Meg nem oldott feladatok (2). A devizahitelesek helyzetének rendezése (3. folytatás). A megoldás
Mielőtt folytatom a témát, kénytelen vagyok valamire ismét felhívni a figyelmet. Ismét, mert ezt már korábban kifejtettem, de úgy látom, nem talált megértésre. Pedig egyszerű lenne, ezért újra összefoglalom, hátha most megértésre találok.

A mai országgyűlési  tapasztalatok ismét arról győztek meg, hogy a döntési kompetenciával rendelkező politika továbbra is  tévesen ítéli meg a devizahitelesek ügyét. (Pártoktól függetlenül.) Ebből pedig  eleve nem megfelelő intézkedések következnek. A devizahitelesek problémáit továbbra is szociális kérdésként fogja fel, amiből viszonylagos és az érintetteknek csak  egy részérekiterjedő valamiféle segítség adódhat. Ezen az úton járnak, pedig ez több szempontból is tévút.

Egyrészt azért, mert a nem teljes körű (valójában meglehetősen részleges) érdekképviselet mellett nem lehet eredményes a beavatkozás. A devizahitelesek problémája továbbra is akadálya lesz pl. a gazdaság fejlődésének, százezrek egzisztenciája omolhat össze, ellentétben marad a jogbiztonsággal stb.  Másrészt maga a szituáció nem ilyen megközelítést indokol. A devizaalapú hitelezés problémáinak lényege a megtévesztés és a károkozás, ami kártalanítást indokol és magától értetődően az érintettek teljes körére vonatkozóan.

Ennek előrebocsátásával következzék az, ami talán a leglényegesebb: milyen teljes körű és hatásos megoldás képzelhető el? És ez hogyan vihető végig? 

—————————-

Meg nem oldott feladatok (2). A devizahitelesek helyzetének rendezése (3. folytatás). A megoldás

Az előző három részben elég alaposan körbejártuk a devizahitelesek helyzetének összetevőit és eljutottunk a lehetséges, egyben szükségképpen alternatív megoldáshoz. A valós megoldás  nem bonyolult, de vannak – egyelőre még mindig teljesületlen –előfeltételei.  (…)

Budapest, 2013. május 27.

Szabadi Béla