Reális Zöld Valóság vélemények!

http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/dec/10/guardian-view-cia-torture-report-second-scandal

A Guardian véleménye a CIA kínzási jelentésről: van itt egy második botrány is

The Guardian view on the CIA torture report: there is a second scandal here

Az USA Szenátusának a jelentésében a CIA kínzásokról mélyre temettek egy beszámolót arról, milyen gyakran „helyezték ki” a brutális vallatást egy magáncéghez az amerikai adófizetők pénzének hatalmas összegei ellenében. A CIA összesen 81 millió USD-t utalt át egy cégnek, amelyet két, a vallatási programban részes pszichológus létesített. Az e céggel kötött CIA szerződés értéke 2006-ban 180 millió USD-t ért el, noha ténylegesen csak 81 milliót fizettek ki mielőtt a szerződés 2009-ben lejárt. 2007-ben a CIA ugyanennek a társaságnak többéves garanciális elrendezést nyújtott, hogy megvédje azt és alkalmazottait a jogi felelősségtől. Az ügynökség később még egymillió USD-t fizetett ki ezzel a megegyezéssel kapcsolatban.

Mindez izgalmas bepillantást ad abba, hogyan hálózták be üzleti magánérdekek az olyan tevékenységet – gyanúsított terroristák kihallgatását – amelyet normálisan az állam tart fenn magának, nevezetesen a nemzetbiztonság védelmét. Ha botrány az, hogy a CIA kínzott, egy másik botrány az, hogy magáncéget bérelt fel ennek a munkának végzésére a nevében.

A CIA programhoz természetesen a legfelsőbb szinten hozott állami döntés vezetett – a vonatkozó, bejelentő elnöki memorandumot George W. Bush írta alá 2001. szept. 17-én. De a műveletnek kereskedelmi aspektusa is volt, valami, amire a szenátusi jelentés rávilágítani szándékozott.

Ennek a magáncégnek a részvétele nem mellékes, hanem kulcsfontosságú vonása volt a programnak. A jelentés szerint a pszichológusok nem csak „tervezték” a kihallgatási módszereket, hanem „központi szerepet” játszottak a program „működtetésében, értékelésében és menedzselésében”. Még a legjelentősebb letartóztatottak némelyikének a kihallgatásait is maguk végezték.

A jelentés nem hagy kétséget a felől, hogy „20005-re a CIA túlnyomó részt kihelyezte a programmal kapcsolatos műveleteket”. Azt is megtudjuk, hogy „az alvállalkozók tették ki a fogva tartási és kihallgatási műveletek munkaerejének a 85%-át”. A CIA fogva tartási helyein a társaság adta a kihallgatókat, a műveleti pszichológusokat, a kikérdezőket és a biztonsági személyzetet. Ezzel függ össze, hogy a vizes kezelést, az alvástól való megfosztást és a kínzás egyéb formáit abban az őrült hitben alkalmazták, hogy az információt az al-Qaida elleni harchoz csikarják ki.

A CIA-nek okai voltak arra, hogy a kihelyezéshez forduljon. Közülük kevés elfogadható. A CIA-nek nem volt tapasztalata fogva tartási központok működtetésében. Ezt a küldetést hirtelen kapta, néhány nappal 9/11 után. A szenátusi jelentés hangsúlyozza mennyire „felkészületlen” volt. Ezért közreműködést keresett a sorain kívülről. A pszichológusok, akiktől „kényszerítő kihallgatási módszerek” egy rendszerének a kidolgozását kérték, korábban az USA légierő egyik iskolájában dolgoztak, pilótákat képeztek ki ellenállásra az olyan kezeléssel szemben, amilyennel szembe kerülhetnek, ha foglyul vagy túszul ejtik őket. Ez volt az alapjuk e gyászos szerződés elnyeréséhez.

Úgy látszik, ez az egyik mellékhatása volt annak, amit Barack Obama elnök egyszer a „háború dekádjának” nevezett: annak a mértéke, amelyben az USA kormánya magán entitásoknak adott bérbe a nemzetbiztonsággal összefüggő, nagy érzékenységű tevékenységeket. Valóban, maga a „terror elleni háború” folytatása kezdett fokozódóan zsoldos dimenziót ölteni. Milliókat lehetett keresni Amerika háborúin, mint a Halliburton és mások szerepe mutatta. Afganisztán és Irak harcmezőin virágzottak a nyugati biztonsági magáncégek. Katonai bázisokat őriztek, hivatalnokokat védtek és járőrbe mentek. 2007-ben, Irakban a Blackwater alkalmazottainak egy csoportja fegyvertelen civileket mészárolt le, ami kimutatta és nemzetközi gyalázatnak tette ki ezt a jelenséget.

Legyen világos; a CIA nem azért kínzott, mert magáncégre támaszkodott. Semmi sem csökkenti az ügynökség és a fontos döntéseket meghozó USA kormányzat felelősségét. De hangsúlyozni kell, hogy az állam érdekei ritkán esnek egybe a profitra törekvő üzletével. Egyes funkciók jobban szolgálhatók a közszférában. Ez bizonyosan érvényes a nemzetbiztonság központi ügyeiben és az alapvető értékek tiszteletben tartásában. A magánszektor részvétele nem a botrány lényege: a botrány a kínzás. De nagyon is része a problémának.

 

(Ford. Szende Gy.)

 

 

http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/dec/10/sending-troops-protect-dictators-threatens-us-all

Milne, Seumas: Csapatokat küldeni diktátorok védelmére, mindnyájunkat veszélyeztet

Seumas Milne: Sending troops to protect dictators threatens all of us

Néhány éve ismerhetjük az USA globális emberrabló és kínzási programjának a körvonalait. De még az USA szenátus kínzási jelentésének erősen cenzúrázott összefoglalója is felfordítja a gyomrot a CIA által a valódi és képzelt USA-ellenségekre szabadított bűnöző barbárság litániájával.

Az Abu Ghraib-i és Guantánamo-i USA brutalitásról szóló korábbi beszámolók halványak a mostani, még higiénikusra fésültekhez képest is az erőszakos „beöntésekről”, sokszoros „vízkezeléses” fulladásokról és rángásokról, egy tévesen azonosított, megbilincselt ember halálra fagyasztásáról, csuklyás verésekről, akasztásról csuklónál fogva, ál-kivégzésekről és alvástól való, 180 órás megfosztásról.

Amit közzétettek, az valójában csak kis része egy sokkal nagyobb képnek, amely tartalmazza becslés szerint száz vagy több, USA-letartóztatásba került fogoly halálra kínzását is. Hozzáadva a féktelen hazudozást, eltitkolást és büntetlenséget, ez olyan történet, amelyet világszerte nehezen fognak „eladni” Amerika „kivételességének” a bajnokai. És ez alig tér el a puccsok, a halálbrigádok, a kínzási iskolák és titkos háborúk évtizedekre visszanyúló CIA-történetétől, amelyek közül némelyeket egy korábbi szenátusi jelentés is feltárt az 1970-es években.

Persze, nincs ebben semmi kivételes olyan államokra vonatkozóan, amelyek emberi jogokról és demokráciáról prédikálnak, de az ellenkezőjét gyakorolják, ha az nekik megfelel. A szenátus minden segítőkész szerkesztése ellenére, Britannia nyakig volt a CIA barbarizmusában, összejátszva emberrablásban és kínzásban Bagramtól Guantánamóig, tálalva a saját visszaéléseit Irakban és Afganisztánban.

Aligha gondolhatni, hogy ez az emlékeztetés a terror elleni háború nevében szabadjára engedett borzalmakra megfelelő idő volt Britannia számára bejelenteni a négy évtized óta első, állandó katonai bázisát a Közel-Keleten. A nyugati csapatok jelenléte és a diktatórikus arab rezsimeknek nyújtott támogatásuk volt végül is az al-Qaida eredeti oka a Nyugat elleni dzsihádjához.

Az USA, Britannia és mások által folytatott támadásokra, megszállásokra és bombázási kampányokra vég nélkül hivatkoztak azok, akik ellenálltak nekik az arab és muszlim világban, vagy terrortámadásokat indítottak nyugaton. De a múlt héten Phillip Hammond külügyminiszter büszkén bejelentette, hogy Britannia felmondja az 1960-as évek végén történt visszavonulását a „Szueztől keletre” elterülő területről és „hosszú távra” flottabázist nyit Bahrainben, az egyik Öböl-béli autokráciában.

A hivatalos beszéd Britannia „tartós érdekeinek” a védelméről és a régió stabilitásáról szól. De azok számára, akik a saját országuk működtetésének a jogáért küzdenek, az üzenet nem is lehetne világosabb. Britannia, a korábbi gyarmatosító hatalom és az USA, amelynek az 5. flottája már Bahrainben lévő bázisán állomásozik, a sziget nem választott kormányzói mögött áll. Nem csoda, hogy már tiltakozások voltak a bázis ellen.

Bahrainiek kampányoltak demokráciáért és polgári jogokért egy olyan államban, ahol a többség síita és a kormányzók szunniták. Ez része volt a 2011. évi arab felkeléseknek. Az USA és Britannia támogatásával Szaúdi Arábia és az Egyesült Arab Emirátus (UAE) erővel verték szét a tiltakozásokat. Tömeges letartóztatás, represszió és kínzás következett.

Három évvel később a bahraini emberi jogi helyzet rosszabbodott, és még az USA kormánya is hangot adott aggodalmának. De a brit miniszterek a monarchia „reformjainak haladásáról” dorombolnak, dicsérik a fogatlan parlament hamisított választásait, amelyeket a fő ellenzéki pártok bojkottáltak. A múlt héten hároméves börtönbüntetésre ítélték Zainab al-Khawaja bahraini aktivistát, mert eltépte a király fényképét. Az apja, Abdulhadi már az életfogytiglani büntetését tölti, mert békés tiltakozást bátorított.

Valójában, a brit bázis fő dolga nem a bahraini rezsim támogatása, hanem a segítség védeni a diktatórikus Öböl-kormányok egész hálózatát, amely a hatalmas olaj- és gáztartalékokon ül, és ugródeszkát szolgáltatni további beavatkozásokhoz szerte a szélesebb Közel-Keleten. A brit csapatok sosem hagyták el igazán a régiót és részt vettek egyik intervencióban a másik után.

Maga az USA a katonai bázisok szigetcsoportját ellenőrzi szerte az Öbölben: Kuwaitban, Katarban, és az UAE-ben, valamint Bahrainben. És Barack Obama sokat reklámozott Ázsia felé fordulása ellenére, világos, hogy hosszú távra is ott vannak. Miután az USA elfogadta Mubarak egyiptomi diktátor megdöntését három évvel ezelőtt, az Öböl autokratái fokozott biztonságra törekszenek, amit Britannia és Franciaország örömmel nyújt nekik. A londoni elit számára az Öböl most éppen annyira a fegyverüzletről és a pénzügyekről szól, mint amennyire az olajról és a gázról – és a politikai, kereskedelmi és hírszerzési kapcsolatok hálójáról, amely a brit establishment magvát érinti.

Így a brit hadsereg is erősíteni akarja a jelenlétét az UAE-ben, Ománban, Katarban és Kuwaitban. A döntő az, hogy ezek a gyarmati kreálmányok az uralkodó családjaik markában maradjanak, és a demokratizálás tartalékégőn legyen. Ez az egyetlen garancia arra, hogy ez a korrodáló kapcsolat tartós legyen – a jogfosztott lakosság és a groteszkül kizsákmányolt migráns munkaerő hátán.

Nagyobb léptékben, a visszatérés a Nyugat által támogatott diktatúrához Egyiptomban, az arab világ legfontosabb országában, segített visszaállítani a körülményeket, amelyek első sorban vezettek a terror elleni háborúhoz. Obama a CIA Bush-kori emberrablási és kínzási programját kibővített különleges erőkre és CIA drónos gyilkosságokra cserélte, gyakran olyan emberekére, akiket csak a „szignójuk” szerint vettek célba – mint például katonaköteles férfiakat. És a brit erőket e héten azzal vádolták, hogy gyanúsított iszlám aktivistákat célba vevő kenyai halálbrigádokat képeznek ki és látnak el hírszerzési információval.

Mindennek, – a CIA kínzási orgiájának, a növekvő nyugati katonai szorításnak, a demokratikus változás csökkenő esélyeinek – az arab és a muszlim világra gyakorolt hatása mára nyilvánvaló kell, hogy legyen, a társadalmi visszahatással együtt olyan országokban, mint Britannia.

De az új elkötelezettségével csapatokat állomásoztatni Bahrainben, nem lehet kétségünk abban, hol áll a brit kormány: a zsarnokság és a „tartós érdekek” mögött. Éppen úgy, amint az előző USA-kormányok terror és kínzás miatti felelősségre vonásának az elutasítása előkészítette a talajt arra, ami 9/11 után történt, a parlament mulasztása akárcsak megvitatni a döntést a helyőrségről az Öbölben vészjósló. Britannia új bázisa nem szolgálja sem Britannia, sem Bahrain, vagy egészében a Közel-Kelet népének az érdekeit – ez veszély és bántalom mindannyiunk számára.

(Ford. Szende Gy.)