Reális Zöld Valóság vélemények!

“Egy ember, aki az életét arra tette fel, hogy hatással legyen a világra és minél nagyobb mértékben részt vegyen annak meggyógyításában – mégpedig megalkuvás nélkül.”

„Becsületes munkából nem lehet megélni.” Mondják. És ez szó szerint így van.

És én ezt sohasem tudtam elfogadni. Miért van az, hogy az egyszerű, kétkezi munkából élő embereket szinte megvetik? Hiszen ők teremtik meg a kényelmünket, ők állítják elő eszközeinket. A társadalomban mindenki egyformán hasznos, ha akár fizikai, akár szellemi munkájával értéket teremt, alkot, vagy vigyáz egészségünkre, biztonságunkra.

Ennek ellenére épp az értékteremtő emberek élnek nyomorúságosan.

Kik élnek a palotának is tekinthető luxusházakban, kik járnak drága tengerparti üdülőkbe, síparadicsomokba, kik építenek alagsorukban luxus úszómedencéket, konditermeket, kik aggatják magukat tele ékszerekkel, kik járnak luxusautókkal?

Olyanok, akik mások munkájából élnek. A banki vezetők, akik a levegőből állítják elő a pénzt. A multicégek vezetői, akik éhbérért három műszakban dolgoztatják a kényszerhelyzetbe került embereket. A politikai vezetők, akik a népet sarcolják, és közpénzekből lopnak saját jólétük megteremtésére, és persze busásan jutalmazza őket a szervezett magánhatalom is.

És közben mi nem vesszük észre, hogy az egész társadalom hazugságokra épül. Elhitetik velünk, hogy demokráciában élünk, hiszen pártokra szavazhatunk. Csakhogy épp azt nem tudják az emberek, hogy mindkét oldalt, minden pártot, minden kormányt a felső elit, a háttérhatalom, a szervezett magánhatalom irányítja. Ők azok, akik a politikusokat kitaníttatják, megvásárolják, sakkban tartják. Ők irányítják a háborúkat, ők szítják a feszültséget a népben a fajok, pártok, vallások, nemek között.

És sajnos ez emberek elhiszik, hogy egy bizonyos faj, egy bizonyos népréteg, egy bizonyos valláscsoport vagy egy bizonyos párt miatt kell szenvedniük. De hát éppen ez a cél. Az, hogy ne vegyük észre, hogy “odafönt” egy jól kidolgozott gépezet tartja markában az egész világot. Kevesen vannak, de erősek, minden pénzünk odaszivárog.

Valóban úgy épül fel a rendszer, mint egy piramis, és az egyes rétegek elszigetelődnek egymástól, nem ismerik azt, ami fölöttük áll. A legalsó réteget azok a végtelenül szegény emberek alkotják, akiktől elvették a földjüket, nyelvüket, vallásukat, és kitaszítottként élnek a világban. Az ő földjeik adják ásványi kincseinket, olajunkat, energiánkat. A kissé fölöttük álló, szintén széles réteget alkotjuk mi, akik elhisszük, hogy az iskolában az igazat tanuljuk, a médiák az igazat mondják, és van értelme annak, hogy egész életünket végigdolgozzuk, aztán megkapjuk várva-várt nyugdíjunkat, és végignézzünk, hogy gyerekeink, unokáink is ugyanezt az egyhangú, robotmunkával töltött életet éljék, ugyanazt az utat járják végig.
Mi tartjuk fenn a piramist, nem a felső 1%. Nélkülünk semmire sem mennének. Ezt próbálom megértetni a videókkal.
Óriási alkotóerőnk van, de nem hisszük el. Hiszen az iskolában keményen besorolnak, kategorizálnak, osztályoznak bennünket. A sportban egymással versenyeztetnek bennünket. Elhittük, hogy mi csak annyit érünk, amilyen osztályzatot vagy pontszámot kaptunk, azt, hogy csak egy dologra vagyunk képesek, arra, amiről az iskola papírt adott nekünk. Így aztán függővé váltunk. Alattvalónak érezzük magunkat, és örülünk, hogy a társadalom gondoskodik rólunk, etet bennünket, utat épít nekünk, ellát bennünket a kórházakban.

Nem vesszük észre, hogy nem alattvalónak születtünk, és teljesebb életet kellene élnünk. Minden tőlünk függ. De ehhez fel kell ébrednünk. A mostani idők komoly változásokat fognak hozni, és nem mindegy, hogy milyen irányban.

Egy filmben hallottam, ha egy békát beletesznek egy edény forró vízbe, kiugrik belőle, de ha a hideg vizet lassan kezdik el melegíteni, a béka megfő benne.

Most az emberiség ez a béka, és egyre forróbb lesz a víz, de már hozzászoktak és nem akarnak belőle kiugrani.

Megalkuvók lettek. Félnek. A versenyeztető iskolarendszernek „hála” csak az egójuk működik. A közösségi tudat megszűnt. A őszinteségnek szinte nyoma sincs. Aki próbál segíteni a helyzeten, azt ellenségnek tekintik, próbálják visszahúzni saját szintjükre. Mert attól félnek, hogy silány életüket veszélyezteti az, aki épp a szebb jövőjükért harcol.

Szeretném, ha az is megértenék az emberek, hogy a rabszolgatartó társadalom megszüntetésén túl fontos az értékrendszerünk átgondolása is. A média, a reklámok, szappanoperák, reality show-k azt sugallják, hogy csak a tárgyak megszerzésétől lehetünk boldogok.
Sokszor gondolkodtam el azon, hogy miért olyan fontos az embereknek a különböző kényelmi cikkek megszerzése. Azért, hogy ezeket megszerezzék, képesek még több munkát vállalni. Mert ugye a dolgozó feleségnek, anyának otthon is el kell végeznie a munkát, ezért jó szolgálatot tesznek a különböző háztartási cikkek. Gyakorlatilag azért dolgozunk egy életen át, hogy a kényelmünket biztosítsuk, amit viszont sohasem élvezhetünk, mert nem marad rá idő. Egy bennszülött milyen jót nevethetne ezen, neki csak napi 3 órát kellett dolgoznia azért, hogy legyen mit ennie, fedél legyen a feje fölött, a többi idejében pedig szórakozott, táncolt, énekelt, barátokkal töltötte az idejét, elmélkedett az életen, járta a természetet.”

Folytatás: http://www.antaljudit.com/493/

 

https://www.youtube.com/user/sevaster1/videos