EGY KEVÉSBÉ ISMERT NEMZETI TRAGÉDIÁNK! –

EZEN A NAPON… 1849. január 8.-án, ma 167 éve kezdődött az oláhok által elkövetett nagyenyedi népirtás.

Nagyenyed legnagyobb pusztulása a magyar szabadságharc idején, 1849. január 8-án volt, amikor a város leégett, több mint 800 ember halt meg, amikor oláh “népfelkelők” lerohanták a várost.

  1. január 8-ának éjszakáján az Enyedtől mintegy 5 km-nyi távolságra fekvő Csombordon táborozó Axente Sever és Prodan Simion pópa feleskette gyülevész haramia hadát, majd megindultak a város felé. Szilágyi Farkas majdani református lelkész, aki gyermekként élte meg a szörnyűségeket, utóbb így emlékezett vissza az enyedi Szent Bertalan éjszakára: a

“Amint a román csőcselék betört a városba és felgyújtotta az első épületeket, “kezdetét vette a lövöldözés, az ablakok és kapuk betörése, a rablás és ordítozás, a megtámadottak rémes sikoltozásai és jajveszékelései, olyan pokoli lárma, melynek hallatára az ember testében a vér megfagyott”.

Jellemző, hogy az iszonyat kiáltásai és a dúlás eszeveszett alvilági hangjai még a Nagyenyedtől 22 km-re fekvő Mihálcfalván is hallhatóak voltak.

Akit nem vertek agyon saját házában vagy nem szenvedett ott azonnal tűzhalált, rémülten rohant hiányos öltözetben az utcára a mintegy mínusz 20 fokos hidegben, és kétségbeeséssel próbált üldözői elől menekülni.

A fosztogatás és vérontás látványától megrészegülő oláh csőcselék kit doronggal vert agyon, kit lándzsával szúrt keresztül, kit eltaposott, kit agyonlőtt – a gyilkolás módszerei nagyon változatosak voltak.

A lakóházak kifosztásán és felgyújtásán túl nem kímélték a szent helyeket, a templomokat sem. A híres református templomban összetörték az úrasztalát, az orgonát, a padokat, a karzatot – egyszóval mindent, sőt, belovagoltak a templom épületébe. A fosztogató söpredék elpusztította a Bethlen Gábor által 1622-ben alapított református kollégium épületét annak híres könyvtárával együtt, valamint elhamvasztotta az erdélyi református egyház püspöki levéltárát is. Számos felbecsülhetetlen értékű ősnyomtatvány lett semmivé.
Nem járt jobban a katolikus minorita templom és rendház épülete sem. Ugyanazt az őrült pusztítást vitték végbe a mócok, mint a református egyház épületében.

A nagyenyedi szörnyű események 1849. január 8-ának éjszakáján kezdődtek, általánossá másnap, január 9-én váltak, tetőpontjukat pedig január 10-én érték el, de a fosztogatás és gyilkosságsorozat csak 17-én fejeződött be. A magyarirtásnak mintegy 800-1000 főnyi halálos áldozata volt, ám legalább ugyanennyien fagytak halálra a kegyetlenül hideg téli időben.

Az agyonvertek, meggyilkoltak, kibelezettek földi maradványait a várfal előtti sáncokba hányták, illetve a korábban mészégetőgént használt gödrökbe kerültek.

Egyidejűleg a szomszédos Alsó-Fehér és Torda megyei településeken is folyt a magyarság kiirtása, ennek következtében végleg megváltoztak e térségben az etnikai arányok a románok javára.

A ROMÁNOK ÁLTAL ELKÖVETETT MAGYAR ÍRTÁSOK TELJES LISTÁJA

Valójában az első mészárlásra 1848 október 19-én került sor, Kisenyeden. Ezt a települést a magyarok annyira biztonságosnak gondolták, hogy még a szomszédos településekről is ide jöttek védelmet keresni. Az oláhok ostromolni kezdték a falut, de a magyarok több napig kitartottak. Végül aztán letették a fegyvert, mire az oláhok 140 embert – férfit, nőt, gyermeket – lemészároltak.

Pár nappal később Székelykocsárdot pusztította el egy felkelő csapat, itt összesen 60 magyart végeztek ki, állítólag olyan kegyetlenséggel, hogy a falu három lakosa, aki elbújt a oláhok elől, látva a borzalmakat, felakasztotta magát.

Gerendkeresztúron 200 magyart gyilkoltak meg.

Zalatna és Abrudbánya bányavárosokat felgyújtották, a menekülő lakosságot Ompolygyepü határában lemészárolták. 1700 magyar esett itt áldozatul.

Október 23.-án Boroskrakkó és a környező települések magyarjait végezték ki. A lemészároltak száma 200.

Október 28.-ról 29.-re virradó éjszaka Borosbenedek 400 magyar lakosát végezték ki.

Október 29.-én Magyarigen 200 magyar lakosát ölték meg.

Borosbocsárdon megközelítőleg 40 magyart végeztek ki.

Marosújvárra a környékről 90 magyar nemest toboroztak össze, akiket Balázsfalvára akartak hurcolni. Azonban alig hogy elindultak Marosújvárról, a csoportot egy román pap megimádkoztatta, majd mindannyiukat legyilkolták, holttesteiket a Marosba dobva.

A székely lakosságú Felvincet a személyesen Avram Iancu által vezetett sereg dúlta fel, itt 30 magyart öltek meg, az elmenekült lakosságból további 170 halt éhen vagy fagyott meg a téli hidegben.

Következzen egy lista az 1848-49-ben az oláh felkelők által erdélyi magyar falvakban elkövetett vérengzésekről:

Dátum – Település – Magyar áldozatok száma

  1. október 12. Kisenyed (Sangatin) 140
  2. október Magyarigen (Ighiu) 176 család
  3. október Asszonynépe (Asinip) ?
  4. október Boklya (Bochia) 30
  5. október Borosbocsárd (Bucerdea Vinoasa) 73
  6. október Bugyfalva (Budesti) ?
  7. október Csáklya (Cetea) ?
  8. október Forrószeg (Forosig) ?
  9. október Mikeszásza (Micasasa) ?szinte mind
  10. október Zám
  11. október 20. körül Balázsfalva (Blaj) térsége 400
  12. október Alvinc (Vintu de Jos) 2 békeküldött
  13. október Sárd (Sard) környéke 300
  14. október Algyógy (Geoagiu) 85
  15. október 24. Ompolygyepüi (Presaca Ampoiului) vasúti megállóhely – 700 zalatnai magyar
  16. november 13. Felvinc (Unirea) 200
  17. január 8. Nagyenyed (Aiud) 800
  18. január 18. Marosnagylak (Noslac), Hari (Heria), Marosdécse (Decea), Inakfalva (Inoc), Felvinc (Unirea) (100?)
  19. január Marosújvár (Ocna Mures) 90

1848 december 9. Köpec 51

  1. december 14. Kővárhosszúfalu (Satulung), Bácsfalva (Bacea), Türkös (?), Al- sócsernáton (Cernat)?, Tatrang (Tarlungeni), Zajzon (Zizin), Pürkerec (Purcareni) ?

Gerendkeresztúr (Grindeni) 200

  1. október 28. Borosbenedek (Benic) a teljes falu
  2. október Székelykocsárd (Lunca Muresului) 60
  3. Gyulafehérvár (Alba Iulia) ?
  4. október Naszód (Nasaud) ?
  5. október Borbánd (Baraban?) ?
  6. október 25. Kőrösbánya (Baia de Cris) és Cebe (Tebea) között a teljes Brády-család
  7. október Radnót (Iernut) környéke majdnem teljes falvak lakossága
  8. május Abrudbánya (Abrud) 1000
  9. május Bucsesd (Buces) 200

Román részről a mai napig nem kértek bocsánatot az általuk elkövetett szörnyűségekért… De ami még inkább vérlázító és elkeserítő, hogy ezeknek az eseményeknek NINCS HÍRÉRTÉKE a magyar állami televízióban!!

(Forrás: az erdély.ma)

 

 

WordPress Plugin Share Bookmark Email