Reális Zöld Valóság vélemények!

Az Orbán–Putyin-találkozó sikere csattanós válasz a nemzetellenes károgásokra
Járosi Márton
A modern demokráciákban a globális hatalom a demokrácia talárjával, ünnepélyes hivatali
öltözetével leplezi valódi mivoltát. A szakértelem a technikai forradalom óta mind a hadászatban,
mind a polgári életben egyre inkább a tőke szolgálatába szegődött. A szakmai ismeret, a tudás is
materializálódott, a humán jellegét elvesztve áruvá degradálódott.
Kettős tévhit alakult ki. Egyrészről a tudomány, a technika szinte vallássá vált, elhitették a világgal,
hogy technikailag/tudományosan minden megoldható, hogy a technikai fejlődésnek nincsenek
korlátai, amit a politika kihasznál a tudatlanságban tartott tömegek kijátszására. Másrészről a
tudományt is „demokratizálják”, azt a hamis látszatot keltve, hogy a megtévesztett tömegek
demokratikusan – politikai eszközökkel – állást foglalhatnak a szakmai kérdésekben, befolyásolhatják
ezek eldöntését. Ezek a jelenségek a politikai ipar fegyvertárában érhetők tetten napjainkban,
például a klímavédelemben és az atomerőmű-ellenességben.
AZ ÉRTELMISÉG FELELŐSSÉGE MEGSZŰNT
A modern társadalom „civil” szervezetei elvileg a kormányzattól független, önkéntes, a köz
javára működő, önszabályozó szerveződések.
A civil szakmai szervezetek értelmiségi szakmai háttérrel rendelkeznek. Feladatuk a szemléletformálás,
szakmailag megalapozott információk eljuttatása a lakossághoz.
Az utóbbi időben a politikai nyomásgyakorlás a politikai ellenzék által kisajátított civil szervezeteknek
is kedvenc foglalkozása lett. A politikai érdek mindenkor a hatalom vagy a hatalmat
gyakorlók mögött állók érdekeinek a megjelenítése. Alapkérdés, hogy kinek az érdekeit képviseli a
hatalom. A globalizáció, tehát a privatizáció és a neoliberalizmus lényege, hogy a közösségi érdek
helyébe a magánérdeket, a profitérdeket helyezte. A rendszerváltozás után, 2010-ig a magyar
politika is a globalitás uralmának helyi képviselete volt. Az energetika súlyos társadalompolitikai
kérdéseket vet fel, mert civilizációnk hajtóanyaga az energiafogyasztás lett. A szakmai civil
szervezetek feladata elsősorban a tervezett közösségi/ kormányzati intézkedések szakmai
véleményezése és kritikája lenne.
Bibó István szerint „különleges európai teljesítmény a hatalommal szemben nem pusztán szolgai
viszonyban álló értelmiségi réteg kifejlődése”. Ez az európaiságnak nagyon fontos feltétele
lenne. Sajnos Európa kultúrája és társadalma is hanyatló fázisban van, ennek megfelelően a
szakmai és a civil szervezetek döntő többsége nem tudja – és talán már nem is akarja – az említett
fontos szerepét betölteni.
A mi civilizációnkra egyfajta tudatlanság és kettős kultúra jellemző. A természettudományos
műszaki és a humán kultúra egyre jobban elkülönül egymástól, pedig mind a kettő elengedhetetlen
része a mi civilizációnknak. Ez azért is hátrányos, mert az úgynevezett „humán értelmiségnek” a
természettudósokénál nagyobb befolyása van a közvélekedésre. A hamis hiedelmek terjesztésében
jelentősen közrejátszik a média. A hamis propaganda hatására a nagyközönség a tudományosságot
túlzott bölcsességnek tekinti, miközben a legalapvetőbb természettudományi ismeretekkel
sem rendelkezik.
Ez a modern tudatlanság az egyik melegágya annak a hamis propagandának, amely többek
között az atomenergia ellen is folyik.
A magyarországi villamosenergia-igények alapozzák meg az atomerőmű szükségességét.
2
A villamosenergia-rendszer kapacitáshiányos, csak jelentős, harmincszázalékos importtal biztosítható
az ellátásbiztonság, vagyis erőművet építeni kell. A kérdés az, hogy milyeneket.
Kézenfekvő lenne a hazai lignit felhasználása, mert az stabil villamosenergia-termelési önköltséget
biztosít. A már megtervezett fejlesztés a klímavédelemnek, a virtuális mumus CO2-kvótának
esett áldozatul. Jelenleg még nagy ellenkezést váltana ki, hasonló agitációnak lennénk tanúi, mint
az atomerőmű esetében.
Ezt a fejlesztést napirenden kell tartani, és kedvezőbb megítélési viszonyok esetén meg kell
valósítani.
Ezenkívül kétfajta villanytermelési mód létezik, a szélsőséges megítélés szerint az angyal a
megújuló energia, az ördög az atomenergia.
A megújuló energiák hosszú távú lehetőségei erősen korlátozottak. A Nemzetközi Energiaügynökség
becslése szerint 2040-re a villanytermelésben az atomenergia felhasználása 13 százalékról
16 százalékra növekszik.
Paks II fejlesztése igen jó döntés volt. A paksi bővítéssel kapcsolatban fontos leszögezni, hogy
a liberalizált energiapiacon a privát szereplők – akiknek nincs ellátási kötelezettségük – nem
építenek erőművet. Ezért a felelős állam polgárai érdekében kénytelen az ellátáshoz nélkülözhetetlen
kapacitásokat létrehozni.
Az erőműépítés köztudottan hosszú idő alatt megtérülő, nagyon drága beruházás. Hazánk mai
viszonyai között – különös tekintettel arra, hogy az energiaiparban az utóbbi évtizedekben a
privatizáció következtében a képződött nyereség legnagyobb részét a külföldi tulajdonosok kivitték
az országból – nincs pénz a fejlesztésre.
Vagyis erőművet építeni csak hitelből tudunk.
AZ OROSZOKÉ VOLT A LEGJOBB AJÁNLAT
Azért az oroszokkal szerződtünk, mert megfelelő technikai minőség mellett ők ajánlottak a piaci
és az IMF-kölcsönöknél kedvezőbb feltételekkel forrást. A magyar tulajdonba kerülő atomerőmű az
energetika fejlesztésének minden alapkövetelményének megfelel. Az ott termelt áram ára az
erőmű rendkívül hosszú élettartama és a teljes önköltségen belül az üzemanyagköltség más
megoldásokhoz viszonyítva kisebb hányada miatt a legolcsóbb. A Nemzetközi Energiaügynökség
és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által publikált tanulmányok, legutóbb a Rothschildbankház
szakvéleménye egyértelműen bizonyítják, hogy az atomerőművek teljes üzemidőre
számított költségei a gáz- és szénerőművekkel, valamint a megújulókkal összehasonlítva a
legkisebbek. A Rothschild-szakvéleménnyel kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy ők sem a magyar
érdekek képviselői, mégis a nyilvánvaló tényekkel kapcsolatban, a saját hitelképességük fenntartása
érdekében is, kénytelenek valós megállapításokat tenni.
Az energiapolitika kialakítása az európai uniós törvények szerint a tagállamok hatáskörébe
tartozik. Az energiaellátás, jelen esetben a villamosenergia-ellátás nemzetállami felelősség, annál
is inkább, mert erre az EU nem vállal garanciát. A tervezett energiaunió csak az uniós szintű
energia-infrastruktúra kifejlesztéséről beszél, de a tagországok ellátásbiztonságát nem garantálja.
Sajnos a szakpolitikai színben feltüntetett fenyegetések hozzátartoznak a brüsszeli bürokrácia
politizálásához.
Az illetékes EU-testület tavaly novemberben jelentette be, hogy a versenyjogi bizottság mélyreható
vizsgálatot indít a paksi bővítéssel kapcsolatban.
Miért ellenzik a globalisták és hazai szövetségeseik az atomerőmű fejlesztését? Mivel a magyar
kormány már két éve egyeztet az Európai Bizottsággal, ismét szakmai köntösbe bújtatott politikai,
illetve ezek mögött nyugati üzleti nyomásgyakorlásról van szó. A kérdés az, hogy joga van-e
Magyarországnak jelentős üzletet kötnie Oroszországgal. Kiderült ugyanis, hogy az uniónak, illetve
a háttérből befolyásoló euroatlanti gazdasági-politikai oligarchiának nem közömbös egy ekkora
3
üzlet. Másrészről a vizsgálat Magyarország ellen az immár folyamatos politikai nyomásgyakorlás
eszköze.
Ismét kiderült, hogy egy ilyen nagy horderejű beruházás piacilag akkor EU-konform, ha arra az
euroatlanti oligarchák kapnak megbízást, ha pedig nem, akkor „piactorzításra” hivatkozva indulnak
a vizsgálatok.
A brüsszeli eljárás egyik, „piacilag” jól hangzó, formális célja a megtérülés és az állami támogatás
gyanújának vizsgálata. Az azt felerősítő hazai ellenzéki hisztéria szerint a paksi bővítés csak a
jelenlegit két-háromszorosan meghaladó áramárakkal térülne meg. Globalizálódó világunkban
hosszabb távon csak a bizonytalanság a biztos. Az évtizedekre való előrelátás, a hagyományos
piaci szemlélet alkalmazása, különösen az igen hosszú megtérülési idejű, nagyon tőkeigényes
energetikai beruházásokban szinte lehetetlen. A kereslet-kínálat és árak 20-30 évre előre becslése
bizonytalan.
Ezért a hosszú távú döntéseket csak közösségi/ kormányzati felelősséggel, a tényleges társadalmi
szükségletek kielégítésének a szándékával, a szükséges cselekvés időpontjában rendelkezésre
álló információk alapján lehet és kell meghozni. Emiatt kényszerült Nagy-Britannia kormánya
is, az atomerőmű létesítése érdekében, évtizedekre előre garanciát vállalni az áram árára. A
kockázatot az ellátásért felelős állam kénytelen vállalni, mivel az ellátásért felelősséggel nem
tartozó piaci szereplők azt nem vállalják. Azért bővítjük az atomerőművet, mert nincs más reális
alternatíva az ország villamosenergia-ellátására.
KRIPTAHANGULATBAN AZ ELLENZÉK
Az értelmiségi felelősség ébredését jelzi, hogy a szakmai szervezetek az uniós álvizsgálat
megalapozottságát szakmai érvekkel cáfoló, egyöntetű véleményt juttattak el Brüsszelbe. Nem így
a szakmai háttérrel nem, csak médiatámogatással rendelkező álcivilek és a politikai ellenzék, akik
az uniós vizsgálatot kihasználva, az Orbán–Putyin-találkozó előtt igyekeztek kriptahangulatot
teremteni. Példaként elegendő végigolvasni az egyszázalékos támogatottságú ellenzéki párt, az
Együtt uniós képviselőjének, Jávor Benedeknek a nyilatkozatait, amelyben a „szakmai” érvek
között ilyenek szerepelnek: a paksi bővítés bebetonozza az ország elavult energiatermelési
módszerét, kizárjuk magunkat a fejlődésből, gazdaságossági számítások nem veszik figyelembe a
15 százalékos normatív „korrupciós veszteséget” és a többi.
Az Orbán–Putyin-találkozó sikere csattanós választ adott ezekre a nemzetellenes károgásokra.
A szerző az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke
A villamosenergia-rendszer kapacitáshiányos, csak jelentős, harmincszázalékos importtal biztosítható
az ellátásbiztonság, vagyis erőművet építeni kell.
A kérdés az, hogy milyeneket.

 

 

Járosi Márton – Az Orbán–Putyin-találkozó sikere csattanós válasz a nemzetellenes károgásokra