Reális Zöld Valóság vélemények!

A Világ Urainak tízparancsolata

Az alábbi “tízparancsolatot” Noam Chomsky vetette papírra, egy amerikai
zsidó családból származó egyetemi nyelvész és előadó. Közel
25 éve látott napvilágot az írás, mégsem vesztett az aktualitásából.

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú
problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos
szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége
kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a
bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire.
Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és
nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt
aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet,
lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad
gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni
szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb
következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a “fehér”
propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a
“szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak
kormánybefolyás alatt), s a “feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy
valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell
munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé,
amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét
fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény,
megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek
hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb
következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik,
az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem
a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és
hiszékenyek, akik ezt az érvet (“majd a következő generációknak sokkal jobb
lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül
hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a
történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a
politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már
infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság
ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs
beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a
racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális
megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a
rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell
tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb
tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd
a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény
manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes
tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg
támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják
az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek
ellenkezőjét próbálják elérni.

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a
szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban
választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási,
csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb
irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő
belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle
(ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról,
egyszóval teljes pszichológiájáról.
Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri
önmagát.

Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan,
csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése
érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani.
Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.