Úri huncutságok

Három évszázaddal ezelőtt a „huncut”szó még durva trágár kifejezésnek számított, főleg a labancokat, németeket és törököket minősítették ezzel a szóval.

Ha pedig egy igazi úriembernek valaki a szemébe mondta, hogy huncut, az illető kardot rántott, és párbajban torolta meg a durva sértést.

A szó negatív értelme még a két világháború között is hangsúlyos volt, gyakran mondogatták hogy: „A politika úri huncutság”

Ma ezt inkább így mondanánk: „A politika úri gazemberség”

Idővel a „huncut” szó – az indokolatlanul túl gyakori használat során – elveszítette a negatív jelentését, és ma már inkább pozitív, kedveskedő jelentést kapott.

Ifjú mamák, ha a csemetéjük egy kicsit rosszalkodik, esetleg így szólnak rá: „Na, na, te kis huncut!”

A politika azonban ma is úri huncutság, amit az is mutat, hogy a szemben álló politikai ellenfelek gyakran mondogatnak egymásra ilyesmiket: bolsevik, fasiszta, kommunista, náci, ávós, nyilas, stb.

Ezek a szavak azonban lassan a „huncut” szó sorsára jutnak, hiszen az egymást követő generáció váltások során egyre kevesebben lesznek azok, akik valamikor a fiatalabb életük során még találkozhattak igazi bolsevikokkal, fasisztákkal, kommunistákkal, nácikkal, ávósokkal, nyilasokkal.

Ha így megy tovább, nincs messze az idő, amikor ifjú anyukák így dorgálják kedveskedve a fegyelmezetlen csemetéjüket: „Ejnye, ejnye, te kis fasiszta!”

Dr. Héjjas István