Falra hányt borsó?

Tényleg mi is lett a beléptető rendszerekkel?

Deutsch és Csányi vitája sem hozott tisztább képet. Ugyan évekkel, 12 évvel a beszerzés után, de legalább  érintették a beléptető rendszerek sorsát,  továbbra sem ismerjük viszont sem a teljes igazságot, sem a beszerzett eszközök végső állapotát.

Nem tudjuk, egyáltalán alkalmasak voltak-e arra, amire vették, tehát a renitens nézők kiszűrésére? Vagy a vásárlók azonosítására eleve alkalmatlanok voltak?  Nem világos, miért vásárolták meg a stadionfejlesztések előtt előre a beléptető rendszereket? Drágán vásároltak-e? Azt sem tudjuk: végül is mi lett velük? Még mindig raktárban lennének, noha 12 év alatt erkölcsileg teljesen amortizálódtak? Vagy már kidobták őket? Vagy ezt-azt alkatrészként „elsóztak” a kb. ötmilliárdos „cuccból?” Arról sincs hír: ez a raktárba helyezés rendben van-e, megfelel-e a vagyongazdálkodás követelményeinek?  És még egy sor (KÖLTŐI) kérdést fel kellene tenni. El lehet-e egyszerűen „felejteni” súlyos kérdéseket és következményeket, mintha azok nem is lettek volna? Majd előhúzni azokat, leegyszerűsítve, jópofizva?

(…)

Ha ezekről a kérdésekről nem beszélünk, aligha kapunk választ arrahogy pla magyar futball miért van rosszabb állapotban, mint volt 12 évvel ezelőtt? Hogyan lehet hatékony és eredményes sportfinanszírozást folytatni, ha a kettős mérce szerint dőlnek el a dolgok? A válasz egyértelmű: sehogy!

Részletek>>> a Kirekesztett véleményem c. blogon http://szabadibela.hu/2013/10/tenyleg-mi-is-lett-a-belepteto-rendszerekkel/

Budapest, 2013. október 28.

Szabadi Béla