Reális Zöld Valóság vélemények!

Pokol és Paradicsom itt van a Földön

Kedves Barátom!

A “Legalább magadat mentsd meg!” témájú levelemre többektől kaptam hasonló értelmű visszajelzéseket. Ezeket legtömörebben “A” fogalmazta meg a követklezőképpen. 

—————————————————————————————————————————————————————————————————————————-

Dante Purgatóriuma; az Isteni színjáték második része (Első ének: Az óceán szigete, 5-6. sor):

“Míg a Pokol a bűnös lelkek büntetésének örök helyszíne, a Purgatórium az a hely, ahol kitisztul az emberi szellem, s méltóvá lesz, hogy az ég lakója legyen.”

———————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————–

Félreértés ne essék, nekem szimpatikus ez a felfogás (is). Mindazonáltal sohasem merészeltem istent játszani, s valakiket -akár ítéletemmel is- a pokolba vagy a purgatóriumba utalni, hogy azokon “áthaladva” majd az ég méltó lakójává váljék. Mindig úgy gondoltam, hogy ezt majd elvégzi egy nálam hatalmasabb erő. Ha pedig nem, akkor úgy van jól, s nekem kell revideálnom magamat. Egyébként úgy gondolom, hogy pokol és paradicsom itt van a Földön, s szabad választásunk, hogy melyikben élünk. Ezt  egy mesével szeretném bemutatni.

Egy kereső ember arra kérte az Istent, mutassa meg neki, milyen a Paradicsom és milyen a Pokol. A kereső embernek szerencséje volt, mert Isten rábólintott kérésére, s odavezette a keresőt két ajtóhoz.

Kinyitja az egyiket és megengedte a keresőnek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal állt, és az asztalon egy nagy fazék volt, benne ízletes étellel. A kereső embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halál-sápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a tálat és vett egy kanállal. De a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, s nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A kereső ember megborzongott nyomorúságukat és szenvedésüket látva. Az Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az volt a Pokol.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt, és a látvány, ami a kereső elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt a nagy kerek asztal, egy fazék finom étellel, amitől ismét elkezdett folyni a kereső ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy egy-egy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De itt az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A kereső ember ekkor azt mondta Istennek: Én ezt nem értem! Óh, pedig egyszerű -válaszolta az Isten- ez igazából csak ‘képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

A “Ments meg legalább egy lelket, s magadon kívül megmented az egész világot.” gondolattal én pusztán azt szerettem volna mondani, hogy ha a körülmények mostohák is, még olyan feltételek esetén is táplálhatjuk egymást lelkileg, s már is a Paradicsomban érezhetjük magunkat. Mi változtunk meg, megmentettünk egy lelket, s így megváltoztattuk (megmentettük) a világot, mert a pokolból paradicsomot csináltunk. Ilyen kurva egyszerű ez, barátaim! Ha omnipotens lehetnék, akkor csak a viszonyokat és a törvényeket változtatnám meg, nem az embereket: A hosszú kanálhoz kötözöttek közül az egyiknek a kanalát a másik szájához emelném. A többi szereintem menne magától. Végül is, ezt szándékoztam tenni az alábbi levéllel.

A bűnről pedig talán majd legközelebb. Akkor, ha esetleg válaszok érkeznek erre a levélre. Előzetesen csak annyit, hogy a bűn legördögibb tulajdonsága elhitetni az emberrel, hogy tulajdonképpen minden rendben van; nincs veszve semmi. A lélek embere azonban tudja, hogy a legkisebb dolgok is életveszélyessé, sőt tragikussá válhatnak, ha nemtörődöm kovács módjára fércmunkával patkolja meg a király lovát, amely elbotlott a csatában, s végül nem csak a király, hanem a csata, sőt az egész ország is odaveszett. Így vész el -vagy válik semmivé- a Paradicsom. …

Üdvözöl,

Milán