Gordon, Michael R.: Felmérés a NATO-val szembeni orosz kihívásokról
Egyebek június 19th, 2015Gordon, Michael R.: Felmérés a NATO-val szembeni orosz kihívásokról
Michael R. Gordon: Survey Points to Challenges NATO Faces Over Russia
New York Times, 2015. június 10.
WASHINGTON — Míg a NATO egy újjáéledő orosz hadsereggel néz szembe, jelentős számú európai nem hiszi, hogy az országaiknak egy támadással szemben szövetségesük védelmére kellene sietniük, egy szerdán közzétett átfogó felmérés szerint.
A NATO alapokmánya szerint egy tag elleni támadást mindegyikük elleni támadásnak kell tekinteni, de a felmérés kihívásokra mutat, amelyekkel a szövetség szembenéz, próbálva fenntartani a kohézióját az egyre agresszívebb Oroszországgal szemben.
„A németeknek, a franciáknak és az olaszoknak legalább a fele azt mondja, hogy az országuknak nem kell katonai erőt használnia, megvédeni egy NATO-szövetségest, ha Oroszország megtámadja,” így találta a Pew Research Center a felmérésében, amely tíz országban végzett interjúkon alapul.
Ivo H. Daalder, egy korábbi amerikai NATO-követ és a Globális Ügyek Chicagói Tanácsának (Chicago Council on Global Affairs) elnöke szerint egy negyed század után, amelynek során a NATO-nak nem sok gondja volt a területének védelmében Oroszországtól, „a szövetségnek komoly erőfeszítésébe kerül meggyőzni a közönségét annak a szükségességéről, hogy felkészüljenek egy orosz támadásra, elrettentsenek attól, és ha szükséges, válaszoljanak arra.”
A felmérés valószínűleg nyugtalanító üzenetet küld a szövetség balti tagjainak, akik több biztosítékot várnak a NATO-tól arra, hogy meg fogja védeni őket az orosz beavatkozástól.
Észtországot, Litvániát és Lettországot nyugtalanítja, hogy egyes olyan „hibrid háborús” módszerek céljaivá válhatnak, amilyeneket Oroszország használ a kelet-ukrajnai műveleteinek a maszkírozására. Köztük van különleges kiképzésű, azonosító jelek nélküli csapatok használata, amelyek műveleteit Moszkva tagadja.
„Az adataink azt mutatják, hogy a németek, a franciák és az olaszok kevéssé hajlamosak egy NATO szövetséges védelmére kelni,” mondta Bruce Stokes, a Pew Research Center globális gazdasági magatartások részlegének igazgatója, „és, ha a következő katonai konfliktus a régióban egy hibrid hadviselés, és némileg vitatott, kik ezek az oroszul beszélő harcosok, ez csak tovább fogja gátolni a NATO válaszát.”
A Pew jelentése 11116 telefoni és személyes interjún alapul, nyolc NATO-országban, valamint Oroszországban és Ukrajnában. Az interjúkat április elejétől május közepéig folytatták le, és az eredmények hibatartománya durván ±3-4 százalékpont a központ szerint.
A nyugati szövetség régóta nehéznek találja köztámogatás mozgósítását katonai kiadásokhoz. De a közvélemény nem mindig döntő a NATO politikájának formálásában.
Ronald Reagan elnöknek sikerült kellő európai támogatást szerezni Pershing II és földről irányított cirkáló rakéták alkalmazásához a kontinensen, a jelentős békemozgalom ellenére. Ez növelte a nyomást a Kremlre, az 1987. évi, a közepes hatótávú, földi telepítésű rakétákat tiltó amerikai-orosz egyezmény tárgyalásához.
A Pew-jelentés nem minden adata rossz hír a NATO-nak. A tanulmány szerint a legtöbb NATO-ország lakói még hiszik, hogy az Egyesült Államok a védelmükre kelne. Az amerikaiak és a kanadaiak nagyrészt azt mondják, hogy az országaiknak katonailag kell cselekedniük egy NATO-szövetséges védelmében, és a brit, lengyel és spanyol válaszolók közel felének is ez a véleménye.
„Lenne alap egy politikai konszenzus építésére komoly orosz támadás esetén,” mondta Mr. Daalder.
De a vizsgálat éles eltérésekre világít rá a szövetség soraiban. Az összes megkérdezettek közül a lengyeleket riasztja leginkább Moszkva izomfeszítése, a 70 százalékuk szerint Oroszország nagy katonai fenyegetés.
A spektrum ellenkező végén Németország áll, Amerika kritikus szövetségese az ukrán békerendezésben. A németeknek csak 38 százaléka mondta, hogy Oroszország veszély a szomszédos országok számára, eltekintve Ukrajnától, és csak 29 százalékuk hibáztatta Oroszországot az ukrajnai erőszakért.
Következésképpen, a németek 58 százaléka nem hiszi, hogy az országának erőt kellene használnia egy másik NATO-ország védelméhez. A németeknek csak 19 százaléka szerint kellene fegyvereket szállítani az ukrán kormánynak, segítségül jobban boldogulni az orosz és a szeparatista támadásokkal.
A NATO szövetség támogatottsága Németországban a 2009-es 73 százalékról 55 százalékra csökkent. Ezekre az eredményekre hatnak a németek az ország keleti felében, akik a nyugatiaknál több mint kétszer inkább bíznak Vlagyimir V. Putyinban, Oroszország elnökében.
Az Egyesült Államokban, jegyzi meg a jelentés, a NATO támogatottsága elég erős maradt. E szerint az amerikaiak és a kanadaiak az egyedüli megkérdezettek, akiknek több mint a fele úgy véli, hogy az országának katonai akcióba kell kezdenie, ha Oroszország megtámad egy NATO-szövetségest. Az amerikaiak 46 százaléka szerint az Egyesült Államoknak fegyvereket kell szállítania az ukrán kormánynak, bár a republikánusok valószínűbben támogatnak egy ilyen lépést, mint a demokraták.
Az orosz magatartásokra vonatkozó észlelések valószínűleg kiábrándítók a NATO támogatói számára.
A nyugati hivatalos személyiségek arra számítottak, hogy a gazdasági szankciók végeredményben erodálni fogják az orosz támogatást Mr. Putyin döntéséhez beavatkozni Kelet-Ukrajnában, de ő rendkívül népszerű maradt, meglovagolva a nacionalizmus egy hullámát és ellenőrizve a média nagy részét. A legtöbb orosz nem elégedett a gazdaság helyzetével, de hajlamosak ezért nem Mr. Putyint hibáztatni, hanem az olajárak esését és a Nyugat erőfeszítéseit Oroszország megbüntetésére.
Az oroszok 88 százaléka mondta, hogy bízik Mr. Putyinban, aki helyesen cselekszik a nemzetközi ügyekben. Ez a legmagasabb mutató, amióta a Pew megkezdte a kérdés vizsgálatát 2003-ban.
„Az ukrán helyzet a saját népe körében továbbra is nagyon jó Vlagyimir Putyin számára,” mondta Mr. Stokes. „Az oroszok érzik a gazdaság bajait, de ezért a Nyugatot hibáztatják, nem Putyint.”
(Ford. Szende Gy.)
Powered by FireStats
Legutóbbi hozzászólások