Dr. Petz Ernő: Bős-Nagymarosi Vízerőrendszer jövőjéről. ( Idézet Lévai András: „A Duna Pozsony alatti magyar szakaszának tragédiája” című könyvéből.)

Hiszem és vallom, hogy a hosszú távú és tartós baráti jószomszédi viszonyra törekvés, valamint az ökológiai szempontok jövőbeni felértékelődése következtében előbb-utóbb a következő megoldás fog megvalósulni:

  1. Egy átmeneti időszakra (30-50 (-100?) évre, azaz a létesítmény tervezett élettartamára) kompromisszumos megállapodás keretében szabályozottá válik a vízmegosztás és a bősi erőmű közös üzemeltetésének módja.
  2. Ezt követően visszaállításra kerül az eredeti állapot. A Duna pedig, mint hajózható határfolyó segítségünkkel „visszaépíti” természetes állapotát és környezetét a Duna menti népek ősi jussaként.

Természetesen elmaradhatatlan kötelezettsége mindkét félnek, hogy a közben mindenkor szükségessé való (ökológiai, hajózási, környezetvédelmi stb.) intézkedéseket és beruházásokat együttműködve és maradéktalanul végrehajtsa.

Az eredeti állapot visszaállítását a Duna – Kör tűzte zászlajára. A Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletét követően az eredeti állapot visszaállítását már a Duna – Kör sem szorgalmazza. Petz úgy mond véleményt a vízlépcső jövőről, hogy a Bíróság ítéletét nem is tanulmányozta. Nemcsak az erőmű, hanem a „C” variáns közös üzemeltetéséről meg kell állapodni, de a megállapodás előtt a „C” variáns létesítési költségeit részben fedeznünk kell.

Az Európai Bizottság 2001-es ország jelentése szorgalmazza a vízi közlekedés részarányának növelését. A Duna magyarországi szakaszának hajózhatósága érdekében legalább három duzzasztás megépítése elkerülhetetlen.