Archive for február, 2016

Az ellenzék és az atomenergia

Az Orbán–Putyin-találkozó sikere csattanós válasz a nemzetellenes károgásokra
Járosi Márton
A modern demokráciákban a globális hatalom a demokrácia talárjával, ünnepélyes hivatali
öltözetével leplezi valódi mivoltát. A szakértelem a technikai forradalom óta mind a hadászatban,
mind a polgári életben egyre inkább a tőke szolgálatába szegődött. A szakmai ismeret, a tudás is
materializálódott, a humán jellegét elvesztve áruvá degradálódott.
Kettős tévhit alakult ki. Egyrészről a tudomány, a technika szinte vallássá vált, elhitették a világgal,
hogy technikailag/tudományosan minden megoldható, hogy a technikai fejlődésnek nincsenek
korlátai, amit a politika kihasznál a tudatlanságban tartott tömegek kijátszására. Másrészről a
tudományt is „demokratizálják”, azt a hamis látszatot keltve, hogy a megtévesztett tömegek
demokratikusan – politikai eszközökkel – állást foglalhatnak a szakmai kérdésekben, befolyásolhatják
ezek eldöntését. Ezek a jelenségek a politikai ipar fegyvertárában érhetők tetten napjainkban,
például a klímavédelemben és az atomerőmű-ellenességben.
AZ ÉRTELMISÉG FELELŐSSÉGE MEGSZŰNT
A modern társadalom „civil” szervezetei elvileg a kormányzattól független, önkéntes, a köz
javára működő, önszabályozó szerveződések.
A civil szakmai szervezetek értelmiségi szakmai háttérrel rendelkeznek. Feladatuk a szemléletformálás,
szakmailag megalapozott információk eljuttatása a lakossághoz.
Az utóbbi időben a politikai nyomásgyakorlás a politikai ellenzék által kisajátított civil szervezeteknek
is kedvenc foglalkozása lett. A politikai érdek mindenkor a hatalom vagy a hatalmat
gyakorlók mögött állók érdekeinek a megjelenítése. Alapkérdés, hogy kinek az érdekeit képviseli a
hatalom. A globalizáció, tehát a privatizáció és a neoliberalizmus lényege, hogy a közösségi érdek
helyébe a magánérdeket, a profitérdeket helyezte. A rendszerváltozás után, 2010-ig a magyar
politika is a globalitás uralmának helyi képviselete volt. Az energetika súlyos társadalompolitikai
kérdéseket vet fel, mert civilizációnk hajtóanyaga az energiafogyasztás lett. A szakmai civil
szervezetek feladata elsősorban a tervezett közösségi/ kormányzati intézkedések szakmai
véleményezése és kritikája lenne.
Bibó István szerint „különleges európai teljesítmény a hatalommal szemben nem pusztán szolgai
viszonyban álló értelmiségi réteg kifejlődése”. Ez az európaiságnak nagyon fontos feltétele
lenne. Sajnos Európa kultúrája és társadalma is hanyatló fázisban van, ennek megfelelően a
szakmai és a civil szervezetek döntő többsége nem tudja – és talán már nem is akarja – az említett
fontos szerepét betölteni.
A mi civilizációnkra egyfajta tudatlanság és kettős kultúra jellemző. A természettudományos
műszaki és a humán kultúra egyre jobban elkülönül egymástól, pedig mind a kettő elengedhetetlen
része a mi civilizációnknak. Ez azért is hátrányos, mert az úgynevezett „humán értelmiségnek” a
természettudósokénál nagyobb befolyása van a közvélekedésre. A hamis hiedelmek terjesztésében
jelentősen közrejátszik a média. A hamis propaganda hatására a nagyközönség a tudományosságot
túlzott bölcsességnek tekinti, miközben a legalapvetőbb természettudományi ismeretekkel
sem rendelkezik.
Ez a modern tudatlanság az egyik melegágya annak a hamis propagandának, amely többek
között az atomenergia ellen is folyik.
A magyarországi villamosenergia-igények alapozzák meg az atomerőmű szükségességét.
2
A villamosenergia-rendszer kapacitáshiányos, csak jelentős, harmincszázalékos importtal biztosítható
az ellátásbiztonság, vagyis erőművet építeni kell. A kérdés az, hogy milyeneket.
Kézenfekvő lenne a hazai lignit felhasználása, mert az stabil villamosenergia-termelési önköltséget
biztosít. A már megtervezett fejlesztés a klímavédelemnek, a virtuális mumus CO2-kvótának
esett áldozatul. Jelenleg még nagy ellenkezést váltana ki, hasonló agitációnak lennénk tanúi, mint
az atomerőmű esetében.
Ezt a fejlesztést napirenden kell tartani, és kedvezőbb megítélési viszonyok esetén meg kell
valósítani.
Ezenkívül kétfajta villanytermelési mód létezik, a szélsőséges megítélés szerint az angyal a
megújuló energia, az ördög az atomenergia.
A megújuló energiák hosszú távú lehetőségei erősen korlátozottak. A Nemzetközi Energiaügynökség
becslése szerint 2040-re a villanytermelésben az atomenergia felhasználása 13 százalékról
16 százalékra növekszik.
Paks II fejlesztése igen jó döntés volt. A paksi bővítéssel kapcsolatban fontos leszögezni, hogy
a liberalizált energiapiacon a privát szereplők – akiknek nincs ellátási kötelezettségük – nem
építenek erőművet. Ezért a felelős állam polgárai érdekében kénytelen az ellátáshoz nélkülözhetetlen
kapacitásokat létrehozni.
Az erőműépítés köztudottan hosszú idő alatt megtérülő, nagyon drága beruházás. Hazánk mai
viszonyai között – különös tekintettel arra, hogy az energiaiparban az utóbbi évtizedekben a
privatizáció következtében a képződött nyereség legnagyobb részét a külföldi tulajdonosok kivitték
az országból – nincs pénz a fejlesztésre.
Vagyis erőművet építeni csak hitelből tudunk.
AZ OROSZOKÉ VOLT A LEGJOBB AJÁNLAT
Azért az oroszokkal szerződtünk, mert megfelelő technikai minőség mellett ők ajánlottak a piaci
és az IMF-kölcsönöknél kedvezőbb feltételekkel forrást. A magyar tulajdonba kerülő atomerőmű az
energetika fejlesztésének minden alapkövetelményének megfelel. Az ott termelt áram ára az
erőmű rendkívül hosszú élettartama és a teljes önköltségen belül az üzemanyagköltség más
megoldásokhoz viszonyítva kisebb hányada miatt a legolcsóbb. A Nemzetközi Energiaügynökség
és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által publikált tanulmányok, legutóbb a Rothschildbankház
szakvéleménye egyértelműen bizonyítják, hogy az atomerőművek teljes üzemidőre
számított költségei a gáz- és szénerőművekkel, valamint a megújulókkal összehasonlítva a
legkisebbek. A Rothschild-szakvéleménnyel kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy ők sem a magyar
érdekek képviselői, mégis a nyilvánvaló tényekkel kapcsolatban, a saját hitelképességük fenntartása
érdekében is, kénytelenek valós megállapításokat tenni.
Az energiapolitika kialakítása az európai uniós törvények szerint a tagállamok hatáskörébe
tartozik. Az energiaellátás, jelen esetben a villamosenergia-ellátás nemzetállami felelősség, annál
is inkább, mert erre az EU nem vállal garanciát. A tervezett energiaunió csak az uniós szintű
energia-infrastruktúra kifejlesztéséről beszél, de a tagországok ellátásbiztonságát nem garantálja.
Sajnos a szakpolitikai színben feltüntetett fenyegetések hozzátartoznak a brüsszeli bürokrácia
politizálásához.
Az illetékes EU-testület tavaly novemberben jelentette be, hogy a versenyjogi bizottság mélyreható
vizsgálatot indít a paksi bővítéssel kapcsolatban.
Miért ellenzik a globalisták és hazai szövetségeseik az atomerőmű fejlesztését? Mivel a magyar
kormány már két éve egyeztet az Európai Bizottsággal, ismét szakmai köntösbe bújtatott politikai,
illetve ezek mögött nyugati üzleti nyomásgyakorlásról van szó. A kérdés az, hogy joga van-e
Magyarországnak jelentős üzletet kötnie Oroszországgal. Kiderült ugyanis, hogy az uniónak, illetve
a háttérből befolyásoló euroatlanti gazdasági-politikai oligarchiának nem közömbös egy ekkora
3
üzlet. Másrészről a vizsgálat Magyarország ellen az immár folyamatos politikai nyomásgyakorlás
eszköze.
Ismét kiderült, hogy egy ilyen nagy horderejű beruházás piacilag akkor EU-konform, ha arra az
euroatlanti oligarchák kapnak megbízást, ha pedig nem, akkor „piactorzításra” hivatkozva indulnak
a vizsgálatok.
A brüsszeli eljárás egyik, „piacilag” jól hangzó, formális célja a megtérülés és az állami támogatás
gyanújának vizsgálata. Az azt felerősítő hazai ellenzéki hisztéria szerint a paksi bővítés csak a
jelenlegit két-háromszorosan meghaladó áramárakkal térülne meg. Globalizálódó világunkban
hosszabb távon csak a bizonytalanság a biztos. Az évtizedekre való előrelátás, a hagyományos
piaci szemlélet alkalmazása, különösen az igen hosszú megtérülési idejű, nagyon tőkeigényes
energetikai beruházásokban szinte lehetetlen. A kereslet-kínálat és árak 20-30 évre előre becslése
bizonytalan.
Ezért a hosszú távú döntéseket csak közösségi/ kormányzati felelősséggel, a tényleges társadalmi
szükségletek kielégítésének a szándékával, a szükséges cselekvés időpontjában rendelkezésre
álló információk alapján lehet és kell meghozni. Emiatt kényszerült Nagy-Britannia kormánya
is, az atomerőmű létesítése érdekében, évtizedekre előre garanciát vállalni az áram árára. A
kockázatot az ellátásért felelős állam kénytelen vállalni, mivel az ellátásért felelősséggel nem
tartozó piaci szereplők azt nem vállalják. Azért bővítjük az atomerőművet, mert nincs más reális
alternatíva az ország villamosenergia-ellátására.
KRIPTAHANGULATBAN AZ ELLENZÉK
Az értelmiségi felelősség ébredését jelzi, hogy a szakmai szervezetek az uniós álvizsgálat
megalapozottságát szakmai érvekkel cáfoló, egyöntetű véleményt juttattak el Brüsszelbe. Nem így
a szakmai háttérrel nem, csak médiatámogatással rendelkező álcivilek és a politikai ellenzék, akik
az uniós vizsgálatot kihasználva, az Orbán–Putyin-találkozó előtt igyekeztek kriptahangulatot
teremteni. Példaként elegendő végigolvasni az egyszázalékos támogatottságú ellenzéki párt, az
Együtt uniós képviselőjének, Jávor Benedeknek a nyilatkozatait, amelyben a „szakmai” érvek
között ilyenek szerepelnek: a paksi bővítés bebetonozza az ország elavult energiatermelési
módszerét, kizárjuk magunkat a fejlődésből, gazdaságossági számítások nem veszik figyelembe a
15 százalékos normatív „korrupciós veszteséget” és a többi.
Az Orbán–Putyin-találkozó sikere csattanós választ adott ezekre a nemzetellenes károgásokra.
A szerző az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke
A villamosenergia-rendszer kapacitáshiányos, csak jelentős, harmincszázalékos importtal biztosítható
az ellátásbiztonság, vagyis erőművet építeni kell.
A kérdés az, hogy milyeneket.

 

 

Járosi Márton – Az Orbán–Putyin-találkozó sikere csattanós válasz a nemzetellenes károgásokra

VONA: NAGYHATALMAK MÉLYÍTIK EL A MAGYAR-ROMÁN KONFLIKTUSOKAT

VONA: NAGYHATALMAK MÉLYÍTIK EL A MAGYAR-ROMÁN KONFLIKTUSOKAT

Vona Gábor szerint a nagyhatalmak saját érdekükben igyekeznek kihasználni a magyar-román konfliktusokat. A Jobbik elnöke a román Digi24 hírtelevíziók adott interjút, amelyet szombat este a Diplomata-útlevél című külpolitikai magazinban tűzött műsorra a csatorna.

A számos kül- és belpolitikai témát érintő terjedelmes interjúban kiemelt hangsúlyt kapott a magyar-román viszony kérdése. Vona Gábor úgy vélte, sok jele van annak, hogy a nagyhatalmak elmélyítik, kiélesítik a magyarok és románok közötti konfliktusokat, és szerinte “nagyon észnél kell lennie” mind a magyar, mind a román külpolitikának, hogy ne legyenek nagyobb konfliktusok.

Elmondta: a Jobbik azért szorgalmazta a budapesti román nagykövet meghallgatását az Országgyűlés külügyi, vagy nemzeti összetartozás bizottságában, mert “ijesztőek” azok a megfélemlítő román hatósági intézkedések, amelyek Székelyföldön történtek a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tisztségviselői vagy magyar zenekarok koncertjei ellen. Arra a riporteri kérdésre, hogy szerinte a román hatóságokamerikai “megrendelést” hajtanak-e végre ezekkel az akciókkal, Vona Gábor azt mondta, ezt bizonyítékok híján nem állíthatja, de kizárni sem lehet egy ilyen forgatókönyvet, amit a budapesti román nagykövet talán tisztázhatott volna, ám a diplomata “sajnálatos módon” nem tett eleget a meghívásnak.

“Nem akarok találgatni, de van bennem egy félelem, hogy már ez is az orosz-amerikai háborúnak valamiféle előjátéka. Nekem mintha úgy tűnne, hogy különféle nagyhatalmi érdekek elkezdték azt az előzetes küzdelmet, amitől én nagyon tartok. Nagyon tartok attól, hogy Amerika és Oroszország nem lesz képes konfliktusát kezelni (…) Úgy érzem, hogy ami Erdélyben történik, az nem a magyarokról és a románokról szól elsősorban, (…) hanem az amerikai-orosz nagyhatalmi küzdelemről”

– jelentette ki Vona Gábor.

Vona Gábor szerint az erdélyi magyarok sokszor a hullámzó magyar-román viszony áldozatai. A Jobbik – mint mondta – autonómia-párti, úgy gondolja, hogy az erdélyi, különösen a székelyföldi magyarságnak az önrendelkezést meg kellene adni, mert ez előfeltétele a történelmi megegyezésnek, ami nélkül a nagyhatalmak ki tudják játszani a magyarokat és románokat egymás ellen.

“Vagy közösen leszünk képesek a jövővel felvenni a versenyt, vagy együtt fogunk elbukni”

– tette hozzá.

A riporter azzal a Vona Gábornak tulajdonított kijelentéssel szembesítette a pártelnököt, miszerint “nem fogunk lemondani arról a célunkról, hogy egyszer minden magyar egy hazában éljen: ha a magyar érdek csak konfliktusok vállalásával érvényesíthető, akkor a konfliktust is vállalni kell”. Arra a kérdésre, hogy a Jobbik háborúban gondolkodik-e Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása érdekében, Vona Gábor azt mondta:

a két kijelentés nem így és nem együtt hangzott el, mégis akkora nemzetközi botrány lett belőle, hogy majdnem kitiltották emiatt Romániából.

Kifejtette: annak nincs realitása, sem aktualitása, hogy Magyarország visszacsatolja Erdélyt, de azt, hogy “minden magyar egy hazában éljen”, olyan érzelmi kérdésnek tekinti, amiről – ha “egyszer ezt a történelem lehetővé teszi” – nem tud lemondani. A politika azonban egy racionális világ, és közös érdeke Magyarországnak és Romániának az etnikai ellentétek feloldása.

“Semmiféle háborúra nem gondoltam, de ha viták vannak, akkor azt kulturált keretek között folytassuk le”

– jelentette ki a Jobbik elnöke.

Forrás:  http://alfahir.hu/vona_nagyhatalmak_melyitik_el_a_magyar_roman_konfliktusokat

 

Tied a sztori, de nem írhatod azt, hogy megzsaroltunk

Sorra hozza nyilvánosságra a Gawker azokat az emaileket, melyek az amerikai külügyminisztérium egykori sajtófőnökének módszereire derítenek fényt. Volt, akivel arról alkudozott, hogy csak előre egyeztetett kérdéseket tegyen fel egy interjúban, többször konkrét szavakat íratott készülő anyagokba információkért cserébe. Akkori főnöke, Hillary Clinton volt külügyminiszter most az elnökválasztás egyik legnagyobb esélyese, akinek az előválasztási szezon közepén nem épp a legjobbkor jön az újabb emailbotrány, ami az amerikai sajtó működéséről is húsbavágó kérdéseket vet fel.

„Nem jellemző, sőt, ellentmond a szakmai elvárásainknak” – zárta rövidre az Atlantic magazin szóvivője a Gawker Hillary Clinton volt külügyminiszter bizalmasának módszereibe betekintést engedő tényfeltáró anyagát. Akár rendszeres volt, akár egyedi eset, a Marc Ambinder (az Atlantic politikai rovatának akkori szerkesztője, jelenleg a Week újságírója) és Philippe Reines (Hillary Clinton hírhedten rámenős bizalmasa, volt külügyminisztériumi sajtófőnök) közötti emailváltás ijesztő tanmese a sajtó függetlenségéről.

A portál egy 2012-ben beadott közérdekű adatigényléssel szerezte meg a külügyminisztériumi levelezést, az ügyben azóta is perben állnak a minisztériummal. (A Fox már úgy vette át a sztorit, hogy az FBI nyomozott az ügyben, ez nem igaz, egyszerű adatigénylésről van szó.)

Lenne itt három feltétel

Annyi biztos, hogy nem mindennapi fogásra bukkantak a már megkapott dokumentumokban. 2009. július 15-én Ambinder egy üres emailt küldött Reinesnek a következő tárggyal:

Át tudnád küldeni HRC beszédét?

A kérés Hillary (Rodham) Clinton aznap, az egyébként a Foreign Affairst is kiadó Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa) washingtoni székhelyén tartandó beszédére vonatkozott. Három perccel később jött meg a háromszavas válasz: „Igen, két feltétellel.” Talán mert ez volt Clinton első fontos beszéde külügyminiszterként, Ambinder azonnal visszaírt, hogy OK, Reines pedig felsorolta, mit kér pontosan cserébe:

Feladó: [Philippe Reines]
Elküldve: Szerda, 2009. július 15. 10:06
Címzett: Ambinder, Marc
Téma: Re: Át tudnád küldeni HRC beszédét?Igazából 3 [feltétellel]

1) A saját szavaidba beleszövöd az „erőteljes” jelzőt

2) Kitérsz arra, hogy a Council on Foreign Relations ülésrendje szerint a küldöttek – Holbrooke-tól Mitchellen át egészen Rossig – előtte ülnek. A magad ügyes módján utalsz rá, hogy ez egész biztosan nem véletlen, jelent valamit

3) Nem írod azt, hogy zsaroltak!

Ambinder egy percen belül visszaírta, hogy „vettem”. Ehhez híven meg is tartotta a szavát, mégpedig a Hillary Clinton átütő és okos erejéről szóló cikkének (Hillary Clinton’s ‘Smart Power’ Breaks Through) legelső bekezdésében: „Barack Obama külpolitikájának kulcsa Hillary Clinton – ez Clinton a Council on Foreign Relations előtt megtartandó erőteljes beszédének üzenete. Már az ülésrend is erről árulkodik, hiszen Clinton előtt három beosztottja ül, potenciálisan egymás riválisai: Richard Holbrooke és George Mitchell küldöttek, és Dennis Ross, a nemzetbiztonsági tanács vezetője.”

Gratulált a Wikileaks-sajtótájékoztatóhoz

Ráadásul Ambinder, akitől politikai újságíró lévén kellő távolságtartást várhat el a nyilvánosság, több olyan emailt is írt, melyekben gratulált Reinesnek Hillary sajtótájékoztatóihoz – többek közt ahhoz, melynek fő témája a több ezer bizalmas külügyminisztériumi távirat kiszivárgása, a Wikileaks-botrány volt. „Elképesztő jól sikerült a sajttáj, hibátlan volt!” – fogalmazott.

Az ügyben nem egyedül az Atlantic érintett: Mike Allen, a Politico első számú fehér házi tudósítója arra tett ígéretet, hogy pozitív hangvételben ír Chelsea Clintonról (sőt, egy végül nem megvalósult interjúban az exkluzivitásért cserébe a kérdéseket előre egyezteti a stábjával), egy másik üzenetváltásban pedig

Reinesnek egész konkrétan megengedte, hogy név nélkül saját maga írjon egy külügyminisztériumról szóló tévéműsorról a Politico hírlevelébe.

Ami szintén erősen kifogásolható, bár épp a Gawker szerint ez nem akkora eltévelyedés, mint Ambinderé, aki „Clinton stábjának outsource-olta saját szerkesztői teendőit”, amikor az „erőteljes″ jelzőért cserébe kapott meg előre egy fontos beszédet (avagy a saját szavaival: hagyta: hogy zsarolják). Érdekes részlet ugyanakkor, hogy a Politico pontosan ugyanazt a jelzőt használta tudósításában, amit Reines Ambindertől kért. És láss csodát, a szerző, Mike Allen szintén kitért az ülésrendre, arra azonban egyelőre nincs a Gawkernek bizonyítéka, hogy ő is lepaktált volna Clinton stábjával.

A Politico is erőteljes beszédről és ülésrendről írt

A Politico is erőteljes beszédről és ülésrendről írt

Reines taktikája annyira bejött, hogy a New York magazin például már egy bodybuilder-karokat keresztbetevő Hillary-illusztrációval vette át az „erőteljes” beszéd sztoriját, A királyságminiszteralcímmel. Az pedig csak a hab a tortán, hogy néhány évvel később Ambinder a Weekben publikált glosszájában azt találta írni előzetesen a 2016-os választásról,

a Clinton-stáb a médiát eszközként próbálja majd használni.

„Ami nekünk ebből jó hír: a riporterek megtalálják a módját, hogy szorítsák sarokba Clintont, mert nagyon jók, nem fognak neki kegyelmezni. Jó forrásai lesznek az elszámoltathatósági feszültségnek.”

Nyilvános megszólalásaiban Mike Allent is álszentségen kapta a Gawker: A kulisszák mögött rovatban öt héttel az idézett levélváltás után azt kérte számon a Politicón két kollégájával, hogy Obama és Hillary Clinton túl sok „szuperbiztonságos, gyerekkesztyűs interjút″ ad – pont, amilyenre ő is bejelentkezett Chelsea Clintonnál. Allen egyébként nyilvánosan is kanosszát járt, Az én hibám címmel belinkelte a Politico Playbookba a Gawker anyagát azzal, hogy ügyetlen dolgot tett ugyan, de az interjú végül nem valósult meg, és a kérdések egyeztetése ellenkezik a szerkesztési alapelvekkel. Mint írta, sosem csinált és nem is fog ilyet csinálni.

Ambinder: Nem ez volt a jellemző

Amikor Ambindert kérdezte az esetről a Gawker, az újságíró először azt írta, „nem sokra emlékszik az egészből”, később azért bővebben is kifejtette, hogy

Philippe [Reines] és én általában telefonon beszéltünk, emailben csak megerősítettük az elhangzottakat.

A leirat a legjobb indulattal is csak egy hiányos töredéke az elhangzottaknak. Ettől függetlenül az ilyen interakciók barterjellegétől engem is kivert a veríték… A konkrét levélváltásra nem emlékszem, de bármire is derül fény, az én döntéseimet tükrözi, senki másét.”

Hozzátette: akkor is, később is kellemetlenül érezte magát, sőt, többek közt az ehhez hasonló ügyekkel indokolta, miért állt fel az Atlantictől (melyről minden megszólalásában mantraszerűen elmondja, munkahelye nem tartott pisztolyt a halántékához, hogy cserekereskedelembe bocsássa a szakmai hitelét). Ettől szerinte nem ez a munkamódszer jellemzi sem munkássága, sem a sajtósokkal folytatott kommunikációja egészét.

Az ügy onnan indult ki, hogy a Gawker elkezdte feltárni: Clintonhoz hasonlóan (lásd oldalsó keretesünket) Reines is használta a személyes emailfiókját munkával kapcsolatos levelezésre minisztériumi tisztségviselőként. A külügyminisztérium korábban azt nyilatkozta, folyamatban levő peres ügyet nem kommentálnak (a Gawker szerint először megtagadták a közérdekű adatigénylést, később ismerték csak el, hogy egyáltalán léteznek Reines emailjei, és kezdték kiadni őket). És bár az emailben Reines maga használta a zsarolás szót, még a jobboldali Fox iselismerte, hogy amit a külügyi sajtófőnök tett, nem bűncselekmény, legfeljebb szokatlan, hogy a sajtó és a politikusok közötti háttéralkukat leírják.

Az egyik legérdekesebb a portál által kibányászott dokumentumok között az a thread, amiben Reines Mark Halperintől (akkor a Time, most a Bloomberg News újságírója) azt kéri, írja bele a 2008-as kampányról szóló, Game Change című könyve filmváltozatába („mint Jeremy Basht a Recountba”, vagyis a 2000-es választásról szóló Újraszámlálásba). A könyvben végül egy helyen feltűnik, a filmből kimaradt.

A Gawker által megszerzett összes anyag a DocumentCloudon böngészhető.

Forrás:  http://index.hu/kulfold/usa/feher_haz/2016/02/17/atlantic_politico_hillary_clinton_sajto_fuggetlenseg_email/

 

Ki volt Angéla Merkel ?

Ki volt Angéla Merkel ?

Olvassátok és terjesszétek!

Rebecca – Angela Merkel Európa sírásója ZSIDÓ!

Olvastam már e tudnivalókat Merkelről, de ez most összeszedettebb.

http://leleplezo.eu/?modul=oldal&tartalom=1196458
https://www.youtube.com/watch?v=HvhOoSWFzJA

 

Korrupt politikusok összehörcsögölték a közvagyont

Hol vagyon a vagyon címmel jelent meg Bogár László legújabb könyve a Kairosz Kiadónál. A cím szójátéka arra az ellentmondásra utal, amelynek lényege, hogy az emberiség és benne a magyarság úgy akar a „jó gazda gondosságával”  gazdálkodni a szakrális felelősségére bízott  világgal, hogy e roppant vagyontömeg lényegi összefüggéseiről  fogalma sincs. A közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

– Professzor Úr, az emberi gazdálkodás alapvető célja az, hogy a méltó élet feltételeit megteremtse, az adott emberi közösség anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi javait gyarapítsa. Pár ezer esztendeje ez többé-kevésbé így van. Most, a III. évezred elején elénk dobban-e új kihívás? 

– A „jó gazda gondosságával gazdálkodni” formula évezredek óta létezik. Az ókori görög kultúra is használta, és a római jogban is szerepelt. Mi több, a mai magyar polgári jogban is benne van. Szimbolikus üzenetként is értelmezhetjük, hogy akkor használják, ha valamilyen kár esemény történik, és azt kell bizonyítani, hogy az érintett felek mindent megtettek a kár elhárítása érdekében, vagy, ha erre már nem volt mód, legalább a kár mérsékléséért. És ma valóban ez a legfőbb feladatunk, a „kármentés”. Az, hogy felismerjük, hogy mi emberek ma nem vagyunk „jó gazdái” a szakrális felelősségünkre bízott Teremtésnek, és, ha már így van, és ezen rövidtávon nem nagyon tudunk változtatni, akkor legalább ne ártsunk. Az ember mindig sajátos kettős természettel rendelkezett/rendelkezik. A kentaur ennek a kettősségnek volt az egyik legpontosabb szimbóluma a görög mitológiában. A bennünk lévő „állat” (a kentaur alsó teste) a földhöz köt minket, de Isten képmásaiként az ég felé törünk, a szakrális egyensúlyt és harmóniát keressük. Van, amikor az állat mértéktelen, féktelen habzsolása uralkodik bennünk, a létfenntartás, fajfenntartás, élettérért való kíméletlen küzdelem, de van amikor a szeretetteljes türelem, szelídség, alázat. Most egy olyan, szellemileg hanyatló korszak utolsó évszázadainak egyikében lehetünk, amikor az ember globális csúcsragadozóként, vagy inkább globalizált „techno-hüllőként viselkedik. Nap, mint nap meg kell tudnunk „szelídíteni” magunkban ezt az „állatot”, hogy mentsük, ami menthető.

– Az ember nevű élőlény létének kritikus elágazási pontjához érkezett. Vagy képes végre szembesülni azzal, hogy mit művel, és változtat önpusztító létmódján, vagy ebben a formájában megszűnik létezni. Mi adhat okot és bátorságot ahhoz, hogy az ember – szakítva az utóbbi hatezer év gyakorlatával – kezdjen el bízni a másik emberben?

– Sokszor el kell majd mondanunk önmagunknak az ősi keleti bölcsességet, miszerint:”Ha változást akarsz, a változás légy te magad.” Ha a világ kegyetlen, pusztító és gonosz, ez valójában saját tükörképünk, így a változás csak legbelülről, lelkünk legmélyebb szellemi rétegeiből indulhat el.

Nem készült semmiféle vagyonleltár, pedig nagyon valószínű, hogy százmilliárd dolláros nagyságrendű a veszteség. Pedig éppen hogy bővülni kellett volna a vagyonmérlegek, hiszen az anyagi vagyon mellett van két még fontosabb vagyontömb, a természeti vagyon (föld, víz, élővilág) és az emberi vagyon (népességvagyon, egészségvagyon, szellemi vagyon stb.) A nagy történelmi elszámoltatással első sorban önmagunknak tartozunk erkölcsileg, hisz arra már nincs semmi remény, hogy ebből bármit visszaszerezhetünk. De legalább pontosan tudnunk kellene, hogy milyen vagyontárgyakból milyen veszteség ért minket, és ezért kit és milyen felelősség terhel. A Tax Justice Network nevű nemzetközi szervezet hatéves kutatás nyomán tette közzé, hogy mekkora volt az, az összeg, amit a világ egyes országaiból „off-shore”-ba vittek, magyarul kiloptak. Arra az eredményre jutottak, hogy ez összesen 22 ezermilliárd dollár, ez annyi, mint Kína egész nemzeti vagyona! Magyarországról az elmúlt harminc év során szerintük 242 milliárd dollárnyi vagyon „mentettek ki”, ami a nemzeti vagyonunk 40%-a. Az egész világon egyetlen ország van, amelyet relatíve ennél is nagyobb vagyonvesztés sújtott, és ez Elefántcsontpart. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. És, sajnos nem elég, hogy észre sem vettük, hogy mit művelnek velünk, de semmi jelét nem adjuk, hogy érdekelne minket, hogy mi történt/történik a hazánkkal. Az új kormány 2010 augusztusában hozott egy határozatot arról, hogy másfél éven belül el kell készíteni Magyarország komplex vagyonleltárát. Eltelt öt és fél év, ám a munka még el sem indult. Csak remélni tudjuk, hogy, ami késik, az nem múlik. Tudás, bátorság, becsület nélkül nincs méltó emberi élet. Sőt hova tovább semmilyen élet nincs. Hinnünk kell benne, hogy vissza tudunk fordulni erről a végzetes lejtőről.

  – A magyar história utóbbi két és fél évtizedében azok a politikusok, akik a magyar közösséget megfosztották vagyonától, megvagyonosodtak. Az Ön könyve hogyan könnyíti meg elszámoltatásukat?

– Nagyon nehéz ma megnyugtató választ adni erre a kérdésre. Talán onnan lehetne kiindulni, hogy a világ leganyagibb dolga a pénz, hiszen, ha azt mondjuk „anyagiak”, akkor mindenki tudja, hogy a pénzre gondolunk. A világ legszellemibb „dolga” viszont kétségkívül a hit, a bizalom. Ám, az elmúlt évszázadok megrendítő pontossággal jelzik, hogy minden pénzrendszer azonnal összeomlik, ha elfogy „alóla” a hit és a bizalom. A mai emberiség, vagyis ez a mértéktelen, féktelen „csúcsragadozó”, valójában szorong. Ha esetleg nem rettegne attól, hogy mi lesz vele, ha nem tesz magáévá brutálisan mindent, ami egyáltalán megragadható, akkor talán csillapulna mértéktelensége. A szakrális tradicionalitás embere mindent, a saját tehetségét, képességeit, készségeit is a Teremtő ajándékának tekintette, és, mint ilyet természetes módon ajándékozott tovább. Tette ezt abban a biztos tudatban, hogy mindenki más is így él, így érez, így viselkedik, így soha senki nem fog szűkölködni sem anyagi sem szellemi javakban. Ezt a közösségi szeretet-hálót kellene helyreállítani, ami nagyon-nagyon nehéz lesz. Még pedig azért, mert szellemileg nagyon mélyre süllyedtünk, és legfőképpen azért, mert elfogyott belőlünk a hit és a bizalom, és nagyon nehéz megmondani, hogy a visszaforduláshoz szükséges erőkifejtésünk mit használhat majd „támasztékul”. Csak reménykedni lehet abban, hogy a magyar nemzet nevű emberi közösség végre szembesül azzal, hogy az elmúlt néhány évtized során történelmének egyik legdrámaibb vagyonvesztésén ment keresztül. Ráadásul úgy, hogy közben a „nemzeti vagyon” fogalma is eltűnt a statisztikai számbavételi rendszerből. Bármilyen hihetetlen, de 1989-ben még volt a statisztikai évkönyvnek ilyen fejezet, 1990 óta viszont nincs.

 

Prof. Petr Pit’ha prágai püspök beszéde

Prof. Petr Pit’ha prágai püspök beszéde a Prágai Vár Mindenszentek templomában

Emberek!

E lehető legmagasabb titulussal szólítom meg önöket, mert az ember az Isten képmása, és magasztos jelekkel van felékesítve: ésszel, lelkiismerettel és felelősséggel. …

Prof Petr Pit'Ha Prágai Püspök Beszéde a Prágai Vár Mind – megnyitás

Gyereket felhasználni politikai célra a rákosi rendszer használt fel. Gyerekek tiltakoztak a kulákok ellen

Gyereket felhasználni politikai célra a rákosi rendszer használt fel. Gyerekek tiltakoztak a kulákok ellen.

ENSZ által rendezett párizsi klímacsúcs 2015. december 12-én befejeződött.
A világszerte történelmi jelentőségűnek minősített tanácskozás eredményeihez mindazok cselekvő elkötelezettsége is hozzájárult, akik személyes kiállásukkal azt üzenték a világ vezetőinek, hogy haladéktalan döntéseket és felelős cselekvést várnak el tőlük közös jövőnk érdekében.

Az Élő Bolygónk klímavédelmi akciót számos szervezet mellett 194 699  honfitársunk támogatta klímavoksával, köztük 13 éves gyerek.

Nem tisztességes dolog – jelentette ki Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki arra kérte a szakszervezeteket a csütörtöki Kormányinfón, hogy ne a gyerekekkel zsarolják a a kormányt béremelésre.

Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke közleményben reagált az elhangzottakra. Abban egyetértett Lázár Jánossal, nem szabad politikai célra használni a gyerekeket, de állítása szerint éppen a jelenlegi kormányzat az, amelyik manipulálható és kiszolgáltatott tömegeket nevel.

Hogy ki által manipulálható a Kormány Mendrey László nyilatkozatából nem derül, a tömeg pedig már ön magában is, sokaságot jelent.

 

 

Ausztriát ezért bántja nagyon a paksi bővítés

2016. február 16. 21:13

Ausztriát ezért bántja nagyon a paksi bővítés

Jól kiszúrunk a sógorokkal, nem csoda, hogy támadják Paks II.-t. Orbán Viktor oroszországi látogatásának előestéjén a Der Standard összefoglalta, hogy miért rendkívül káros az osztrák és német lakosoknak a paksi atomerőmű bővítése.

A lap a berlini Energy Brainpool nevű kutatóintézet tanulmányát idézi, amely szerint a paksi villamos energia olyan pluszkapacitást hoz a nemzetközi hálózatba, amely a német áramtőzsdén várhatóan megawattonként 70 eurócenttel lenyomja az árakat (jelenleg 21,5 eurón állnak). Mivel az osztrák piacon is a német tőzsde az irányadó, a hatást nem tudják elkerülni.

Azok a szolgáltatók, amelyek a szél- és napenergiát a tőzsde helyett közvetlenül a termelőktől veszik, hátrányba fognak kerülni. Nőni fog a különbség a megújuló forrásokból származó energia garantált átvételi ára és a nagykereskedelmi ár között, ami végső soron a lakossági villamos energia árának emelkedéséhez vezet. A számítások szerint emiatt egy szélerőmű 2030-ban megawattonként és évente 1700 euróval kevesebbet képes majd termelni, a biogázüzemek pedig évi 6 ezer eurót vesztenek Paks II. miatt.

A német lakosságnak így összességében 200 millió euró pluszköltségbe kerül Paks II., ahhoz képest, mintha nem épülne meg. Az osztrák állam egyébként “megengedhetetlen állami finanszírozás miatt” kifogásolja a Paks II. beruházási terveket, Ausztria a hivatalos állásfoglalását nemrég meg is küldte az Európai Bizottságnak. A magyar kormány szerint viszont a Paks II. nem tartalmaz állami támogatást, és szabadpiaci körülmények között is versenyképes és megtérülő beruházás – írta a  hvg.hu

Forrás:  http://greenfo.hu/hirek/2016/02/16/ausztriat-ezert-bantja-nagyon-a-paksi-bovites?referrer=rss

 

Mesterlövészképzést indítottak fiatal muszlim bevándorlóknak Svédországban !!!

Svédországban államilag finanszírozott mesterlövész képzés kezdődött muszlim bevándorlók számára.

Az Alehanda című svéd lap újságíróját igencsak meglepte, amit egy Svédország középső részén lévőkiképző lőtéren talált. A svéd kormány annyit közölt, hogy fiataloknak indított mesterlövész képzést. Az újságíró legnagyobb megdöbbenésére 50 fiatal bevándorló tartózkodott a lőtéren, akik épp a célba lövést gyakorolták. A fiatalok legnagyobb része Szíriából és Afganisztánból érkezett.

Birgit Höglin  képzés vezető elmondta, hogy a képzés része egy nyelvi kurzus a helyi középiskolában, a másik fele pedig, hogy megtanítsák a bevándorlókat a fegyverhasználatra.

A svéd állam szerint ez része az integrációs programnak.

Forrás: pamelageller.com

 

JÉT Info* A vállalat “THE CORPORATION”

From: István Héjjas [mailto:hejjas224@gmail.com]
Sent: Friday, February 12, 2016 11:04 AM
To: Reálzöldek
Subject: Fwd: JÉT Info* A vállalat “THE CORPORATION”

———- Továbbított levél ———-
Feladó: Hargitai Sándor <hargitai.sandor@gmail.com>
Dátum: 2016. február 10. 11:55
Tárgy: JÉT Info* A vállalat “THE CORPORATION”
Címzett: info@forradalommost.hu

 

A “THE CORPORATION” dokumentumfilm, mely egyrészt a nagy részvénytársaságok különös történetét, belső működését, a környezetre és a társadalomra gyakorolt ellentmondásos hatásait mutatja be kritikus szemmel, másrészt lehetséges jövőjüket veszi számba. Arra tettek kísérletet, hogy a maga meztelen valóságában vizsgálják meg az óriásvállalatok működését és értékrendjét.
Az így kapott diagnózis meglehetősen ijesztő: a nagy társaságok személyiségvonásaikat tekintve erkölcstelenek, egocentrikusak, érzéketlenek, csalárdak; – vagyis egy pszichopata beteg tüneteit mutatják.

A “THE CORPORATION” lebilincselő esettanulmányokon és őszinte vallomásokon keresztül tárja a néző elé a kirakatok mögötti feszültségeket, a társaságokon belül és az ellenük vívott harcban kibontakozó drámai fejleményeket.
Ez a hiánypótló film a világkereskedelem legújabb jelenségeit elemezve felteszi a meglehetősen aggasztó kérdést: Milyen következményekkel jár az emberekre, a környezetre, a demokráciára és Földünk jövőjére nézve, ha mérhetetlen hatalmat adunk egy olyan intézménynek, melynek legfőbb törekvése, hogy a részvényesek vagyonát növelje, és nem tartja feladatának, hogy erkölcsi szempontokkal is foglalkozzon? Van olyan módszer, mellyel a könyörtelen profithajszolási kényszere gyógyítható, vagy csak az erős korlátozó intézkedésekben bízhatunk?

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=IZ1vcafuPn4
https://www.youtube.com/watch?v=nGqt45EbmK0

 

 

 

A válság óta nem függött ennyire a külföldi energiától Magyarország

A válság óta nem függött ennyire a külföldi energiától Magyarország

 2016. február 6. 13:53
Hatéves csúcsra emelkedett 2014-ben Magyarország energiafüggősége, a felhasznált energiahordozók 61,1 százaléka külföldi forrásból származott – derül ki az Eurostat napokban közölt összesítéséből. Mindeközben az EU-ban több ország energiafüggősége is évtizedes mélypontra esett, a régióban csak Szlovákia van hozzánk hasonló mértékben ráutalva a külső energiahordozókra.

Az Eurostat friss statisztikája 1990 és 2014 közötti kitekintésben vizsgálta az uniós tagállamok energiafüggőségét, eszerint Magyarországon a felhasznált energia 61,1 százaléka származott importból, ami tíz bázispontos emelkedést jelentett az előző évhez képest. Ennél magasabb utoljára 2008-ban volt az import részaránya, a vizsgált időszak kezdetén pedig még 50 százalék alatt volt a külföldi felhasználás.

Az Európai Unió 28 tagállamában átlagosan 53,4 százalék volt az import energia részaránya 2014-ben az előző évi 53,1 százalék után. 1990-ben az EU még 44,2 százalékban használt külföldi energiahordozókat. A tagállamok közül Észtországban mindössze 8,9 százalékos volt az energiafüggőség, Luxemburgban és Máltán viszont szinte a teljes szükségletet importból fedezték.

Az Eurostat néhány Unión kívüli tagállamot is vizsgált az energiafüggőség szempontjából, Norvégia esetében egészen elképesztő, mínusz 570 százalékos adat jött ki, ami annak köszönhető, hogy ők nettó energiaexportőrök, az éves fogyasztásuk majdnem hatszorosát termelik meg kivitelre.
A válság óta nem függött ennyire a külföldi energiától Magyarország
Magyarország szempontjából érdemes még egy régiós összehasonlítást készíteni, eszerint csak Szlovákia energiafüggősége mérhető a magyarhoz, északi szomszédunk esetében 60,9 százalékos arányt regisztrált az EU statisztikai hivatala. Lengyelország mindössze 28,6 százalékban használ fel import energiát, Csehország esetében pedig 30,4 százalék volt ez az arány, ami csúcsnak felelt meg 1990 óta. Románia az adatok szerint csak 17 százalékban használ külföldi energiát, ami mélypontot jelent a majdnem negyedszázados vizsgált időszakban. A fentiek mellett Szlovéniában és Bulgáriában is nálunk kevésbé vannak rászorulva a külföldi energiára. Az Unión kívüli balkáni tagállamok esetében Macedónia energiafüggősége a legnagyobb, náluk a felhasznált nyersanyag 52,9 százaléka származik importból. Montenegró esetében ez az arány 29,7 százalék, Szerbiában pedig 27,5 százalék.

A klímamegállapodás látszólagos vesztesei

A klímamegállapodás látszólagos vesztesei

2016. február 6. 8:14

A klímamegállapodás látszólagos vesztesei

Őslakók veszíthetik el otthonukat a természetvédelmi területek növelésével. A párizsi klímacsúcson elfogadott megállapodás következtében milliók válhatnak otthontalanná, írja a Rights and Resources Initiative (Jogok és Erőforrások Kezdeményezés) globális szervezet egy frissen közölt tanulmánya.

Számos fejlődő ország úgy igyekszik hozzájárulni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez, hogy növeli a természetvédelmi területeit. A korábbi rossz példákat figyelembe véve a szakértők most aggódnak, hogy a nemzeti parkok létrehozása az ott élő emberek eltávolításával járhat. A nyilvánosságra hozott tanulmány Libériát és a Kongói Demokratikus Köztársaságot emeli ki, a két afrikai országban ugyanis nagyságrendileg 1,3 millió ember otthona forog veszélyben. Libéria ígéretet tett, hogy Norvégia támogatásával 2020-ig erdeinek 30 százalékát védetté nyilvánítja, míg Kongóban Németország és a Globális Környezeti Alap (Global Environment Facility) segítségével az erdős területeinek 12-15 százalékának környezetvédelmi területté alakítása a cél.

A Kongó-medence erdőségének védelme, az erdőirtás megállítása egyébként kétségtelenül a klímaváltozás elleni harc egyik kulcseleme,írja a tanulmány. A problémát azonban az jelenti, hogy a védetté nyilvánított területekről óvatos becslés alapján Libériában 335 ezer embernek, Kongóban pedig akár egymillió erdőlakónak kellene távoznia. „Nem gondolom hogy a nemzetközi közösség a természetben élőket ki akarja lakoltatni Libériában, de amennyiben továbbra is ebbe az irányba haladunk, ez fog történni” – mondta Constance Teague, az ország Fenntartható Fejlesztés Intézetének munkatársa, aki szerint az őslakosok jelentősen hozzájárulnak az erdők védelméhez. „A bennszülött közösségek tisztelik az erdőt, évszázadok óta benne élnek, dolgoznak. Libéria az egyik legnagyobb erdős területtel rendelkezik Nyugat-Afrikában, és ez főként az őslakosoknak köszönhető” – tette hozzá. „Be kell bizonyítanunk, hogy az erdők emberekkel vannak tele, és több értelme van nekik segíteni, mint kirúgni őket onnan” – emelte ki Andy White is, a tanulmányt finanszírozó kezdeményezés koordinátora. „Nem kell parkőrt fizetni, mert ezek az emberek megvédik az erdőjüket, és ez az, amire a Földnek szüksége van” – tette hozzá.
A tanulmány arra is kitér, hogy a kilakoltatott emberek kompenzációja is jelentős összegeket emésztene fel, a két ország esetében legalább 200 millió dollárról lenne szó. A szakértők hasonló eseteket említenek a szubszaharai Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában, ahol a kitelepítések jelentős konfliktusokkal jártak, több esetben erőszakos cselekményekhez vezettek. Azt is megjegyzik, hogy ez nemcsak társadalmi konfliktusokat vonna maga után, hanem migrációt indítana el, amely felerősíteni az urbanizációhoz kapcsolódó egészségügyi kockázatokat is

A klímamegállapodás célja egyébként a Föld hőmérséklet-emelkedésének két Celsius-fok alatt tartása a század végéig az iparosodást megelőző időszakhoz képest.


A védett területek kialakítása azt a célt szolgálná, hogy megakadályozzák az erdőirtást, és biztosítsák a szénmegkötést a fákban. A megkötött megállapodás értelmében a fejlődő országok évi százmilliárd dollár támogatást kapnak kötelezettségeik végrehajtásához 2020-tól, az anyagi hozzájáruláson túl technológiatranszfer és kapacitásépítés formájában is. A tárgyalásokon a fejlett országok vállalták a kötelező finanszírozást, összesen 188 ország tett önkéntes alapon vállalást. Az erdők megőrzése azért jelentős, mert az erdőirtások megkezdése előtt a Föld szárazföldi részének negyven százaléka erdős, zöld terület volt, és ez napjainkra felére csökkent. Az erdő borította főleg afrikai és dél-amerikai területeken azonban jelentős károkat okoz az illegális fakitermelés.

Bár a klímamegállapodással kapcsolatban optimisták a vélemények, hiszen a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó országok is vállalásokat tettek, azok teljesítése még kérdéseket vet fel. A dokumentumnak ugyanis jelenleg nincsen semmilyen jogi kötelező ereje, vagyis az országok vezetőinek lelkiismeretén múlik, miként teljesítik ígéreteiket, illetve hogyan fokozzák azokat. Ennek fényében a kongói és a libériai őslakosoknak egyelőre nincs mitől tartaniuk, hiszen még minden egyes országnak külön ratifikálni kell az egyezményt, amely várhatóan 2020-ig húzódik, és utána sem garantálja semmi annak betartását- írta a magyaridok.hu.

Természetvédelem politikai célokkal 

Több mint tíz évvel ezelőtt döntöttek úgy Jeruzsálemben, hogy két keleti, arabok lakta negyed között egy természetvédelmi övezetet alakítanak ki. A Látó-hegy oldalában fekvő övezet al-Eszavija és at-Tur között terül el, célja pedig elméletileg a zsúfolt városnak egy kis teret biztosítani. Csakhogy a két, arabok lakta városnegyed nem így látja. Mindkét városrész nagyon túlzsúfolt, a házak – mint Kelet-Jeruzsálemben mindenhol – engedély nélkül épültek, így bármikor megjelenhet a végrehajtó, hogy lerombolja a házat. A döntés végrehajtása után a ház tulajdonosának elküldik a számlát, a kifizetendő összegben benne foglaltatik a buldózer munkadíja, valamint a munkagépet védő katonák bére is. A Látó-hegyi Lankák Nemzeti Park helyére tudtak volna építkezni az arab negyedek, ám az nagyon közel van a Máále Adumim zsidótelephez vezető úthoz, s a telepesek szerint ha a két negyed összeérne, az politikailag a palesztinokat erősítené, így szükség van az elválasztásukra. Erre kiváló megoldás a természetvédelmi övezet kialakítása, ahová senki sem építkezhet. A park létrehozását 2013-ban az akkori környezetvédelmi miniszter, Amir Perec leállította, hogy további vizsgálatokat tudjanak lefolytatni. Jelenleg azonban továbbra is folyik a kialakítása. (S. L. S.)

Táncoló maszájok

Kenya és Tanzánia népszerű célpontnak számít az angolszászok körében, ugyanis biztonságos és érdekes országok, ráadásul olyan turistautakat is szerveznek, amelyek során a természetes környezetet megőrző szállásokra viszik az utazókat, s megnézhetik a helyben élő népek különleges szokásait. Az említett népek azonban általában nem látják ilyen rózsaszínben a világot. A messze földön híres maszájok különleges táncukat valójában csak akkor mutatják be, ha azért a nyugati turisták fizetnek, a természetközeli turistaút ígérete pedig csak az utasok lelkiismeretét megnyugtató reklámszöveg. Kenyában a nemzeti parkokat a britek úgy alakították ki, hogy a helybéli pásztorokkal nem törődtek, mivel életmódjuk zavarta a kirándulókat, ezért inkább eltávolították a törzseket.

Manapság Kenya pontosan ugyanezt a sémát követi, minthogy az országban roppant népszerűek a szafariutak, az ügynökségek pedig el tudják adni a kirándulásokat ökoútként, nem említve meg azt, hogy a szavannán nem is olyan régen még maszájok éltek, akiknek azért kellett elmenniük innen állataikkal, hogy a nyugati turisták megnézhessék az oroszlánt. Kenyának a Világbank azt javasolta, hogy indítson privatizációs folyamatot, így a maszáj pásztorok is megvásárolhatták volna a földet, ahol állataikat terelik, de pénzük nem volt rá. A legtöbb földet vagy magánszemélyek vásárolták meg, vagy az állam alakított ki ott nemzeti parkokat, amelyek később vadrezervátumok lettek. A szafariparkok őrei így pontosan úgy vadásztak a pásztorokra, mint az orvvadászokra.

Forrás:  http://greenfo.hu/hirek/2016/02/06/a-klimamegallapodas-latszolagos-vesztesei

 

Balogh Bertalan -USA – Klímaváltozás

Az a legravaszabb ebben a klímaváltozásos hisztériában, hogy nemcsak itt-ott jelentek meg okos és ostoba cikkek ezzel a természeti folyamattal kapcsolatban, hanem összehívták Párizsban a világ ezzel foglalkozó agytrösztjeit, hogy kisüssék: na most mit csináljuk.

A “globális fölmelegedés” blöffje ugyanakkor nagyon jövedelmező lehet bizonyos iparágaknak és üzleteknek,.

Bővebben: Balogh Bertalan -USA – Klímaváltozás – PDF

 

A Paksi Atomerőmű bővítése

A Paksi Atomerőmű bővítése

Csapó Endre:  A Paksi Atomerőmű bővítése. Megjelent a Magyar Élet 2014. január 30-i számában

Január 14-én írták alá Moszkvában a magyar–orosz államközi megállapodást, amely alapján az orosz Roszatom vállalat építheti meg a Paksi Atomerőmű két új, 1200 megawattos blokkját 2024–25-re, mintegy 10–12 milliárd euróért. A megállapodást az Országgyűlés várhatóan február közepéig jóváhagyja. Lázár János miniszterelnökségi államtitkár szerint azért nem kellett tendert kiírni, mert államközi, nem pedig vállalatok közötti szerződésről volt szó. A kormány azért tárgyalt már egy éve intenzíven a lehetséges orosz kivitelezővel, mert a meglévő paksi blokkok is orosz gyártmányúak, és a két ország gazdasági kapcsolataiban rejlő lehetőségek is az orosz partner felé terelték. Szerinte az ország az elmúlt negyven év legjobb megállapodását köti. Komoly eredményként beszélt arról a legfeljebb 10 milliárd eurós, és 30 évre adandó orosz hitelről is, amelyhez a piacon hozzáférhetőnél alacsonyabb kamattal jutunk, a beruházás finanszírozására. A megállapodás tervezetét a kormány eljuttatta a brüsszeli illetékeseknek, akik nem emeltek kifogást, de a továbbiakban rendszeres tájékoztatást kértek. Elvárják, hogy a Roszatom tenderen válassza ki a beszállítóit.

A tájékoztatón kiderült, hogy azért adhat Paks II. ugyanolyan olcsó áramot, mint a most működő atomerőmű, mert nem az áramárán keresztül kell majd megtérülnie a beruházás költségeinek. Ugyanis a hitelt nem a Magyar Villamosművek Paks II. Zrt., hanem az állam veszi fel. Lázár János elismerte, hogy a konstrukció növeli az államadósságot, de szerinte ez nem nagy teher, hiszen az adósság amúgy is csökkent. Fontosabb, hogy az olcsó áram növeli a hazai vállalkozások versenyképességét. „Nem tiltott, burkolt állami ártámogatás az, ha a vállalkozások olyan áron jutnak az áramhoz, amelyben nem jelennek meg a beruházás költségei, mert azokat az állam viseli” – reagált a Világgazdaság c. lap felvetésére, és leszögezte: minden az uniós szabályozásnak is megfelelően fog történni.

A megállapodás részeként a Roszatom által eddig reálisnak tartott 30 százalékos magyarországi beszállítói arány helyett Orbán Viktor miniszterelnök 40 százalékot alkudott ki. A projekt pontos költségét a műszaki szakemberek tudják megállapítani, de a munka még csak most kezdődik. A szerződéses összeget az árak és az atomerőmű technikai paraméterei alapján kalkulálják ki. A paksi erőmű bővítéséről szóló előszerződésnek három iránya van: a reaktorok megépítése, a fűtőanyag szállítása és a szervizszolgálat. 2023-ban indulnak az új reaktorok. Az új blokkokról szóló terveket a magyar kormány megküldte Brüsszelnek, amely nem emelt vétót – közölte az államtitkár, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy a beruházással éves szinten egy százalékkal bővülhet a bruttó hazai termék (GDP), és tízezer új munkahely jöhet létre

„Helytelen lépés volt”

Az atomerőművek hasznos vagy káros volta kérdése megosztja a közvéleményt. Bonyolítja a kérdést, hogy a vita főként politikai terepen zajlik, ahol nem erény a tárgyilagosság.

Kiss J. László, az Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója felidézte, hogy tavaly tavasszal a társadalom elsöprő többségének támogatásával a berlini kormány úgy döntött, végleg szakít a nukleáris energia alkalmazásával, és helyette a fenntartható energiatermelésre támaszkodik. A német kormány 2010-ben még a legrégebbi atomerőművek működtetésének meghosszabbítása mellett foglalt állást, majd úgy határozott, hogy a japán fukusimai atomerőmű katasztrófája után átmenetileg kikapcsolt nyolc atomerőmű nem újítja fel működését. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a döntéssel Németország „atomerőműmentes, de nem atommentes” ország lesz, hiszen határai mentén a szomszédos államokban 22 atomerőmű található, és az Egyesült Államok is állomásoztat atomfegyvereket az országban.

Kiss J. László arra is kitért, hogy Franciaország reagált elsőként kritikusan a német döntésre – Franciaországban 58 atomerőmű van, amelyek az energiaszükséglet 78 százalékát fedezik. Németországnak az atomenergiából való kilépéshez azonban nagy szüksége lesz a környező országokra is, mert a megújuló forrásokból származó energia ingadozásait importtal egyenlítheti ki.

Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem regionális energiagazdasági kutatóközpontjának vezetője elmondta, nemrégiben Svájc és Olaszország is úgy döntött, hogy nem épít új atomerőművet, és míg Japán rövid távon nem mondhat le a nukleáris energiáról, hosszú távon nem valószínű, hogy lenne jövője az atomerőműveknek az ázsiai országban a márciusi földrengés után. Nagy jelentősége van annak, hogy a világ legerősebb gazdaságai közül kettő is úgy dönthet, megszabadul a nukleáris energiától, és inkább alternatív megoldásokat keres energiafelhasználása fedezésére – vélte. A szakértő szerint a legfőbb nehézséget Németországnak az energia átmeneti tárolása és a belső átviteli hálózat gyengesége jelenti, ami az ellátás biztonságát veszélyeztetheti. Ráadásul az átállásnak az újfajta energiaellátásra óriási a befektetés- és tőkeigénye.

Lipták Béla professzor Amerikában dolgozik alternatív-energia terveken, ezzel kapcsolatban írja lobby hírlevelében az alábbiakat:

– Legutóbbi akció-felhívásomban felkértem a Hírlevél azon résztvevőit, akik hozzám hasonlóan helytelenítik a Paksi Atomerőmű kibővítését, hogy írjanak Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Sok másolatot kaptam az elküldött levelekről, melyek közül egyet alább megosztok az HL résztvevőivel:

„Tisztelt Mininiszterelnök úr! A régi orosz gyártmányú paksi atomeromű kibővítése pontosan az ellenkezője lenne, mint amit más Európai államok tesznek. Például Németországban az összes atomerőművet 2020-ra leállítják. Ennek az egyik oka az atomerőművek veszélyessége (Paks csak 100 km-re van Budapesttől!) a másik ok, hogy a megújuló energia források (ME) ma már kevesebbe kerülnek és olcsóbban termelik az elektromosságot, mint az atomerőművek. … Németországban 8 év (2004–2012) alatt 30 ezer MW napelemes (PV) rendszer lett felépítve, ami több elektromosságot termel, mint a még üzemeltetett atomtelepek, és a PV ára annyira lecsökkent, hogy ma már olcsóbb a PV elektromos áram mint az atommal gyártott.” … A levélíró javasolja egy PV-rendszer felépítését,„ami annyi vagy több elektromosságot termelne mint a jelenlegi paksi atom rendszer 50%-a, és a biztonságos PV-rendszert gyorsabban üzembe lehet helyezni, mint egy ujabb veszélyes atom telepet”.Dr. Várdy Péter, Amerikában a Solarex Corporation alapítója, aki a napelemek (PV) gyártását az egész világon elsőként elkezdte 1973-ban.

Perger András energiapolitikai szakértő, az Energiaklub projektvezetője Paks bővítéséről így nyilatkozott:

„Népszerű elképzelés az, hogy a magyar kormány leül az oroszokkal tárgyalni, és kisajtol belőlük egy rendkívül kedvező megállapodást – csakhogy az oroszokkal kapcsolatos várakozások már korábban is túlzónak bizonyultak. Jelenleg is számos nukleáris projektben vesznek részt Kínában, Indiában, Törökországban, és soha nem jártak rosszul ezekkel a szerződésekkel. Lehet abban reménykedni, hogy tőlük kapunk majd olcsó hitelt – de az az egymilliárd dollár, amit a Heti Világgazdaság információja szerint 2,25 százalékra adna Oroszország, egy atomerőmű-beruházásnál még az önrészhez is kevés volna. Másrészt miért mennének bele az oroszok abba, hogy a magyar állampapír piaci kamataihoz képest 3 százalékot bukjanak? Ennek nyilván ára lenne. Intő példa az is, hogy egy hasonló konstrukciójú megállapodásból, egy új atomerőmű építéséből már kiszállt a bolgár kormány, mert a kormányváltás után rájöttek, hogy két-háromszor többe fog kerülni az építkezés, mint amiről szó volt. A magyar állam az utóbbi bő két évtizedben rendre azt bizonyította, hogy nemigen képes hosszú távon jó döntéseket hozni. Éppen ezért kívánatosabbnak tartanám, ha a jelenlegi rendkívül bizonytalan energetikai helyzetben, az atomiparág hanyatlása mellett inkább a kivárásra játszanánk. Addig is az államnak be kell szállnia a politikai diskurzusba, és nyilvánvalóvá tennie, hogy szerinte miért pont mi fordítanánk meg a világtendenciákat.”

„Helyes lépés volt”

„Valaminek az értékét akkor érezzük meg, amikor a hiányát érezzük: a Paksi Atomerőmű immár harminc éve szolgálja magas megbízhatósággal és biztonsággal  a magyar társadalmat.” – mondtaHamvas István a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója. „Környezeti szempontból a nukleáris erőmű más erőművekhez képest tisztán, viszonylag kevés hulladékkal üzemel. Az erőmű jelenleg 43 százalékkal veszi ki részét a magyar villamos energiatermelésből, ezzel jelentősen hozzájárul az ellátásbiztonsághoz és a magyar energiafüggőség csökkentéséhez. … Az atomenergia immár egy kiforrott, biztonságos technológia. Harminc évvel ezelőtt egy, az akkori normáknak és technológiának megfelelő létesítményt kaptunk, azonban már akkor megkezdtük és azóta is töretlenül folytatjuk a fejlesztéseket annak érdekében, hogy az atomerőmű biztonsága tovább nőhessen. A biztonsági intézkedések sorozatos végrehajtásának eredményeként nagyságrenddel csökkent komoly baleset bekövetkeztének esélye.”

„Magyarország számos területen, így az energiapolitika terén is éppen szabadságharcot vív, de hosszú távon nem lehet eltekinteni a globális trendektől, külső kényszerektől” – mondta Jávor Benedek, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke. „Kevés a belső energiaforrás, ezért erősen befolyásol minket erős importfüggőségünk, illetve hazánk az Unió részeként a dekarbonizációs útitervnek megfelelően csökkentené üvegházhatású gáz kibocsátását” – emelte ki a képviselő, aki szerint ebből a kettősségből fakadóan nem kerülhető meg a hazai nukleáris bővítés kérdése.

Dr. Héjjas István energetikus véleménye: „Az energetika komoly tudomány, alapos szakmai ismereteket igényel, amelyek nélkül energiapolitikai döntéseket hozni kockázatos. A politikusok azonban bátran vállalják a kockázatokat, és hályogkovács módjára egyre-másra hozzák a vitatható intézkedéseket, ma már nem csak hazánkban, hanem az EU vezető gazdasági szerepű országaiban is. A közelmúltban több kiváló szakértő elemezte az elmúlt évtizedek hazai energiapolitikai döntésit, és a rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az elmúlt három-négy évtizedben hozott hibás döntések gazdasági kára nagyjából akkora lehet, mint a teljes államadósság. Márpedig államadósság nélkül az életszínvonal 15–20 százalékkal lehetne ma Magyarországon magasabb, nem beszélve a gyorsabb gazdasági fejlődésről, és a forint értékállóságáról. A hibás döntések egyik következménye, hogy fokozódik Magyarország energetikai kiszolgáltatottsága. A primer energiahordozók terén az importhányad meghaladja a 60%-ot, földgázban a 80%-ot, és ez az arány nem csökken, hanem növekszik, annak ellenére, hogy jelentős kihasználatlan erőforrásaink vannak. Példaként említhető a felszíni fejtéssel olcsón kibányászható Mátra-vidéki barnaszén, amellyel 150–200 évig lehetne működtetni egy akkora teljesítményű hőerőművet, mint a Paksi Atomerőmű.

Igaz, hogy ennek széndioxid kibocsátása évenként 20–25 millió tonna körül lenne, ámde éppen ennyi kvótát szoktunk offshore cégeken keresztül minden évben bagóért eladni más EU tagállamoknak. Ami pedig az atomenergiát illeti, arra is nagy szükségünk van, és a politikusaink bölcsességére utal, hogy – legalábbis egyelőre – nem kívánják követni azt a böszmeséget, amin a német politikusok törik éppen a fejüket. A kihasználatlan hazai vízenergiáról már szólni sem érdekes, ez szinte lerágott csont, amely mögött a nagy befolyású szakmai dilettantizmus továbbra is szilárdan őrzi homokra épült erődítményeit.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a rend-szerváltás után a hazai energetikai termelő kapacitás és infrastruktúra jelentős része külföldi tulajdonba és/vagy koncesszióba került, és sok esetben az állam a külföldi befektető számára még a profit mértékére is garanciát adott. Erőműveinknek mintegy fele azonban nagyon rossz állapotú, s várhatóan egy évtizeden belül le kell állítani vagy fel kell újítani őket. Komoly problémát jelent, hogy a stratégiai jelentőségű elektromos elosztóhálózatot 100 kilovolt alatti szinten privatizálták. A profitban érdekelt tulajdonosok nem fordítanak kellő forrást és energiát a hálózat karbantartására és fejlesztésére. Az erőműveinkben megtermelt és importált energiát mintegy hatvan áramkereskedő juttatja el a fogyasztókhoz, s így egyfajta lánckereskedelem alakult ki. A liberalizált energiapiacon a jelentős tőkével működő multinacionális cégek jelentős erőfölénye érzékelhető, amit nemcsak rendeletekkel, de nemzeti tulajdonban lévő létesítményekkel is ellensúlyozni kell.”

Biztonságpolitikai szempont

„Paksot annak idején az oroszokkal építtettük, így valami elképesztő tragédiának kellene történni ahhoz, hogy ne velük újíttassuk föl – jelentette ki Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő azM1 Ma reggel című műsorában. – Ha Németország nyíltan vállalja, hogy az Európai Unió kivitelének 50 százaléka Kínába megy, Oroszország legfontosabb partnere Németország, akkor nekünk szégyenkezni valónk nincs – szögezte le. Szerinte látni kell, hogy – az Európai Unió és a NATO keresi a helyét, vagyis válságban van, ebben a helyzetben pedig Magyarországnak stratégiai kitörési pontokat kell keresni, ezek Oroszország, Kína, az arab világ, Balkán, Ukrajna. Hangsúlyozta: –Magyarország számára stratégiai kérdés, hogy élelmiszerét el tudja adni. Itt az orosz piac, ami korlátlan felvevőpiac, ahogy a kínai is. A kapcsolatokat tehát nem lazítani kell, hanem szorosabbra fűzni. Oroszország ma virágzik, vissza akarja szerezni a korábbi szovjet pozíciók egy részét, megpróbál egy gazdasági teret kialakítani, az orosz hadiipar megint világszínvonalú, és arra törekszik, hogy a világ kulcskérdéseit ne lehessen nélküle rendezni. Egy ilyen helyzetben szembemenni vele Paks, vagy bármi kapcsán szörnyű lenne”– érvelt Nógrádi György.

Magyarország szuverenitása miatt fontos a paksi erőmű bővítése – mondta Giró-Szász Andráskormányszóvivő a Hír Televízió P8 című műsorában. Arra hívta fel a figyelmet, hogy 2037-ig leállnak a jelenleg működő blokkok, és így a magyar villamosenergia-igény 40 százalékának fedezete eltűnik a rendszerből. Azt mondta, ha nem teszi meg a kormány ezt a lépést, akkor a 2020-as évek végére, a 2030-as évekre nagymértékben nő a függés. Jelenleg is orosz technológiával működik a paksi erőmű, így ha a jövőben is orosz technológiát használnak, a függés nem növekszik – jelentette ki. Azt mondta, a kormány „nemzetstratégiai kérdésként fogja fel a beruházást, nem pedig üzleti kérdésként”.

Paks nélkül nincs versenyképesség

„A paksi atomerőmű nélkül a magyar gazdaság nem tud versenyképesen működni – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth rádió 180 perc című műsorában a paksi erőműbővítésről szóló orosz–magyar megállapodásról. „A Paksi Atomerőmű bővítése kapcsán nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a következő harminc évben a magyar gazdaság versenyképessége nemcsak a szakképzett munkaerőn, hanem az áram árán is fog múlni. Minél több ipari beruházás, termelőberuházás lesz, annál jelentősebb áramkapacitásra van szükség, amit csak a mostani kapacitások bővítése mellett lehet fenntartani.”

– Magyarországnak az érdeke, hogy Paks hosszú távon is legalább 40–45 százalékát biztosítsa a magyar villamosenergia-ellátásnak – hangsúlyozta a kormányfő, hozzátéve, hogy ehhez fenn kell tartani azt a korábbi nukleáris energetikai együttműködési megállapodást, amely Magyarország és a Szovjetunió között létrejött, „csak most már Magyarország és Oroszország között kell fenntartani ezt a kapcsolatot. Mint mondta – Magyarország nem kerül más helyzetbe, mint amilyenben most van, így ez a kérdés az ország függetlenségét és függőségét nem érinti”.

Orbán Viktor kiemelte, hogy Paks megtartása nélkül a rezsicsökkentésnek sincs gazdasági alapja, márpedig a kormány célja az, hogy a Magyarországon felhasznált energia minél nagyobb része hazai termelésű legyen, így mind a háztartásoknak, mind a gazdaságot működtető vállalatoknak olcsó áramot biztosítsanak. „A paksi atomerőmű nélkül nincs magyar gazdaság. (…) Csak egy szegény, lerongyolódott és nem versenyképes gazdasága lehet Magyarországnak.”Megerősítette egyúttal azt az indiai látogatása alkalmával tett célkitűzést, hogy négy-öt év múlva egész Európában Magyarországon legyen a legolcsóbb az áram.

A magyar–orosz államközi megállapodás kapcsán Barcza György, a Századvég gazdaságkutatója azt mondta, régóta tudott volt, hogy a magyar villamosenergia-termelés 40 százalékát adó paksi atomerőmű reaktorait vagy ki kell váltani, vagy le kell állítani. „A mostani megállapodás azt jelenti– magyarázta az elemző a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában –, hogy a két új reaktorral a négy régi helyett 20 százalékkal nagyobb termelést tudunk elérni, azaz nőhet a más forrásoknál jóval olcsóbb villamos energia részaránya, ami csökkenti az ország függőségét, kiszámíthatóvá teszi az ellátást, és nagyon komoly versenyelőny. A megújuló energiák terén a technológia gyorsan fejlődik, így akkor érdemes nagyobb mennyiségben beállítani az alternatív energiát a magyar energiagazdálkodásba, ha már nem kell a büdzséből hatalmas összeggel támogatni.”

*

Az ország energiahelyzetével foglalkozó szakmai társulatok között a nemzetgazdasági érdekeket leghívebben az Energiapolitika 2000 Társulat képviseli, szakmai tudásanyagát az ország hasznosítja. A Társulat elnöke, Járosi Márton, a Magyar Nemzet részére nyilatkozott, abból idézzük a bevezető részt:

„A magyar kormány külpolitikájában tapasztalható általános törekvés: »nyitás keletre, hűség a nyugathoz« az energetikában is érvényesül. Nyugati szövetségeseink képviselőinek többségétől eddig többnyire csak ideológiai tanácsokat kaptunk, s ezekre alapozva nemcsak energetikai vagyonunk nagy részét szerezték meg maguknak, de annak hasznát is kiszivattyúzták országunkból. Tény, hogy ezzel szemben a primer energiahordozók elsősorban keletről, Oroszországból áramlanak hazánkba. Az oroszországi primer energiahordozók behozatali függősége számottevően nem csökkenthető. A megújulókkal semmiképp, a hazai lignittel is csak részben. Ez a felismerés vezeti a kormányenergetikai külpolitikáját. Az EU energiapolitikájának egyik alapvető ellentmondása, hogy az import primer energiahordozók közös piacát nem hozta létre. A meghatározó tagállamok külön utakon járnak. Például a legnagyobb kelet–nyugati gázvezeték vagy fél tucat EU-tagállamot elkerülve közvetlenül Oroszország és Németország között létesült. A látványosan induló Nabucco közös uniós vezetékprojekt létrejötte megkérdőjeleződött. Mivel a visegrádi országoknak közösek az energetikai érdekeik, a kibővített közép-európai regionalitás keretében lehetséges és szükséges az ellentmondások közös erővel történő feloldása. Az energetikai ellátásbiztonság elsősorban gazdasági együttműködésen alapuló politikai garanciákkal erősítendő. Ennek fontos eszköze lehet a paksi atomerőmű bővítése. Ráadásul a bővítés tekinthető hatékony dekarbonizációs eszköznek is, vagyis az Európai Unió deklarált céljait tekintve is kifejezetten előnyösnek mutatkozik. Ezt erősítik azok a sajtóhírek is, hogy az aláírást megelőzően élénk egyeztetések folytak az illetékes uniós szakapparátussal, a megállapodás sikerének útját nyugati politikai és szakmai véleményformálók, tanácsadók egyengették.”

A nyilatkozat címe: Sikeres megállapodás Paks bővítéséről.

Csapó Endre

A Paksi Atomerőmű bővítése

Megjelent a Magyar Élet 2014. január 30-i számában

 

Január 14-én írták alá Moszkvában a magyar–orosz államközi megállapodást, amely alapján az orosz Roszatom vállalat építheti meg a Paksi Atomerőmű két új, 1200 megawattos blokkját 2024–25-re, mintegy 10–12 milliárd euróért. A megállapodást az Országgyűlés várhatóan február közepéig jóváhagyja. Lázár János miniszterelnökségi államtitkár szerint azért nem kellett tendert kiírni, mert államközi, nem pedig vállalatok közötti szerződésről volt szó. A kormány azért tárgyalt már egy éve intenzíven a lehetséges orosz kivitelezővel, mert a meglévő paksi blokkok is orosz gyártmányúak, és a két ország gazdasági kapcsolataiban rejlő lehetőségek is az orosz partner felé terelték. Szerinte az ország az elmúlt negyven év legjobb megállapodását köti. Komoly eredményként beszélt arról a legfeljebb 10 milliárd eurós, és 30 évre adandó orosz hitelről is, amelyhez a piacon hozzáférhetőnél alacsonyabb kamattal jutunk, a beruházás finanszírozására. A megállapodás tervezetét a kormány eljuttatta a brüsszeli illetékeseknek, akik nem emeltek kifogást, de a továbbiakban rendszeres tájékoztatást kértek. Elvárják, hogy a Roszatom tenderen válassza ki a beszállítóit.

A tájékoztatón kiderült, hogy azért adhat Paks II. ugyanolyan olcsó áramot, mint a most működő atomerőmű, mert nem az áramárán keresztül kell majd megtérülnie a beruházás költségeinek. Ugyanis a hitelt nem a Magyar Villamosművek Paks II. Zrt., hanem az állam veszi fel. Lázár János elismerte, hogy a konstrukció növeli az államadósságot, de szerinte ez nem nagy teher, hiszen az adósság amúgy is csökkent. Fontosabb, hogy az olcsó áram növeli a hazai vállalkozások versenyképességét. „Nem tiltott, burkolt állami ártámogatás az, ha a vállalkozások olyan áron jutnak az áramhoz, amelyben nem jelennek meg a beruházás költségei, mert azokat az állam viseli” – reagált a Világgazdaság c. lap felvetésére, és leszögezte: minden az uniós szabályozásnak is megfelelően fog történni.

A megállapodás részeként a Roszatom által eddig reálisnak tartott 30 százalékos magyarországi beszállítói arány helyett Orbán Viktor miniszterelnök 40 százalékot alkudott ki. A projekt pontos költségét a műszaki szakemberek tudják megállapítani, de a munka még csak most kezdődik. A szerződéses összeget az árak és az atomerőmű technikai paraméterei alapján kalkulálják ki. A paksi erőmű bővítéséről szóló előszerződésnek három iránya van: a reaktorok megépítése, a fűtőanyag szállítása és a szervizszolgálat. 2023-ban indulnak az új reaktorok. Az új blokkokról szóló terveket a magyar kormány megküldte Brüsszelnek, amely nem emelt vétót – közölte az államtitkár, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy a beruházással éves szinten egy százalékkal bővülhet a bruttó hazai termék (GDP), és tízezer új munkahely jöhet létre

„Helytelen lépés volt”

Az atomerőművek hasznos vagy káros volta kérdése megosztja a közvéleményt. Bonyolítja a kérdést, hogy a vita főként politikai terepen zajlik, ahol nem erény a tárgyilagosság.

Kiss J. László, az Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója felidézte, hogy tavaly tavasszal a társadalom elsöprő többségének támogatásával a berlini kormány úgy döntött, végleg szakít a nukleáris energia alkalmazásával, és helyette a fenntartható energiatermelésre támaszkodik. A német kormány 2010-ben még a legrégebbi atomerőművek működtetésének meghosszabbítása mellett foglalt állást, majd úgy határozott, hogy a japán fukusimai atomerőmű katasztrófája után átmenetileg kikapcsolt nyolc atomerőmű nem újítja fel működését. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a döntéssel Németország „atomerőműmentes, de nem atommentes” ország lesz, hiszen határai mentén a szomszédos államokban 22 atomerőmű található, és az Egyesült Államok is állomásoztat atomfegyvereket az országban.

Kiss J. László arra is kitért, hogy Franciaország reagált elsőként kritikusan a német döntésre – Franciaországban 58 atomerőmű van, amelyek az energiaszükséglet 78 százalékát fedezik. Németországnak az atomenergiából való kilépéshez azonban nagy szüksége lesz a környező országokra is, mert a megújuló forrásokból származó energia ingadozásait importtal egyenlítheti ki.

Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem regionális energiagazdasági kutatóközpontjának vezetője elmondta, nemrégiben Svájc és Olaszország is úgy döntött, hogy nem épít új atomerőművet, és míg Japán rövid távon nem mondhat le a nukleáris energiáról, hosszú távon nem valószínű, hogy lenne jövője az atomerőműveknek az ázsiai országban a márciusi földrengés után. Nagy jelentősége van annak, hogy a világ legerősebb gazdaságai közül kettő is úgy dönthet, megszabadul a nukleáris energiától, és inkább alternatív megoldásokat keres energiafelhasználása fedezésére – vélte. A szakértő szerint a legfőbb nehézséget Németországnak az energia átmeneti tárolása és a belső átviteli hálózat gyengesége jelenti, ami az ellátás biztonságát veszélyeztetheti. Ráadásul az átállásnak az újfajta energiaellátásra óriási a befektetés- és tőkeigénye.

Lipták Béla professzor Amerikában dolgozik alternatív-energia terveken, ezzel kapcsolatban írja lobby hírlevelében az alábbiakat:

– Legutóbbi akció-felhívásomban felkértem a Hírlevél azon résztvevőit, akik hozzám hasonlóan helytelenítik a Paksi Atomerőmű kibővítését, hogy írjanak Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Sok másolatot kaptam az elküldött levelekről, melyek közül egyet alább megosztok az HL résztvevőivel:

„Tisztelt Mininiszterelnök úr! A régi orosz gyártmányú paksi atomeromű kibővítése pontosan az ellenkezője lenne, mint amit más Európai államok tesznek. Például Németországban az összes atomerőművet 2020-ra leállítják. Ennek az egyik oka az atomerőművek veszélyessége (Paks csak 100 km-re van Budapesttől!) a másik ok, hogy a megújuló energia források (ME) ma már kevesebbe kerülnek és olcsóbban termelik az elektromosságot, mint az atomerőművek. … Németországban 8 év (2004–2012) alatt 30 ezer MW napelemes (PV) rendszer lett felépítve, ami több elektromosságot termel, mint a még üzemeltetett atomtelepek, és a PV ára annyira lecsökkent, hogy ma már olcsóbb a PV elektromos áram mint az atommal gyártott.” … A levélíró javasolja egy PV-rendszer felépítését, „ami annyi vagy több elektromosságot termelne mint a jelenlegi paksi atom rendszer 50%-a, és a biztonságos PV-rendszert gyorsabban üzembe lehet helyezni, mint egy ujabb veszélyes atom telepet”. Dr. Várdy Péter, Amerikában a Solarex Corporation alapítója, aki a napelemek (PV) gyártását az egész világon elsőként elkezdte 1973-ban.

Perger András energiapolitikai szakértő, az Energiaklub projektvezetője Paks bővítéséről így nyilatkozott:

„Népszerű elképzelés az, hogy a magyar kormány leül az oroszokkal tárgyalni, és kisajtol belőlük egy rendkívül kedvező megállapodást – csakhogy az oroszokkal kapcsolatos várakozások már korábban is túlzónak bizonyultak. Jelenleg is számos nukleáris projektben vesznek részt Kínában, Indiában, Törökországban, és soha nem jártak rosszul ezekkel a szerződésekkel. Lehet abban reménykedni, hogy tőlük kapunk majd olcsó hitelt – de az az egymilliárd dollár, amit a Heti Világgazdaság információja szerint 2,25 százalékra adna Oroszország, egy atomerőmű-beruházásnál még az önrészhez is kevés volna. Másrészt miért mennének bele az oroszok abba, hogy a magyar állampapír piaci kamataihoz képest 3 százalékot bukjanak? Ennek nyilván ára lenne. Intő példa az is, hogy egy hasonló konstrukciójú megállapodásból, egy új atomerőmű építéséből már kiszállt a bolgár kormány, mert a kormányváltás után rájöttek, hogy két-háromszor többe fog kerülni az építkezés, mint amiről szó volt. A magyar állam az utóbbi bő két évtizedben rendre azt bizonyította, hogy nemigen képes hosszú távon jó döntéseket hozni. Éppen ezért kívánatosabbnak tartanám, ha a jelenlegi rendkívül bizonytalan energetikai helyzetben, az atomiparág hanyatlása mellett inkább a kivárásra játszanánk. Addig is az államnak be kell szállnia a politikai diskurzusba, és nyilvánvalóvá tennie, hogy szerinte miért pont mi fordítanánk meg a világtendenciákat.”

 

„Helyes lépés volt”

„Valaminek az értékét akkor érezzük meg, amikor a hiányát érezzük: a Paksi Atomerőmű immár harminc éve szolgálja magas megbízhatósággal és biztonsággal  a magyar társadalmat.” – mondta Hamvas István a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója. „Környezeti szempontból a nukleáris erőmű más erőművekhez képest tisztán, viszonylag kevés hulladékkal üzemel. Az erőmű jelenleg 43 százalékkal veszi ki részét a magyar villamos energiatermelésből, ezzel jelentősen hozzájárul az ellátásbiztonsághoz és a magyar energiafüggőség csökkentéséhez. … Az atomenergia immár egy kiforrott, biztonságos technológia. Harminc évvel ezelőtt egy, az akkori normáknak és technológiának megfelelő létesítményt kaptunk, azonban már akkor megkezdtük és azóta is töretlenül folytatjuk a fejlesztéseket annak érdekében, hogy az atomerőmű biztonsága tovább nőhessen. A biztonsági intézkedések sorozatos végrehajtásának eredményeként nagyságrenddel csökkent komoly baleset bekövetkeztének esélye.”

„Magyarország számos területen, így az energiapolitika terén is éppen szabadságharcot vív, de hosszú távon nem lehet eltekinteni a globális trendektől, külső kényszerektől” – mondta Jávor Benedek, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke. „Kevés a belső energiaforrás, ezért erősen befolyásol minket erős importfüggőségünk, illetve hazánk az Unió részeként a dekarbonizációs útitervnek megfelelően csökkentené üvegházhatású gáz kibocsátását” – emelte ki a képviselő, aki szerint ebből a kettősségből fakadóan nem kerülhető meg a hazai nukleáris bővítés kérdése.

Dr. Héjjas István energetikus véleménye: „Az energetika komoly tudomány, alapos szakmai ismereteket igényel, amelyek nélkül energiapolitikai döntéseket hozni kockázatos. A politikusok azonban bátran vállalják a kockázatokat, és hályogkovács módjára egyre-másra hozzák a vitatható intézkedéseket, ma már nem csak hazánkban, hanem az EU vezető gazdasági szerepű országaiban is. A közelmúltban több kiváló szakértő elemezte az elmúlt évtizedek hazai energiapolitikai döntésit, és a rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az elmúlt három-négy évtizedben hozott hibás döntések gazdasági kára nagyjából akkora lehet, mint a teljes államadósság. Márpedig államadósság nélkül az életszínvonal 15–20 százalékkal lehetne ma Magyarországon magasabb, nem beszélve a gyorsabb gazdasági fejlődésről, és a forint értékállóságáról. A hibás döntések egyik következménye, hogy fokozódik Magyarország energetikai kiszolgáltatottsága. A primer energiahordozók terén az importhányad meghaladja a 60%-ot, földgázban a 80%-ot, és ez az arány nem csökken, hanem növekszik, annak ellenére, hogy jelentős kihasználatlan erőforrásaink vannak. Példaként említhető a felszíni fejtéssel olcsón kibányászható Mátra-vidéki barnaszén, amellyel 150–200 évig lehetne működtetni egy akkora teljesítményű hőerőművet, mint a Paksi Atomerőmű.

Igaz, hogy ennek széndioxid kibocsátása évenként 20–25 millió tonna körül lenne, ámde éppen ennyi kvótát szoktunk offshore cégeken keresztül minden évben bagóért eladni más EU tagállamoknak. Ami pedig az atomenergiát illeti, arra is nagy szükségünk van, és a politikusaink bölcsességére utal, hogy – legalábbis egyelőre – nem kívánják követni azt a böszmeséget, amin a német politikusok törik éppen a fejüket. A kihasználatlan hazai vízenergiáról már szólni sem érdekes, ez szinte lerágott csont, amely mögött a nagy befolyású szakmai dilettantizmus továbbra is szilárdan őrzi homokra épült erődítményeit.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a rend-szerváltás után a hazai energetikai termelő kapacitás és infrastruktúra jelentős része külföldi tulajdonba és/vagy koncesszióba került, és sok esetben az állam a külföldi befektető számára még a profit mértékére is garanciát adott. Erőműveinknek mintegy fele azonban nagyon rossz állapotú, s várhatóan egy évtizeden belül le kell állítani vagy fel kell újítani őket. Komoly problémát jelent, hogy a stratégiai jelentőségű elektromos elosztóhálózatot 100 kilovolt alatti szinten privatizálták. A profitban érdekelt tulajdonosok nem fordítanak kellő forrást és energiát a hálózat karbantartására és fejlesztésére. Az erőműveinkben megtermelt és importált energiát mintegy hatvan áramkereskedő juttatja el a fogyasztókhoz, s így egyfajta lánckereskedelem alakult ki. A liberalizált energiapiacon a jelentős tőkével működő multinacionális cégek jelentős erőfölénye érzékelhető, amit nemcsak rendeletekkel, de nemzeti tulajdonban lévő létesítményekkel is ellensúlyozni kell.”

 

Biztonságpolitikai szempont

„Paksot annak idején az oroszokkal építtettük, így valami elképesztő tragédiának kellene történni ahhoz, hogy ne velük újíttassuk föl – jelentette ki Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő azM1 Ma reggel című műsorában. – Ha Németország nyíltan vállalja, hogy az Európai Unió kivitelének 50 százaléka Kínába megy, Oroszország legfontosabb partnere Németország, akkor nekünk szégyenkezni valónk nincs – szögezte le. Szerinte látni kell, hogy – az Európai Unió és a NATO keresi a helyét, vagyis válságban van, ebben a helyzetben pedig Magyarországnak stratégiai kitörési pontokat kell keresni, ezek Oroszország, Kína, az arab világ, Balkán, Ukrajna. Hangsúlyozta: – Magyarország számára stratégiai kérdés, hogy élelmiszerét el tudja adni. Itt az orosz piac, ami korlátlan felvevőpiac, ahogy a kínai is. A kapcsolatokat tehát nem lazítani kell, hanem szorosabbra fűzni. Oroszország ma virágzik, vissza akarja szerezni a korábbi szovjet pozíciók egy részét, megpróbál egy gazdasági teret kialakítani, az orosz hadiipar megint világszínvonalú, és arra törekszik, hogy a világ kulcskérdéseit ne lehessen nélküle rendezni. Egy ilyen helyzetben szembemenni vele Paks, vagy bármi kapcsán szörnyű lenne”– érvelt Nógrádi György.

Magyarország szuverenitása miatt fontos a paksi erőmű bővítése – mondta Giró-Szász Andráskormányszóvivő a Hír Televízió P8 című műsorában. Arra hívta fel a figyelmet, hogy 2037-ig leállnak a jelenleg működő blokkok, és így a magyar villamosenergia-igény 40 százalékának fedezete eltűnik a rendszerből. Azt mondta, ha nem teszi meg a kormány ezt a lépést, akkor a 2020-as évek végére, a 2030-as évekre nagymértékben nő a függés. Jelenleg is orosz technológiával működik a paksi erőmű, így ha a jövőben is orosz technológiát használnak, a függés nem növekszik – jelentette ki. Azt mondta, a kormány „nemzetstratégiai kérdésként fogja fel a beruházást, nem pedig üzleti kérdésként”.

 

Paks nélkül nincs versenyképesség

„A paksi atomerőmű nélkül a magyar gazdaság nem tud versenyképesen működni – mondtaOrbán Viktor miniszterelnök a Kossuth rádió 180 perc című műsorában a paksi erőműbővítésről szóló orosz–magyar megállapodásról. „A Paksi Atomerőmű bővítése kapcsán nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a következő harminc évben a magyar gazdaság versenyképessége nemcsak a szakképzett munkaerőn, hanem az áram árán is fog múlni. Minél több ipari beruházás, termelőberuházás lesz, annál jelentősebb áramkapacitásra van szükség, amit csak a mostani kapacitások bővítése mellett lehet fenntartani.”

– Magyarországnak az érdeke, hogy Paks hosszú távon is legalább 40–45 százalékát biztosítsa a magyar villamosenergia-ellátásnak – hangsúlyozta a kormányfő, hozzátéve, hogy ehhez fenn kell tartani azt a korábbi nukleáris energetikai együttműködési megállapodást, amely Magyarország és a Szovjetunió között létrejött, „csak most már Magyarország és Oroszország között kell fenntartani ezt a kapcsolatot. Mint mondta – Magyarország nem kerül más helyzetbe, mint amilyenben most van, így ez a kérdés az ország függetlenségét és függőségét nem érinti”.

Orbán Viktor kiemelte, hogy Paks megtartása nélkül a rezsicsökkentésnek sincs gazdasági alapja, márpedig a kormány célja az, hogy a Magyarországon felhasznált energia minél nagyobb része hazai termelésű legyen, így mind a háztartásoknak, mind a gazdaságot működtető vállalatoknak olcsó áramot biztosítsanak. „A paksi atomerőmű nélkül nincs magyar gazdaság. (…) Csak egy szegény, lerongyolódott és nem versenyképes gazdasága lehet Magyarországnak.” Megerősítette egyúttal azt az indiai látogatása alkalmával tett célkitűzést, hogy négy-öt év múlva egész Európában Magyarországon legyen a legolcsóbb az áram.

A magyar–orosz államközi megállapodás kapcsán Barcza György, a Századvéggazdaságkutatója azt mondta, régóta tudott volt, hogy a magyar villamosenergia-termelés 40 százalékát adó paksi atomerőmű reaktorait vagy ki kell váltani, vagy le kell állítani. „A mostani megállapodás azt jelenti – magyarázta az elemző a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában –,hogy a két új reaktorral a négy régi helyett 20 százalékkal nagyobb termelést tudunk elérni, azaz nőhet a más forrásoknál jóval olcsóbb villamos energia részaránya, ami csökkenti az ország függőségét, kiszámíthatóvá teszi az ellátást, és nagyon komoly versenyelőny. A megújuló energiák terén a technológia gyorsan fejlődik, így akkor érdemes nagyobb mennyiségben beállítani az alternatív energiát a magyar energiagazdálkodásba, ha már nem kell a büdzséből hatalmas összeggel támogatni.”

*

Az ország energiahelyzetével foglalkozó szakmai társulatok között a nemzetgazdasági érdekeket leghívebben az Energiapolitika 2000 Társulat képviseli, szakmai tudásanyagát az ország hasznosítja. A Társulat elnöke, Járosi Márton, a Magyar Nemzet részére nyilatkozott, abból idézzük a bevezető részt:

„A magyar kormány külpolitikájában tapasztalható általános törekvés: »nyitás keletre, hűség a nyugathoz« az energetikában is érvényesül. Nyugati szövetségeseink képviselőinek többségétől eddig többnyire csak ideológiai tanácsokat kaptunk, s ezekre alapozva nemcsak energetikai vagyonunk nagy részét szerezték meg maguknak, de annak hasznát is kiszivattyúzták országunkból. Tény, hogy ezzel szemben a primer energiahordozók elsősorban keletről, Oroszországból áramlanak hazánkba. Az oroszországi primer energiahordozók behozatali függősége számottevően nem csökkenthető. A megújulókkal semmiképp, a hazai lignittel is csak részben. Ez a felismerés vezeti a kormány energetikai külpolitikáját. Az EU energiapolitikájának egyik alapvető ellentmondása, hogy az import primer energiahordozók közös piacát nem hozta létre. A meghatározó tagállamok külön utakon járnak. Például a legnagyobb kelet–nyugati gázvezeték vagy fél tucat EU-tagállamot elkerülve közvetlenül Oroszország és Németország között létesült. A látványosan induló Nabucco közös uniós vezetékprojekt létrejötte megkérdőjeleződött. Mivel a visegrádi országoknak közösek az energetikai érdekeik, a kibővített közép-európai regionalitás keretében lehetséges és szükséges az ellentmondások közös erővel történő feloldása. Az energetikai ellátásbiztonság elsősorban gazdasági együttműködésen alapuló politikai garanciákkal erősítendő. Ennek fontos eszköze lehet a paksi atomerőmű bővítése. Ráadásul a bővítés tekinthető hatékony dekarbonizációs eszköznek is, vagyis az Európai Unió deklarált céljait tekintve is kifejezetten előnyösnek mutatkozik. Ezt erősítik azok a sajtóhírek is, hogy az aláírást megelőzően élénk egyeztetések folytak az illetékes uniós szakapparátussal, a megállapodás sikerének útját nyugati politikai és szakmaivéleményformálók, tanácsadók egyengették.”

A nyilatkozat címe: Sikeres megállapodás Paks bővítéséről.

Forrás:  http://hu.mebal.eu/a-paksi-atomeromu-bovitese/

A kompromisszum nem egyenlő a hazaárulással. A Szigetköz vízpótlásának lehetőségei és kockázatai

Előremutató a szlovák fél tárgyalási szándéka a Szigetköz vízpótlásának megoldására – hangsúlyozta Baranyai Gábor a szlovák-magyar tárgyalások vezetésével megbízott miniszteri biztos. Bár a felek a fenékküszöbös megoldás mellett tették le a voksukat, a továbblépés feltétele továbbra is az, mennyi vizet hajlandó átengedni végül a szlovák fél. A nagy számban megjelent, Szigetköz polgármestereit tömörítő társulás a térség problémáinak mielőbbi rendezését szorgalmazta. A Duna Charta szerint a bemutatott vizsgálatok elavultak, a tervezett gátrendszer pedig 10-20 év múlva fog problémákat okozni. A  különben békés hangulatú konferenciát egyedül a Nagymaros újraépítéséért küzdő Reális Zöldek zavarták meg.

SUSÁNSZKY MÁTYÁS – PestiSrácok.hu

Idén mutatták be és egyúttal értékelték is magyar és szlovák kutatók azokat a vizsgálati jelentéseket, amelyeket a két ország szakértői 2008 és 2013 között készítettek. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) székházában rendezett tanácskozásra az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága mindazokat – kormányzati tisztviselőket, kutatókat, természetvédőket – meghívta, akik az elmúlt években hozzájárultak a vitás kérdések rendezéséhez.

A Duna 1992-es elterelése csak még jobban felgyorsította az eróziót, a mesterségesen kialakított főmeder és a mellékágak közötti vízszint-különbség miatt megszűnt az ökológiai kapcsolat a Szigetközben. A dunakiliti duzzasztómű üzembe helyezését követően nem romlott tovább a Szigetköz ökológiája, a valódi megoldáshoz azonban további beavatkozások szükségesek. A szlovák és magyar fél a rehabilitáció kapcsán megállapodott az alapelvekben, azaz a lehető legkisebb beavatkozások mellett helyre kell állítani a Szigetköz ökológiai és vízrajzi egységét, és egy a természet önszabályozó működéséhez hasonló rendszert kell kialakítani. A vonatkozó uniós víz-keretirányelv azt is kiköti, hogy csökkenteni kell a folyók szabályozását, így újabb keresztirányú  művek – például gátak – nem épülhetnek a Dunán.  Az hogy ennek ellenére a megoldási javaslatok között gátak építése is fölmerült, annak köszönhető, hogy az EU erősen módosított víztestnek minősítette az Öreg-Dunát, amelyet e logika mentén csak jelentős műszaki beavatkozásokkal lehet helyreállítani.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A  tárgyalások  előmozdítása, és a Szigetköz helyzetének mielőbbi megoldása érdekében  a  felek  2007-ben  egy  közös  stratégiai  környezetvédelmi  vizsgálatot  (SKV)  indítottak,  melynek  keretében  2010  márciusában  Magyarország  a szigetközi   régió   rendezésére   hat   különböző   műszaki megoldás közös vizsgálatára tett javaslatot. Ezek: vízhozamnövelés műszaki beavatkozás nélkül, mederszűkítés, meder feltöltés, további fenékküszöbök (bukógátak) építése, új kanyargós ág létesítése és a mederszélesítés. Szlovákia 2012-ben és 2013-ban válaszolt a magyar kutatási eredményekre, felvetésekre és javaslatokra. A felek 2015-ben arról állapodtak meg, hogy a fenékküszöbös megoldást fogják közösen tovább vizsgálni. Ez azonban szorosan kapcsolódik a vízmegosztás rendezéséhez, ebben a kérdésben azonban egyelőre nincs előrelépés.

A témáról bővebben itt olvashat: Háttéranyag a bős-nagymarosi tárgyalások helyzetéről; A magyar stratégiai környezetvédelmi hatásvizsgálat megvalósíthatósági tanulmánya/tanulmánya a Dunacsún-Szap közötti szakaszról; Előzetes környezeti jelentés a Szigetközről; Előzetes környezeti jelentés/jelentés a Szap-Szob közötti szakaszról; Előzetes szlovák környezeti jelentés a Dunacsún-Szap közötti szakaszról; A Szap-Budapest közötti szakaszról; A magyar-szlovák vizsgálat következtetései.

A Szigetköz és Csallóköz rehabilitációja – Lehetőségek, kockázatok című konferencián előadást tartott többe közt Baranyai Gábor a tárgyalások magyar delegációjának vezetője, Józsa János (BME) a magyar stratégiai hatásvizsgálatról, az ökológiai hatásokat Gutti Gábor (MTA) és Gubányi András (MTM) elemezte. Az előadók elemzéseiből kiderült, hogy nincs igazán optimális megoldás, és a legideálisabbnak tekintett négy fenékküszöb építése esetén is további vizsgálatok szükségesek. Egy hozzászóló is rámutatott a vita alatt arra, hogy a magyar vizsgálatok jóval korábbi technológiával, a vízpótló-rendszer üzembehelyezése előtt, 2D-ben, míg az aktuálisabb szlovák elemzés 3D modellezés alkalmazásával készült.

előad

JELENTŐS BEAVATKOZÁSOKRA LESZ SZÜKSÉG A SZIGETKÖZBEN

Baranyai Gábor a magyar delegációt vezető miniszteri biztos előadásában nyomatékosította, Magyarország nem épít vízlépcsőt, vízierőművet sem Nagymarosnál, sem Pilismarótnál, sem a Szigetközben. Hazánk helyre szeretné állítani a Szigetköz és a Csallóköz ökológiai és vízrajzi egységét, azt azonban tudomásul kell venni, hogy a jelentős állapotromlás miatt ezt szintén jelentős műszaki beavatkozásokkal lehet megoldani. Hozzátette, Magyarország nem kíván tulajdonrészt vásárolni, sem a bősi erőmű üzemeltetésében részt venni. A Duna eltereléséből származó kár kompenzációjára a megnövelt vízmennyiségben tartunk igényt. A magyar kormány 40-48 százalékos vízigényt terjesztett elő, változó üzemrendben, az ökológiai igényekhez igazodva. Szlovákia ezt tudomásulvette, de erről egy későbbi időpontban fognak nyilatkozni.

A SZLOVÁK FÉLBEN MOST MEGVAN A TÁRGYALÁSI SZÁNDÉK

Baranyai Gábor kiemelte, a status quo Szlovákia számára egyoldalúan kedvező, a nemzetközi nagypolitikát pedig nem érdekli a két ország vitája. Az előzetes elvárásokhoz képest az uniós tagság nem változtatott radikálisan a tárgyalás keretein. Ugyanakkor üdvözlendőnek nevezte, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően a szlovák félben is megvan a tárgyalási szándék, jelenleg jobb hangulatban, konstruktívabban tudnak együttműködni. Hozzátette, óvatos optimizmusra ad lehetőséget, hogy a felek a közös pozitív elemeket keresik, és a szlovák tárgyalópartnerek regionális szinten is tesznek lépéseket az együttműködésre.

A szélesebb nyilvánosság számára Baranyai Gábor kiemelte, nem magyar-magyar, hanem magyar-szlovák vitáról van szó, és magunkat hozzuk hátrányos helyzetbe, ha a kérdést a ’90-es évek érzelmi-ideológiai szintjére helyezzük vissza. Mint mondta, „el kell rugaszkodni a jó-rossz dichotómiától, a kompromisszum nem egyenlő a hazaárulással”. Meg kell találni a közös pontokat, és Csallóközt és a Szigetközt egy területi és kulturális egységként kell kezelni a továbbiakban.

baranyaig

A NÉGY GÁT ÉPÍTÉSE A KÖZÖS KIINDULÓPONT

A PestiSrácok.hu kérdésére, hogy kőbe van -e vésve a négy gát megépítése Baranyai Gábor úgy válaszolt, arra jutott a két tárgyaló delegáció, hogy az összes felvetett műszaki megoldás közül a SZITE javaslatának egy módosított változata alkalmas a kérdés kezelésére, ezt fogják továbbvizsgálni. Hangsúlyozta azonban, hogy még műszaki tervek sincsenek, hiányzik az a paraméter, amely meghatározza, hogy mennyi vízzel fog üzemelni a rendszer, azaz a szlovák fél mennyi vizet enged át.

Baranyai Gábort arról is faggattuk, miért szerette volna gyorsítani a szlovák fél a tárgyalások lezárását? A miniszteri biztos szerint két éve még volt arról szó, hogy le lehetne zárni a tárgyalásokat a választások előtt, de ezt most nem erőltetik. Hozzátette, “bízunk benne, hogy a választások után is megmarad a tárgyalási nyitottság ami a két felet most jellemzi megmarad“.

Baranyai Gábor elmondta, a tárgyalások éppen annyira érzékenyek a szlovák, mint a magyar politikai viszonyokra. Hamar lehet hisztériát kelteni ekörül, “Szlovákia ráadásul birtokon belül van, bármilyen kompromisszumot kötünk, azzal ő valamit felad, amit otthon meg kell magyaráznia”. Hozzátette, ez a szlovák politikai, tárgyalási mozgástér korlátja is. Baranyai Gábor felidézte, “abban az időben is részt vettem a tárgyalásokon, amikor az asztal két végén ültünk, felolvastuk a nyilatkozatainkat, aztán közzétettünk egy eredményeket nem tartalmazó közleményt itthon azzal, hogy nem vagyunk hazaárulók. Ezt csináltuk 7-8 évig teljesen értelmetlenül. Ettől függetlenül most is előfordulhat, hogy végül nem engednek át annyi vizet, ami nekünk politikailag elegendő.”

A vita zárszavában elhangzott, “A magyarok jobban szeretnek harcolni, mint dolgozni“. Mint kifejtette, nyilván sokkal egyszerűbb mindenre nemet mondani. Le kell ülni, beszélni, és érzékelni a feszültséget, és fokozatosan építkezni. “Ez más műfaj, az sokkal nehezebb”.

bdp

A FŐ KÉRDÉS, HOGY MENNYI VÍZRE VAN SZÜKSÉG A SZIGETKÖZBEN

A gátak által okozott sebeket nem lehet újabb gátak építésével orvosolni – hangsúlyozta előadásában Bárdos Deák Péter. A Duna Charta képviselője szerint az újabb gátak építésével csak még tovább, immáron tizenegy részre tagolnák a víztestet, állóvizek alakulnának ki, a statikus vízszint hosszú távon eliszaposodásához, és az ivóvízbázis elszennyeződéséhez vezethet. A Duna Charta szerint a duzzasztás eredményeként 3-3,5 méteres vízszintkülönbségek alakulnának ki, így nem lehetséges víztestek ökológiai összekapcsolása. A fő kérdés az, hogy duzzasztás nélkül mennyi vízre lenne szükség, és annyit kellene kérni Szlovákiától. A charta kimondja azt is, hogy 100 méternyi vasbeton szerkezet nem nevezhető fenékküszöbnek, inkább egyfajta gátrendszernek. Bárdos Deák Péter hangsúlyozta, az elképzelés ellentmond a hatályos víz-keretirányelvnek, és a legkisebb beavatkozás elvével is szembe megy.

A DUNA CHARTA SZERINT A GÁTAK CSAK NÖVELNÉK AZ ÁRVÍZVESZÉLYT

A stratégiai környezetvédelmi vizsgálat eredményeiről szóló előadások kapcsán Bárdos Deák Péter portálunknak elmondta, az előadások alapján nem érzékelhető a SZITE módosított javaslatának egyértelmű támogatottsága. Az előadók ugyanis azt hangsúlyozták, további vizsgálatokra lenne szükség, hogy megalapozott véleményt tudjanak mondani. Mindez nem meglepő, hiszen jóval a 2008-2009-es vizsgálatok után fejeződött csak be a vízpótló rendszer üzembe helyezése, amely alapvetően új állapotokat teremtett.

A Duna Charta szerint egyértelműen szükség van a műszaki beavatkozásra, de csak akkor, ha az meg is valósítható. A szlovák fél által megadott műszaki paraméterek alapján látható, hogy nemcsak ökológiai szempontból, hanem vízügyi szempontból sem lehet összekapcsolni a mellékágrendszereket a Dunával. Gombás Károly Árvízi kockázatok és ezek kezelése című előadásán is elhangzott, a dunacsúnyi tározó erősen feltöltődik – idézte fel Bárdos Deák Péter. Garantált vízügyi kudarc lenne az a megoldás, amely 20-30 év múlva megoldhatatlan problémákat okoz. A duzzasztók építésével a jelenlegi Duna meder is feltöltődne, egyre feljebb kerülne a meder alja, ami növelné az árvízszintet.

polgi

NINCS MÉG HUSZONÖT ÉVÜNK

A konferenciára buszokkal érkezett egy száz fős, szigetközi polgármesterekből, civilekből álló csoport az Alsó-szigetközi Önkormányzatok Térségfejlesztési Társulás képviseletében. Babos Attila, a társulás elnöke felszólalásában élesen kritizálta a zöld szervezeteket, akik véleménye szerint először téves információkkal félrevezették a környék községeit, később pedig hátráltatták a Szigetköz rehabilitációját. Mint kifejtette, a Duna elterelése utáni mérhetetlen károkat az előzetes jóslatok ellenére sikeresen oldotta meg a dunakiliti duzzasztógát. Babos Attila szerint a 2012 szeptemberi vízlépcsőleállás idején ideiglenesen átengedett 50 százalékos vízhozam a főmeder és a mellékág közötti addigi 4 méteres vízszintkülönbségét 1,8 méterre módosította, azaz pusztán a többlet vízhozam nem oldja meg a Szigetköz problémáját. A szervezet ezért is támogatja a SZITE három fenékküszöbös tervezetét.

Babos Attila portálunknak kifejtette, száz fős csoportjuk azt kívánta demonstrálni, hogy a Szigetköz lakosainak fontos saját életterük kérdése, bíznak a helyi szakemberek hozzáértésében. Nincs olyan beavatkozás, amely ne járna környezeti veszteséggel, de a SZITE megoldása a legoptimálisabb, ezért zárkóztak fel mögötte egységesen. Hozzátette, a dunakiliti duzzasztómű húsz éves működése és a mérési eredmények nem támasztják alá a Duna Charta eliszapodással és a vízminőség romlásával kapcsolatos aggályait.

Babos Attilától azt is megkérdeztük, változtatna véleményükön, ha a fenékküszöbök helyett mégis széles vasbeton gátak jelennének meg a Szigetközben. A társulás elnöke szerint a tervek alapján egyértelműen nem gátak épülnek, de a hajózhatóság szempontjából szükséges betenni zsilipeket. Hozzátette, elfogadnának bármilyen más javaslatot, ha az jobb. A Duna Charta húsz éven keresztül kutatta ezt a területet, de eddig nem álltak elő jobb ötlettel. „Le kell tenni egy jobb javaslatot, de ne huszonöt év múlva, mert nincs huszonöt évünk.”

reálisz

A VÍZLÉPCSŐ KÍSÉRTETE

A konferencia hangulatában tapasztalható volt egyfajta él – különösen az Alsó-szigetközi Önkormányzatok Térségfejlesztési Társulás képviselőinek részéről, akik a Szigetköz problémájának mielőbbi megoldását szorgalmazták – mintha a tárgyalások lassúságáért, lassításáért a zöld szervezetek lettek volna a felelősek. E vélemény mögé nemcsak a SZITE zárkózott fel, amely jó kapcsolatokat ápol a szigetközi társulással, hanem a Reális Zöldek elnevezésű csoport is. A klímaszkeptikus, GMO-párti klub, Nagymaros újraépítéséért küzd. A képviseletükben megjelent Juhos László – aki a konferencián egyedüliként bekiabálásokkal próbálta semlegesíteni a neki nem tetsző véleményeket – felszólalásában arról beszélt: a vízlépcső magyarországi megvétózásának politikai indokai voltak, holott ez szakmai kérdés.

Remélhetőleg a jelenleg nagy támogatásnak örvendő négy fenékküszöb terveinek továbbgondolása alkalmával a “szakma” elsőbbsége nem kap akkora hangsúlyt, a bős-nagymarosi tárgyalások kezdtetén. Különösen 25 év távlatában tehető fel, mennyit nyert volna a Dunakanyar, Magyarország különleges szépségű vidéke egy vízlépcsővel. És sikerül e a Szigetköz problémájára érzékeny, minél kisebb műszaki beavatkozással járó megoldást találni.

Kezdőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Forrás: PestiSrácok.hu/MTA

Forrás: http://pestisracok.hu/a-kompromisszum-nem-egyenlo-a-hazaarulassal/

 

TGM: AZ EU EGY FEHÉR RASSZISTA GYÜLEKEZET

TGM: AZ EU EGY FEHÉR RASSZISTA GYÜLEKEZET

Az extravagáns Tamás Gáspár Miklós régi motoros a magyar politikai közéletben. Mondott már mindent és annak az ellenkezőjét is. Igazi különc, aki igyekszik nagyon szórakoztató lenni.

Még az SZDSZ hőskorában, amikor TGM a párt Országos Tanácsának elnöke volt, az egyik ülés szünetében megkérdezte tőle egy vidéki küldött: Gazsi, hogy lehet az, hogy most éppen az ellenkezőjét mondod annak, mint amit egy hete nálunk mondtál? TGM nem jött zavarba és igazi bon mot-val válaszolt: „Egyszer azt kérdezték Churchilltől, hogyan lehetséges, hogy most az ellenkezőjét mondja, mint egy héttel ezelőtt. Mire Churchill azt válaszolta: »Ugyan már, uraim, csak nem tesznek szemrehányást nekem, mert ma okosabb vagyok, mint egy héttel ezelőtt?«” Tamás Gáspár Miklóst valójában nem is szabad komolyan venni, de mégis érdemes rá odafigyelni, mert szélsőséges nézetei lakmuszpapírként jelzik, mit is gondolnak rólunk, mit is terveznek velünk TGM barátai az Egyesült Államokban és másutt. Nemrégen a Baló György-féle beszélgetős tévéműsorban Csizmadia László CÖF-elnök partnereként fejtette ki sokatmondó véleményét az európai migránshelyzetről, rólunk, magyarokról és a hasonszőrű kelet-európaiakról, Európa jövőjéről.

Érdemes néhány gyöngyszemet idézni az általa elmondottakból, mert még a tőle megszokott égbekiáltó kinyilatkoztatásokat is sikerült felülmúlnia, amikor azt mondta, hogy a kelet-európai országokban a polgári demokrácia összeomlott, visszaállt az 1989 előtti állapot. De a kijelentés indoklása az igazán hajmeresztő, mert szerinte a demokrácia csak akkor demokrácia, ha az akaratképzés is demokratikus, amiben a többség kialakul. Ugyanis ha különféle intézményes és szociálpszichológiai eszközök befolyásolják a választói akaratot úgy, hogy megfosztják az embereket akaratképzésük, értelmi tevékenységük, véleményük és érzéseik szabadságától, és teszik ezt propagandával vagy ijesztgetéssel, akkor az már nem szabad akaratból történő szabad választás. Persze ezt a zagyva hablagyot még maga TGM sem vette túl komolyan, mert utána szabadkozva megjegyezte, hogy azért nem vonja kétségbe, hogy a jelenlegi kormány szabad választások eredményeként van hatalmon. Mondott még olyat is, hogy mára már Európa kettészakadt egy kelet-európai, visegrádi és egyéb országokból álló, periférián lévő, szegénységben élő, joghiányos, inkompetens idió­ta kormányzású régióra és a Nyugatra. Dühösen ostorozta a kelet-európai országokat, kormányaikat – kiemelve a magyart –, amelyek lehetetlenné teszik a morális létet Európában, amelyekből hiányzik az erkölcsi minimum, az együttérzés, az áldozatkészség, a részvét a menekülni kényszerült embertársaik iránt. Ezek a kelet-európaiak képtelenek belátni, hogy Európába 3–5 millió migráns befogadása indokolt, és ez csupán az európai lakosság alig egy százalékát tenné ki. Ez a keserű kifakadás azt jelzi, hogy nagyon fájhat valakiknek ott, az Egyesült Államokban, hogy még mindig léteznek az európai népek öntudatos polgárainak milliói. Ezek a kelet-európaiak szálkák a szemükben. Miért is? Mára kiderült, hogy a Nyugat, a szabadság és a demokrácia hona csak relatíve volt az, már 1990 előtt is. Kelet-Európa népei az egypárti diktatúrákban megtanulták használni a józan eszüket, és a médiában látottakat, hallottakat, olvasottakat egybevetették az általuk tapasztalt valósággal, így megtanultak olvasni a sorok között. Kiderült, hogy okosabbak a szerencsésebb nyugatiaknál, akik a szabadság és a demokrácia körülményei között, a sokszínűség látszata miatt könnyebben voltak manipulálhatók, és elhitték a média által közvetített valóságot. Sőt elhiszik ma is, noha egyre kevésbé, egyre kevesebben, de a PC-nyelv áldozataiként nem értesülhetnek sok tabutémáról még ma sem. Olyanokról, amilyenekről még szólni sem lehet, nemhogy az igazságot elmondani róla.

És most tessék a biztonsági övet bekapcsolni, mert szó szerint idézzük a mi Gazsinkat: „Az EU-val vannak bajok, leginkább az, hogy csak európai és mint ilyen, kiváltságosok gyülekezete. Nyilvánvaló, hogy az európai kérdések eldöntésében szót kell kapniuk azoknak, akik iránt közös a felelősségünk. Legalább a környéken lévő országoknak, mediterrán országoknak, észak-afrikai országoknak, közel-keleti országoknak, különben marad ez egy fehér rasszista egyesület.”

Hogy is van ez? Európa sorsáról nem az európai népeknek kell dönteniük? Hanem Algériának, Iraknak, Szíriának vagy netán Pakisztánnak? Európa lenne a kiváltságosok gyülekezete és fehér rasszista, ahol tízmilliószám élnek ma is nem fehérek, és napjainkban ellenőrizetlenül, százezrével, milliónyian özönlenek be az afrikai és közel-keleti országokból a ki tudja kicsodák, akik éppen TGM barátai biztatására vágtak neki a nagy útnak?! Azt hihetnénk, talán elment az esze Tamás Gáspár Miklósnak, vagy csak a szokásos nagyotmondás, meghökkentés vágya vezérelhette. Hacsak nem inkább a Soros-alapítvány alkotói díját igyekszik ma is megszolgálni. Felvállalva Soros György szócsövének szerepét is.

A szerző nyugalmazott ügyvéd

Forrás:  http://magyaridok.hu/velemeny/tgm-az-eu-egy-feher-rasszista-gyulekezet-337327/

 

A Dél-Dunántúli Építész Kamara levele a MÉK-hez

A Dél-Dunántúli Építész Kamara levele a MÉK-hez

Az elmúlt hetek otthonteremtéssel kapcsolatos történései mellett a Dél-Dunántúli Építész Kamara elnöke, Horváth András nem tudott szó nélkül elmenni, és nyílt levélben szólítja fel a Magyar Építész Kamarát határozott cselekvésre. Szükség van a szélesebb összefogásra, és a támogatásra, hogy a szakmai szervezetek eredményt tudjanak elérni.
Hajnóczi Péter elnök
Magyar Építész Kamara 
Tisztelt Elnök Úr!

A Dél-Dunántúli Építész Kamara elnökeként – magam mögött tudva az Elnökség tagjainak támogató véleményét, de személyesen vállalva a közölteket – ezen, nyilvánosságra hozott levélben kérem, hogy a Magyar Építész Kamara határozottan, egyértelműen és következetesen foglaljon állást az elmúlt időszak építésügyet érintő kérdéseivel kapcsolatban. Levelemet egyben ösztönzésnek és segítségnek is szánom a nehéz feladat végrehajtásához.A 160 m2 -es javaslat néhány hónapja még habókos ötletnek tűnt, amit egy „ a közönség kérte” akcióval csempésztek bele az amúgy még ígéretes 1567-es kormányhatározatba. A karácsonyi ajándékként becsapódó 300 m2 történet azonban életveszélyes cunamivá nőtte ki magát, mely mára minden vasárnapi ebédhez kínál egy érthetetlen és értelmezhetetlen pusztító hullámot. Engedély nélkül, csupán egy bárki által elkészíthető bejelentéssel, lényegében tervezetlenül, ellenőrizhetetlenül, a helyi szabályozások figyelmen kívül hagyásával, megengedve külterületen és zártkertben is, energetikai és komfort követelményektől megszabadítva, és mindezt állami támogatással – nos, i tt már a szakmánk felelőssége, hogy megfogalmazza-e a szükséges jelzéseket, tiltakozásokat.Az építészek vesztésre állnak! Az építészet ügye is vesztésre áll!

Legyen korszerű otthona mindenkinek, de nem mindegy milyen áron. Az átgondoltságot követelő érveink ma kevés támogatót találnak, hiszen a lakosság ma a kapható támogatások bűvöletében él. A jövő generációk azonban meg fogják ítélni cselekedeteinket, és a települések fenntartásában majd jelentős gondokat okozó, a településképet nagy eséllyel tönkretevő, szakszerűtlen épületek tömege, a körülöttük kialakuló viták, perek, és elrontott emberi kapcsolatok, a közösségek megingatott belső összetartó ereje mind azt a kérdést erősíti majd, hogy HOL VOLTAK AZ ÉPÍTÉSZEK?

Én magam ( csak példaként) négyszeresen vagyok érintve:

  • Építészként megdöbbenéssel tölt el a Kormányzat szakszerűtlensége, és dühít a hívatásunk (és más hivatások) módszeres, propaganda eszközökkel való lejáratása,
  • Főépítészként felháborít a helyi közösségek akaratának, önrendelkezési jogának teljes semmibevétele, az építészeti értékek védelmének teljes feladása,
  • Kamarai tisztségviselőként szomorúan látom, hogy a saját sorsunkért való rettegés megnémít, és cselekvésképtelenné tesz minket, eltávolítva a maradék, kamarai alapelvekhez még hű tagságunkat is,
  • végül Állampolgárként kikérem magamnak, hogy az én befizetett adómból tönkretegyék a mi környezetünket, átláthatatlan és mérhetetlen támogatásban részesítsenek minősíthetetlen, és korszerűtlen építményeket.

Amit lehet, tűzoltásként ( árvízi mentésként) megtettük:

  • felhívást tettünk közzé, melyben f igyelmeztetjük a tagságot a veszélyekre,
  • összegyűjtöttük a felmerült kérdéseket, és közzétettük a konzultációkon kapott válaszokat (már ahol van válasz),
  • készítettünk egy észrevételeket és javaslatokat tartalmazó dokumentumot, mely jogi muníciót ad az egyeztetésekhez.

A számtalan beérkezett észrevételre, szakmai érvre, de különösen a MÉK Alapszabály 2.2.1 d.c.) pontjára hivatkozva kérem a MÉK Elnökségét, hogy – óvatos egyezkedés, kikuncsorgott háttérbeszélgetések helyett szakszerűen megfogalmazott tiltakozással, érvekkel és konkrét javaslatokkal – álljon ki a közvélemény, és különösen az építészek elé! Meggyőződésem, hogy vesztenivalónk nincs. Az egyedül lehetséges megoldás egy újraértelmezett, tisztességes alapokon álló szakmapolitikai együttműködés a Kormánnyal.
Tisztelettel:
Horváth András
építész/elnök
Dél-Dunántúli Építész Kamara

Pécs, 2016. január 24.

Rovatok

Archívum

Ott vagyunk a Facebookon

Címkék

Legutóbbi vélemények

Legutóbbi hozzászólások

Dr. Szabadi Béla blogja

Látogatottság

  • Megtekintett oldalak : 803581
  • Egyedi látogatók : 90664
  • Megtekintett oldalak 24 órája : 215
  • Egyedi látogatók 24 órája : 28

Reális Zöldek Klub

Naptár

2016. február
h k s c p s v
« jan   Már »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
29  

Népszerű bejegyzések

Reális zöld cikkek

Reális Zöld Klub

Meta



FireStats icon Powered by FireStats Top