban
kiszorított víz helyét, és emiatt a tengerszint egyetlen tized
milliméterrel sem emelkedhet meg.
Egy másik tetszetős zöld propaganda pedig az, hogy a TV-ben füstölgő
kéményeket, sőt olykor hűtőtornyokat mutatnak, azt állítva, hogy amit
kiáramolni látunk, az széndioxid. A széndioxid azonban színtelen,
szagtalan, láthatatlan gáz, akárcsak a tiszta levegő.
Ma már lelkes dilettáns aktivisták küzdenek az éghajlat változás
ellen, miközben fogalmuk sincs arról, hogy voltaképpen hogyan működik
az éghajlat, és olyan környezetvédők döntik el, hogy miért nem szabad
vízlépcsőt építeni, akik ha azt a szót hallják, hogy “hidrodinamika”,
úgy hiszik, hogy az egy egzotikus trópusi állatfaj.
Ha az orvosok vagy a mérnökök követnének el rendszeresen akkora
hibákat, mint a közgazdászok és a zöld mozgalmárok, sokkal több ember
halna meg feleslegesen, miközben naponta zuhannának le a repülőgépek
és omlanának össze a hidak.
Ideje lenne a terjedőben lévő neoliberális oktatási politikát
felülvizsgálni a nyugati demokráciákban és visszaállítani a valódi
szakmai követelményeket, hiszen lassan már ott tartunk, hogy könnyebb
lesz megszerezni egy PhD tudományos fokozatot, mint sikeresen
leérettségizni Klebelsberg Kunó idejében.
Dr. Héjjas István
Aranydiplomás mérnök

WordPress Plugin Share Bookmark Email