Archive for október, 2015

Idézet az 1995 áprilisában megjelent Reális Zöld alternatívából

beolvasás0005

„ELTŰNHET AZ EURÓPAI ZSIDÓSÁG TÚLNYOMÓ RÉSZE”

„ELTŰNHET AZ EURÓPAI ZSIDÓSÁG TÚLNYOMÓ RÉSZE” – Gabay Dorka

http://magyaridok.hu/belfold/europa-elarasztasa-zsidosag-letet-fenyegeti-51655/

Amennyiben a muszlim bevándorlás ilyen ütemben folytatódik, az európai zsidóság túlnyomó része el fog tűnni – mondta lapunknak Feldmájer Péter.

A Mazsihisz volt elnökének megítélése szerint az iszlám világban felnövő embereket abban az eszmében nevelik, hogy a zsidó államot el kell törölni a térképről.
– Ilyen tömegek európai letelepedésével megszűnne a biztonság, mert a közel-keleti konfliktust ide exportálnák, és ez objektív értelemben az itteni zsidó közösségek végét jelentené – véli Feldmájer Péter, aki úgy látja: a hosszú hónapok óta tartó bevándorlási hullám komoly nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet Európára nézve. – Vannak közöttük gonosz emberek, akiket gonosz vezetőik küldenek a kontinensünkre, még ha ez az összes bevándorló elenyésző része is, békétlenséget hoznak, ami robbantásokhoz is vezethet – állította a Mazsihisz korábbi elnöke.

A tömeges migráció békétlenséget teremthet

Mint kifejtette: a zsidósággal szemben a kereszténység európai létét nem fenyegeti komolyabb veszély. – Más világ lesz ugyan, amelyben két kultúrának kell összecsiszolódnia, a jelenlegi pozíciók meg fognak változni, de mindez nem jelent majd végveszélyt a kereszténységre – fogalmazott. Hozzátette: ahol a radikális erők kerülnek többségbe, ott a kisebbségek jövője válik kétségessé. Annak érdekében, hogy a Magyarországra és az Európai Unióba áramló bevándorlók tömegét némiképp meg lehessen fékezni, Feldmájer Péter szerint a schengeni határok védelme elengedhetetlen.
– Az unióban vannak szabályok, ezeket be kell tartania mindenkinek, legyen turista vagy menekült. Amennyiben a szabály az, hogy csak a határátkelőn lehet egy ország területére lépni, és ujjlenyomatot kell adni, akkor ezen szabályok be nem tartása következményekkel jár – nyomatékosította az elnök, aki hozzátette: ezzel együtt természetesen az uniónak is kötelessége betartani a jogi és az erkölcsi szabályokat, elsősorban azt, hogy aki éhezik, annak enni, aki fázik, annak meleg ruhát kell adni.
Az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar származású Soros György migránsok befogadását célzó ötleteiről Feldmájer Péter úgy nyilatkozott: a tengerentúli társadalom talán fel van készülve arra, hogy iszlám tömegek árasztják el az Egyesült Államokat, de Európa nincs, ahogy az európai zsidóság sem, amely így nem élhetne itt nyugalomban. – Soros György ezeket a tényeket nem veszi figyelembe, ezért úgy vélem nem megfelelően gondolkodik a helyzetről – mondta.
Soros György bevándorláspolitikai elképzeléseiről a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány elnöke is hasonló véleményt fogalmazott meg lapunk tegnapi számában. Szabó György azt mondta: Soros egyik európai országnak vagy uniós tagállamnak sem miniszterelnöke. A partvonalról bekiabálni pedig szabad ugyan, de ezeket a kiabálásokat nem szokás meghallgatni. Arról is beszélt, hogy Magyarországot, illetve az Európai Uniót meg kell védeni a hónapok óta tartó migrációs áradattól, a határok védelmére pedig nincs más lehetőség, mint a határzár. – Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország területére lépő személyeket a lehető leghatékonyabban be tudják azonosítani – tette hozzá.
Szabó György úgy látja, az Európába érkező tömegben valós nemzetbiztonsági kockázatot jelentő személyek is vannak, akik komoly fenyegetést jelentenek mind Magyarországra, mind azon európai országokra, ahová különösebb ellenőrzés nélkül lépnek be.

 

 

Gazdag László: 100 EZER FORINT HIÁNYZIK

Gazdag László

100 EZER FORINT HIÁNYZIK

Mármint a magyar bérszínvonalból. Ha ez a 100 ezer forint többlet meglenne, akkor normálisan működne a magyar gazdaság, és az egész társadalom. Nem lennének nyomorult kukázók, hajléktalanok, megszűnne a lakosság katasztrofális eladósodottsága, szárnyalna a gazdaság (évente legalább 5-6 százalékkal, van benne ennyi potenciál), mégpedig az egyensúlyi növekedési-fejlődési pályán, vagyis csökkenne az ország adósságállománya is. Ezen kívül nem vergődne az egészségügy, az oktatásügy, leállna az orvosok, mérnökök, szakmunkások külföldre áramlása, az ápolónők tömeges pályaelhagyása, vagyis véget érne az iszonyatos humán tőke veszteség, amely sokkal súlyosabb károkat okozott a magyar gazdaságnak, mint a II. világháború pusztítása. Dinamikusan nőne a fogyasztás, bővülne a termékek és szolgáltatások piaca, ezért növekedne a vállalkozói profit, valamint az állami adóbevétel, legyen az szja, áfa, vállalkozói adó, tehát minden téren megvalósulna az egyensúlyi növekedés.

Ugyanakkor legalább 50 ezer forint hiányzik a nyugdíjszínvonalból, ami ha meglenne, akkor a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt pozitív hatásai ugyanazok lennének, mint a föntebb fölsoroltakban.

A magyar gazdaság és a magyar társadalom alattomos rákfenéje, pusztító pestise a gazdasági teljesítménytől messze elmaradó bér-és fogyasztási színvonal, ami egyben a gazdasági növekedés és fejlődés legsúlyosabb akadálya. Az elmúlt évtizedek megszorító, nadrágszíj meghúzó csomagjai iszonyatos károkat okoztak a magyar gazdaságnak, az egész társadalomnak, emiatt volt sokkal alacsonyabb a gazdasági növekedés és fejlődés üteme a potenciális lehetőségnél, azért nem tudtunk felzárkózni az elmúlt két-három évtizedben a fejlett országok szintjére, pedig ennyi idő alatt ezt végre lehetett volna hajtani. És csupán „mellesleg” említem, hogy nem alakult volna ilyen katasztrofálisan a hazai demográfiai helyzet sem, hogy 1981 óta egymillió fővel, vagyis egytizedével csökkent az ország lakossága. Éppen az 1979-81-es első nagy megszorító csomag gyászos eredménye lett a szülési kedv hirtelen megcsappanása, ami aztán tartós tendenciává vált napjainkig.

A „túlfogyasztó” tücsöknemzet meséje

   Négy nagy megszorító, „egyensúlyteremtő” fiskális-restrikciós csomag volt eddig az elmúlt 35 évben a magyar gazdaságban: 1979-81, 1987-89, 1995-97, 2006-2013. Az is látható, hogy az utolsó volt a leghosszabb, mert sajnos az Orbán kormány sem értette azt meg, hogy 2010-ben ezzel a teljesen idejétmúlt, értelmetlen, tudományosan is megalapozatlan megszorító politikával kellett volna azonnal szakítani. Ha ez bekövetkezett volna 2010-ben, ma sokkal előrébb tartanánk. A négy felsorolt fiskális-restrikciós csomag közül a legpusztítóbb, legkártékonyabb ugyanakkor az 1995-97 között megvalósult Bokros-Surányi csomag volt, amely elméleti szempontból is magán viselte a „gazdaságpolitikák orvosi lova” meghatározás minden jellemzőjét. Forintleértékelés, az infláció felpörgetése, a vagyoni és jövedelmi polarizáció felerősítése, az elavult gazdaságszerkezet konzerválása, „privatizáció” címén a nemzeti vagyon elkótyavetyélése, a világszínvonalú hazai szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság felszámolása (Antall József kormánya ezt csak elkezdte). „Eredmény”: az 1989-93 között kialakult V alakú válság W alakúvá transzformálása, a kilábalás eltolása három évvel, valamint a lakosság jelentős rétegeinek elnyomorodása.

2004 végén a magyar egy főre jutó GDP az Európai Unió átlagának 60 százaléka volt, míg a reálbér színvonal a 47 százaléka. Mára az első mutató 67 százalékra javult, míg a második 34 százalékra romlott. Ez is mutatja a „túlfogyasztó tücsöknemzet” mese tarthatatlanságát, valamint ebből is érthető az eddigi megszorító fikális-restrikciós csomagok teljes csődjének tényleges oka: a fogyasztás és elosztás felszínének kapargatása volt a lényegük, a gazdaság mélyáramaiban végbemenő „beteg” folyamatok gyógyítása helyett. A magyar gazdaság krónikus egyensúlyi zavarainak legvégső, legmélyebb oka ugyanis nem a „túlfogyasztás” (miután az nem is létezik!), hanem az elavult gazdasági makro-szerkezet: energia-és nyersanyagigényes, importigényes gazdaság, amelynek kicsi a transzformációs képessége, alacsony fokú a hozzáadott érték termelő képessége. Egy gyarmati jellegű munkamegosztással kapcsolódunk be a világgazdaságba, és ezen a külföldi tőke sem változtatott, sőt, még inkább konzerválta ezt az állapotot. Éppen ezért az egyensúlyi zavarok tüneti kezelésére alkalmazott fiskális-megszorító terápia nem hogy nem javította, de kifejezetten tovább súlyosbította a helyzetet. A megszorító csomagok „eredménye” ugyanis az volt, hogy a lakosság megsarcolása révén nyert erőforrásokat az elavult gazdaságszerkezet konzerválására fordították. Másrészt a megszorító csomagok tették a magyar gazdaságot ciklikussá, vagyis ezek a mi válságciklusaink tényeleges okai. Ugyanis a megszorító csomagok súlyosan sértették a Milton Friedmani egyenletes pénzellátás szigorú kritériumát, jelentős rángatózásokat (fluktuációkat) eszközölve a monetáris rendszerben. Csak emlékeztetnék arra, hogy a Bokros-Surányi csomag a kint lévő hitelpénz mennyiségét 70 százalékkal csökkentette, amibe még egy egészséges gazdaság is belerokkant volna, nem hogy a súlyosan beteg magyar gazdaság. Friedman mutatta ki, hogy a nagy válságok lényege, a monetáris szférában előidézett erőteljes fluktuáció (vagy drasztikus pénzügyi expanzió, vagy ugyanilyen pénzszűkítés, esetenként egymást követve a kettő) átgyűrűzése a reálgazdaságra.

A Passinetti paradoxon

Nemrég halt meg Luigi Ludovico Passinetti olasz közgazda (1932-2014), aki sajátos paradoxonra mutatott rá: ha növeljük a beruházási rátát, akkor ennyivel csökken a fogyasztási ráta, ami viszont ennyivel csökkenti a piaci forgalmat, és ezáltal a vállalkozói profitot. Vagyis amit a tőke nyer a réven azzal, hogy több beruházási forráshoz jut, mert az állam valamilyen eszközzel megemelte a beruházási rátát, a fogyasztás rovására (ez csak így lehet ugyanis!), annyit veszít a vámon, vagyis a piac, a fogyasztás oldalán. Ebből következik, hogy a beruházási ráta megemelésének az égvilágon semmi, de semmi értelme nincs. Hasonló összefüggést fejteget már 1966-ban (!) a magyar Jánossy Ferenc, akinek zseniális trendelméletét sajnos a mai napig nem tanítják közgazdasági egyetemeinken. Nos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Matolcsy György szorgalmazta már többször is, hogy emeljünk meg a beruházási rátát. Ezt hadd ne kommentáljam.

A lényeg: nagyarányú, erőteljes bér-és nyugdíjfelzárkóztatás nélkül nincs gazdasági felzárkózás a fejlettekhez, vergődhetünk az idők végeztéig, ha ezt nem értjük meg. A magyar gazdaság teljesítménye, vagyis az egy főre jutó GDP csak 2015-ben éri el a válság előtti, 2007-es szintet. Lehet ájuldozni a mostani látványos eredményeket nézve, tényleg jó az inflációs adat, a külkereskedelmi mérleg, az államháztartás éves hiánya, csökken az államadósság. Csak a végső eredmény: most érjük utol a nyolc évvel ezelőtti önmagunkat. És ha megnézzük, hogy a GDP arányos államadósság 2004 végén csak 59 százalék volt (ezért váltotta le a „baloldal” Medgyessy Pétert!), akkor az összkép bizony siralmas: nyolc értékes évet elveszítettünk valójában. És végül még egy adat: a magyar reálbér színvonal valójában ma, 2015-ben nagyjából megfelel az 1979-es szintnek! Nem elírás: a harmincöt évvel ezelőtti szinten van ma a magyar fogyasztás, csak most jóval polarizáltabb módon, mint akkor volt…

Rovatok

Archívum

Ott vagyunk a Facebookon

Címkék

Legutóbbi vélemények

Legutóbbi hozzászólások

Dr. Szabadi Béla blogja

Látogatottság

  • Megtekintett oldalak : 812902
  • Egyedi látogatók : 92663
  • Megtekintett oldalak 24 órája : 160
  • Egyedi látogatók 24 órája : 35

Reális Zöldek Klub

Naptár

2015. október
h k s c p s v
« Sze   nov »
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

Népszerű bejegyzések

Reális zöld cikkek

Reális Zöld Klub

Meta



FireStats icon Powered by FireStats Top