Archive for június, 2016

IGAZUK VOLT, DE MÁR AKKOR IS KÉSŐ VOLT ! ! ! !

IGAZUK VOLT,  DE  MÁR  AKKOR  IS  KÉSŐ  VOLT ! ! ! !

  Ismerted ezeket a nyilatkozatokat? Érdekesek!

Államférfiak a trianoni béke-parancsról:

Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlovák párt, a Szlovák Néppárt
vezetője 1925. június 4-én a következőket mondta:

    “Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer
esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh
uralom hat éve alatt.”

Vladimir Iljics Lenin:

    “Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és
mészárosok békéje… hallatlan béke, rabló béke…ez nem béke, ezek
olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a
védtelen áldozatoknak.”

André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix című könyvében:

    “Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást
tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság
ellenszavazata következtében.”

Tomás Garrigue Masaryk, Csehszlovákia első elnöke:

    “Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése
vagy a népszavazás között.”

Lord Viscount Rothermere, a Daily Mail kiadója és főszerkesztője,
1927. június 21-i számában megjelent (Magyarország helye a nap alatt –
Hungary s Place in the Sun) címû cikkében a következőket írta:

    “Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket
és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak.
Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád
és ostoba trianoni szerződést.”

Francesco Nitti, olasz miniszterelnök, 1924. szeptemberében:
mellesleg Nitti is aláírta a „békeszerződést”, de a lelkiismerete nem hagyta nyugodni, utólag könyvet írt erről
    “Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint
Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik
nem nyugszanak bele hazájuk rombolásába.
Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja
érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla,
mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való
hivatkozás csak hazug formula… a leggonoszabb módon visszaéltek a
győzelemmel… Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná
hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra
kényszerítettek..”

Herbert Henry Asguit, aki 8 évig volt angol miniszterelnök, 1925-ben:

    “Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes
tévedések eredménye.”

Artur Neville Chamberlain, angol miniszterelnök:

    “A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új
háborútól való félelem.”

Stanley Baldwin, angol miniszterelnök:

    “Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg.”

Lloyd George, angol miniszterelnök, 1929. október 7-én mondott beszédében:
    “Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyaláson
rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt.”

 

Add tovább!

Lucian Boia ma a legmenőbb történész …

Lucian Boia

ma a legmenőbb történész nemcsak Romániában, de talán egész Európában. Legújabb könyvében egyszerre megy szembe saját hazája hamis mítoszaival, a két világháború győztesei által diktált múltszemlélettel, meg úgy általában mindennel, amit a történelemről ma gondolunk. És mindezt szakmailag hibátlanul, és kifejezetten jó, olvasmányos stílusban teszi.

A bukaresti történész nem először botránkoztatja meg a hagyományos nemzeti mitológián nevelkedett román olvasóközönséget. Két legbalhésabb munkája, a “Történelem és mítosz a román köztudatban”, és a “Miért más Románia?” magyarul is olvasható. A Cser Kiadó jóvoltából most megjelent “Vesztesek és győztesek”-ben még nagyobb vállalkozásba vágja fejszéjét: feje tetejéről a talpára állítani az egész huszadik századi európai történelmet. És benne persze a magyart és a románt is.
Az előző évszázad naptárilag 1900-ban, de igazából 1914-ben kezdődött, azokkal a szarajevói golyókkal, amelyek nem Ferenc Ferdinánddal és feleségével sok millió emberrel is végeztek – no, meg mindazzal, amit Európa századokon át jelentett. Boia is itt fogja meg a munka végét, helyesen érezve, hogy az első világégéssel kapcsolatban kell először rendet tenni a fejekben.
Ki, mit tudott?

Alapvető tézise, hogy a közfelfogással ellentétben a világháború egyáltalán nem volt elkerülhetetlen, és nem robbanhatott volna ki pusztán csak azért, mert Berlin és Bécs így döntött. Ehhez a többi hadviselő fél akarata is kellett. Mindenki felelős, igaz, nem azonos mértékben. Boia szerint az európai lőporos hordó kanócát két állam gyújtogatta a legszorgalmasabban: Németország és Oroszország. Bizony, bizony, Oroszország, amelyről a szerző találóan jegyzi meg, hogy a történelem ítélőszéke előtt nagy szerencséjük, hogy idő előtt kidőltek a sorból. Mivel ’18-ban a háború már nélkülük fejeződött be (ráadásul a végül győztesnek bizonyuló oldalon kezdték) ’14-es szerepükre jótékony homály borult. És ez a homály nem oszlik azóta sem. Holott Boia szerint “A cári birodalom nem ám kis ártatlan országocska volt, ellenkezőleg: a legnagyobb, és egyik legkapzsibb impérium, amelyet a modern történelem ismert.” Elmarasztalja a német történészeket, amiért 1945 után nemcsak a második, de az első világháború kirobbantásáért is önként vállaltak minden felelősséget. Azt már csak én jegyzem meg, hogy egy ennyire dilettáns vélemény csak a hitleri éra bűneiért máig tartó, szűnni nem akaró permanens bűnbánat fülledt, beteg légkörében válhatott általánosan elfogadottá. Boia szerint tény, hogy a háború egyik fő kezdeményezője Berlin volt, ám ebben semmi elítélendőt nem lát. Amit a német vezetés akkor, száz esztendeje tudhatott a világról, annak alapján ezt a háborút muszáj volt megvívni, méghozzá minél hamarabb. Mert – és itt jön a kötet talán legfontosabb gondolata! – a múlt szereplőinek döntéseit nem mai tudásunk, hanem a kortársak számára rendelkezésre álló információk alapján kell megítélni. Berlinben ’14 nyarán úgy tűnt, a háború rövid és nagyon jó buli lesz. És erre minden okuk meg is volt. Fogalmuk sem lehetett róla, hogy ez a mulatság nagyon véres lesz, és a másnap évtizedekig is eltart majd.
Nem csak a románoknak volt joguk… Ellenkező előjellel, de ugyanerre remek példa Románia belépése a háborúba. Boia sorra veszi azt, mi mindent vehetett számításba 1916-ban a bukaresti vezetés – és ennek alapján arra jut, hogy őrültség volt megtámadni a Monarchiát. Rövid távon alaposan pofára is estek a románok, a magyar bakák még Bukarestet is megjárták -, ám a történelem végül döbbenetesen kegyes volt hozzájuk. Nem hogy Erdélyt, a Partiumot és a Bánság egy részét sikerült megszerezniük, de Oroszország összeomlását és bolsevizálódását kihasználva még bezsebelték Besszarábiát is. Ezt akár még 1918 nyarán se mondta volna meg előre az égvilágon senki. Mégis ez történt, és így az országot teljesen felkészületlenül, ostoba módon háborúba rántó Ionel Bratinaut ma a legnagyobb román államférfiak közt tartják számon.

És itt jön az, ami minket, magyarokat nyilván a legjobban izgat. Boia szerint a trianoni béke nem csak hatalmas mázli volt Románia számára – de komoly igazságtalanság is Magyarországgal szemben. Illetve leginkább az erdélyiekkel szemben. Nem kevés bátorság kell ahhoz, hogy valaki román történészként belegyalogoljon az 1918. december 1-jei, nemzeti ünneppé emelt, nagybetűs gyulafehárvári Nagy Nemzetgyűlés mítoszának kilencven éven át gondosan ápolt rózsakertjébe. Boia simán megteszi: “A népakarat befolyástól mentes kinyilvánításának feltételei nem voltak a legjobbak: a román hadsereg épp megszállta Erdélyt. Ami azonban igazán szemet szúr, hogy (…) a gyulafehérvári gyűlés nem helyettesíthette a népszavazást. Elvégre nemcsak a románoknak volt joguk arra, hogy Erdély jövőjéről döntsenek, hanem a tartomány valamennyi lakosának. Az itt élők közel felét végül nem kérdezték meg arról, akar-e vagy sem Romániában élni.” És még rá is tesz egy lapáttal. Boia ugyan úgy véli, hogy ha Erdély népe legalább arról dönthetett volna, hogy teljesen beolvad Romániába, vagy autonómiát élvez, akkor a helyi románok többsége is az önrendelkezés mellett szavazott volna. A nagy nemzeti egység ugyanis hamis mítosz, az erdélyi románok inkább úgy vélték, hogy “a balkáni Bukaresttel szemben ők képviselték Közép-Európát a román nemzeten belül. Úgy érezték, hogy civilizáltabbak, minden téren jobban teljesítenek a regáti románoknál. (…) A Regátban csupán az elit nyugatiasodott, Erdélyt a nyugati kultúra szelleme sokkal mélyebben és alaposabban átjárta.”
Boia hosszasan elmélkedik azon, hogy az erdélyi románok többsége vajon valóban annyira epekedve várta-e a bukaresti “felszabadítást” az “ezeréves magyar elnyomás” alól, mint ahogyan a fősodratú román történetírás a mai napig állítja. Végül aztán ledobja az atombombát a soviniszta nemzeti mítoszra:

“Az éppen létező Románia, illetve az egyenlő nemzetek könfoderációjaként elképzelt Habsburg Monarchia közül az erdélyi románok valószínűleg az utóbbit választották volna. (…) Csakhogy így nem történhetett, a háború végén már csak a Romániával való egyesülés maradt.”
Nyilván nem várhatjuk Lucian Boiatól, sem egyetlen román embertől sem, hogy szörnyű átkokat szórjon Trianonra, és az elmúlt gyötrelmes évszázadért mea culpázva tálcán kínálja nekünk vissza Erdélyt. Hiteltelen és gyáva gesztus lenne ez. De egy, valamikor egyszer talán megvalósuló normálisabb levegőjű Kárpát-medencéhez az ilyen bátor gondolatok kövezik ki az utat.         Lucian Boia: Vesztesek és győztesek

 

 

Héjjas István: Trianon és a migráció

Magyar Idők

RTL Kórkép

A televízió sajnos mostanra teljesen általánosan elfogadott jelenséggé vált világunkban és országunkban egyaránt. Azonban, ha a normalitásból indulunk ki, akkor egyáltalán nem vagy csak minimális szinten lenne indokolt ennek megléte. Mert mit látunk, ha a televíziót, mint jelenséget szemléljük? Egy képeket, hangokat és „híreket” sugárzó dobozt, ami folyamatosan ontja magából a saját tartalmát, amint megengedjük neki, hogy megtegye. Egy idegen testet az otthonunkban, a család rendjében, egy hideg-kékséggel villódzó ablakot, amin keresztül valami idegen néz és beszél be otthonunkba: idegen értékrendet, idegen élethelyzeteket, idegen létformákat – mindezt pedig észrevétlenül, a családi közeg intimitásába ékelődve. Nem tesz mást, mint hétköznapivá és megszokottá tesz olyan dolgokat, amelyek a legkevésbé sem azok, mindezt állami vagy külföldi anyagi forrásokból finanszírozva. Azonban, ha minden vele kapcsolatos – előzetesen másoktól észrevétlenül átvett – szuggessziót leválasztunk róla, azt láthatjuk, hogy

a média nem más, mint a folyamatos ellennorma-felmutatás eszköze.

Az RTL Klub, amely Magyarországon 1997. október 7-én kezdte meg működését, szintén ennek az ügynek a szolgája. Jelen rövid írásunkban arra vállalkozunk, hogy a csatorna napi programjából és régebbi hírhedt műsoraiból szemezgetünk és az ezekben lévő jelentéstartalomra és ellenpéldára rávilágítunk.

Az RTL Klub kritizálása, szidása természetesen nem új keletű dolog. Sokan tisztában vannak vele, hogy mennyire kártékony a működése. Ugyanakkor ezek a meglátások sokszor egy választékos káromkodásban ki is merülnek. Sokak életében egy kezelhetetlen és rengeteg bosszúságot okozó, de az idők során megtűrtté vált betegségként kapnak szerepet a kereskedelmi csatornák, amivel szemben semmilyen érdemi lépést nem képesek tenni. A mi célunk a csatorna műsorainak hátterét jobban megvilágítani, az azoknak teret engedő sötét szándékokra és folyamatokra élesebben rámutatni, hogy amennyire csak lehet,

immunissá tegyük magunkat a hagyomány- és nemzetellenes tévécsatorna okkult támadásaira

(amihez a mai világban sajnos nem mindig elég, ha egyszerűen kikapcsoljuk a tévét).

MINDEN REGGEL

Vessünk egy gyors pillantást a címre: „minden reggel”. Minden reggel ugyanaz és minden reggel ugyanolyan – tehetnénk hozzá. A cím is és a műsor is azt sugallja, hogy ez a reggel is, sőt ez a nap is olyan szentségtelen, mint a többi: ideje beszállni a világ mókuskerekébe és futni az értelmetlen köröket öntudatlanul. Maga a műsor nem szól másról, minthogy egy külsőleg férfinak és nőnek tűnő egyén magukra erőltetett, színlelt érdeklődéssel és kirakatmosollyal beszélnek olyan dolgokról, olyan emberekkel, amelyek és akik a legkevésbé sem lényegesek semmilyen értékelhető szempontból. Amire viszont kiválóan alkalmas a műsor, hogy már a nap kezdetén elfordítsa az azt nézőt saját szívének és elméjének lecsendesítésétől, és helyette máris a külvilág kollektív információs hulladékkonténerét zúdítsa a nyakába. Továbbá, hogy hozzászoktasson ahhoz, hogy lényegtelen hülyeségekről beszélgetni teljesen elfogadott dolog, sőt, ha még a híres(sé tett) emberek is ezt teszik, akkor biztosan ez a normális.

Hozzátehetjük még, hogy a műsorvezetők egy folyamatos cserén mennek keresztül, vagyis még ezen az alacsony színvonalon sincs állandóság. Mindig újabb arcot kell megszokni, újabb viselkedésformákat, és ez nem egyszerűen horizontális változás: folyamatos színvonalesést jelent. Megfigyelhető, hogy az egymásra következő „generációk” egyre silányabb, infantilisebb, abnormálisabb viselkedésmintákat képviselnek. (Az X-Faktornál ez az alázuhanás plasztikusan tetten érhető, még akkor is, ha alapvetően mindhárom személyt egy lelkét eláruló, felelősség tudat nélküli, megalkuvó érdekembernek tartjuk: Stohl-Sebestyén-Istenes – míg előbbi a színházból, utóbbi kettő egyenesen a Viva Tv agymosodájából jött.)

rtl01„Szóval Ön azt állítja, hogy egyáltalán semmilyen vonatkozásban nem érdekes? Milyen érdekes!”

TOP SHOP

A reggeli agyboronálás véget ért, a nézők zöme munkába indul, most ideje megcélozni azt a réteget, amelyik pénzével és szabadidejével nem tud mit kezdeni, azaz a javarészt a módosabb nyugdíjasokat. Igazán nem okolhatók ők sem, hiszen életük java részét a gulyáskommunizmus hagyományt romboló közegében élték le, a valódi értékektől eltávolítva – mostanra pedig valószínűleg a családjuktól is elválasztva. Így marad nekik egy lakhely magánya és mellé temérdek szabadidő. A televízió pedig ezen a ponton jut főszerephez életükben: sorozatok, mint életélmény pótlékok, bulvárműsorok, amelyekben hírességekkel, mint hozzátartozó-pótlékokkal foglalkozhatnak és a vásárlós műsorok, amelyektől hasznosnak érezhetik magukat. Holott ezekben a műsorokban jó esetben is csak teljesen unalmas, hétköznapi használati tárgyak rendelhetők meg normális áruk többszöröséért. Mindezt persze azért, hogy azt lebegtessék a köztudatban, hogy a szabadidővel mást nem is érdemes kezdeni, mint a tárgyak világában tobzódni, és az ahhoz való kötődést, ha csak egy kicsit is, de fokozni vagy lehetőleg fenntartani.

Ezekre a tárgyakra az embereknek többnyire nincs szüksége, de ha mégis, akkor sem igazán. Ez alatt azt értjük, hogy az emberek elsősorban olyan fogódzókat keresnek-keresnének, amikre életüket (jó esetben szellemi életüket) alapozhatják. Ennek híján kezdenek el kacatokat és „szenzációs” találmányokat gyűjteni a garázsukban.

rtl02Higyje el, a feleségének jár ennyi!

ASZTRO-SHOW

Kezdtük a napunkat a jelenünk fontosságáról való elfeledkezésről, majd a felelősségünk súlya alól „felszabadult” időnket máris kacatgyűjtésre fordíthattuk, most pedig ideje meghallgatnunk egy emelt díjas telefonszámon felhívható idegentől, hogy mi a „sorsunk”.

Már a cím is undorító: „Astro Show” azaz, „Csillag-műsor”. Ez a műsor nem tesz mást, minthogy a sorsunk alakítását kiveszi a kezünkből és az asztrológia, egykoron nemes tudományának nevét magára véve beáll a korunkat meghatározó „ezogagyi” áramlatába. Természetesen az egész egy sarlatán bábszínház, de magyarázzuk meg ezt valakinek, akit boldoggá tesz az, ha azt mondja neki egy idegen, hogy „jól alakul majd a sorsa és sok pénze lesz”. Ezek mind örvendetes hírek azok számára, akik jóval tulajdon sorsuknak megélése alatt egzisztálnak, így már az is örömöt okoz nekik, ha valami olyat hallhatnak, ami nyomokban a meg nem élt életükre emlékezteti őket.

Nevetséges, hogy egy olyan csatornának, amelyiknek ilyen húzásai vannak, bármilyen hitelességet képesek tulajdonítani. Egy ilyen műsor hitelteleníti az összes többit is (tehát a híradót is). A kuruzslás RTL Klub általi intézményesítése nem magyarázható meg azzal a felületes érvvel, miszerint azért sugározzák, mert igény van rá.

Egy csatornának kötelessége lenne az igényeket nemesíteni, a vadhajtásokat pedig véletlenül sem műsorra engedni. Ez a műsor (de rejtettebben a többi is) még igény esetén sem szerezhetne jogot magának, mert bizonytalanságban tartja az embereket (nem kapnak igazi választ kérdéseikre), és babonákban való hitüket erősíti.

Ezzel szemben minden eszközt megragad arra, hogy kerülje a kereszténység és az autentikus vallások témakörét, mivel azok olyan tanításokat mutatnának fel, amik megnehezítenék a sötét manipulációt.

rtl03Nemcsak ő az illúzionista, hanem az a csatorna is, amelyik sugározza a szemfényvesztést

FÓKUSZ

Ismét egy beszédes cím. „Fókusz” – azaz középpont (pontosabban: ellenközéppont). Mintha a műsor kifejezetten egy tematikára összpontosítana, vagy lenne benne legalább egy központi vezérszál, ami mentén tematikákat jár körül – ezáltal segítve rávezetni a mai embert az asszociatív gondolkozás helyetti tematikus gondolkozásra. Erről persze szó sincs. A „Középpont” című műsorban ismét olyan dolgokkal találkozhatunk, amelyek a figyelem teljes szétszórását segítik csak elő. Ahogyan bármilyen bulvár jellegű hírközlés esetében, itt is csak sokadrangú emberek, sokadrangú történéseiről hallhatunk, amelyek csak abban erősítik meg a teljesen kiszolgáltatott nézőt, hogy saját életét is ilyen sokadrangú események halmazának tekintse, és abba a nyugalomba ringassa magát, hogy ennek így is kell lennie, maradnia – hiszen másokkal is így van.

Meztelenség, alacsonyrendűség, felszínesség, szétszórtság, hedonizmus, abnormalitás – ezek propagálásával próbálják elültetni a nézőkben, miről is szól a „nagybetűs élet”.

Itt kezdett az AVH-s Vitray által kiképzett Marsi Anikó, valamint a ma már programigazgatóként ténykedő, homoszexuális és drogos Kolosi Péter. Az, hogy ennyi aberráltság jelenhet meg a legnézettebb csatornákon, részben annak köszönhető, hogy a főnöki székekben olyan szintén beteges lények uraskodnak, akiknek minden céljuk saját perverzitásukat elfogadottá és általánossá tenni. Van egy típus, amelyik – képtelen lévén beilleszkedni a többé-kevésbé normálisnak nevezhető társadalomba – ahelyett, hogy lépéseket tenne, hogy felemelkedjen a többihez, magával ránt minél több embert a mocsokba, amiből nincs ereje kimászni.

rtl04Kolosi Péter, a buzerancia és egyéb aberrációk terjesztéséért felelős RTL-es vezető

HÍRADÓ

Most pedig szóljunk néhány szót arról a műsorról, ami a kezdetektől fogva a televíziózás létjogosultságát volt hivatott indokolni: a híradóról. Hiszen manapság a legtöbb ember a világ dolgairól értesülni szeretne, „lépést tartani a napi eseményekkel”, „naprakésznek lenni” (vagy inkább a nap végére agyilag késznek), „tájékozottnak” (vagy inkább mások által eltájoltnak) stb. Tehát tudni arról, hogy mi „történik” a körülötte lévő világban. És mindezt hogyan? Leül a nappaliban lakó hullafakó doboz elé, és elfogyasztja belőle az idegen szakácsok által kotyvasztott információvacsorát, amit tíz perc után el is felejt. Az viszont észrevétlenül rátelepszik gondolati és érzésvilágára. Egy mai átlag híradóból olyan dolgokról értesülhetünk, hogy: „kirabolták”, „megölték”, „meghalt”, „megsebesült”, „leégett”, „lezuhant”, „leégve zuhant le”, „álmában agyonverte élettársát és gyermekét”, „a két férfi alig tudta elhagyni az égő járművet”, „az áldozat órákig élt mielőtt meghalt” – pedig ez csak az első húsz perc volt. És akinek ezután még maradt egy csepp életkedve, az megnézheti az újszülött, cuki zsiráfokat az állatkertből, a sporthíreket és a kisregény hosszúságú időjárásjelentést.

Ilyen hírek hallatán egyáltalán nem csoda, hogy a nézőben a pesszimizmus, a kiszolgáltatottság és a hiábavalóság érzete támad fel – mivel ennek a műsornak pontosan ez a célja.

A másik cél, a csak közvetve tapasztalt valóság teljesen érdektelennek vagy negatívnak és kezelhetetlenül kritikusnak beállítása, mellyel szemben a befogadó teljesen tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezheti magát, mígnem ez az érzés tulajdon életére is – egyfajta lassan ható méregként – kiterjed.

Ne feledkezzünk meg a cigány- és bevándorlóbűnözés tudatos és szisztematikus elhallgatásáról, az emocionális hatáskeltés elsőlegességéről (pl. párbeszéd és személyes véleményformálás híradás és időjárásjelentés közben!), a legfontosabb tények és események eltorzításáról, a lehető legnegatívabb politikai pártok és rendezvények támogatásáról, valamint a tudatos véleményformálásról.

Az embereknek csak arról szabad gondolkozni és csak azt, amit a várandós feleségét szarban hagyó Szellő István és a ráncfelvarrott arcú fapina, Erős Antónia kidülledt szemekkel és visszataszító hangsúlyozással a szánkba rág.

(Nevük összeolvasása az ’Erős Szellő’ nevet adja ki, ami jól kifejezi a csatorna, hatását tekintve erőszakos, de stílusát és módszerét tekintve könnyed terjeszkedését.)

Meghökkentő, hogy az emberek szellemi és lelki állapotai és szükségei iránt szemernyi együttérzést nem tanúsító csatorna milyen szimpátiát ébresztett egyesekben, amikor megadóztatása miatt sopánkodott. Azok, akik – a többnyire jogos – Fidesz-gyűlöletük miatt képesek voltak az RTL Klubot védelmükbe venni, nem tettek mást, mint felszólaltak saját maguk kínokkal teli halálos ítéletük mellett. A manipuláció és a korrupció győzelme valamint a tudat elsötétítése mellett.

rtl05REFLEKTOR

Most pedig nézzük meg azoknak az életét, akiket a média tudatosan a figyelem középpontjába állított: az úgynevezett hírességekét. Róluk azt kell tudnunk, hogy ugyanolyan emberek, mint bárki más, – ha éppen nem hitványabbak – viszont híressé vannak téve, pontosan az ilyenfajta műsorokkal és a bulvárlapokkal, ahol a zilált magánéletük napról napra ki van teregetve. Így sem ők nem tudnak szabadulni a média mindennapos zaklatásaitól, amely folyamatosan vájkál a magánéletükben, sem a tévénézők akikre, ezeket a „híreket” rázúdítják. A műsor üzenete röviden annyi, hogy a híres(sé tett) emberek sem jobbak semmivel senkinél.

Nincsenek már kivételes, tiszta jellemű emberek, és nem is szabad ilyet elvárni – csak ezek a nyomorultak vannak, tessék rajtuk csámcsogni.

A valódi példát és utat mutató tekintélyek eszményét (akikben mindig volt valami szent és lovagi) rombolják le ezzel végérvényesen.

rtl06Példamutatás celeb módra. Hogyan nézzünk ki úgy, mint egy köcsög?

(K)ÉJJEL-NAPPAL BUDAPEST

Párkapcsolati ellenpélda kicsiknek és nagyoknak egyaránt. De főleg a normális példa nélkül felnövő fiataloknak. A kritikai érzékéről lassan teljesen lemondó idősebb generációk pedig ez alapján érezhetik még elszigeteltebbnek magukat a példátlanul kisiklott fiatalságtól. Nem egy felelőtlen és szűklátókörű szülőtől hallottuk már, hogy azért nézetik ezt a gyerekeikkel, hogy legyen előttük elrettentő példa, nem tudván arról, hogy a gyerek épp azt fogja megjegyezni és eltanulni, amit lát, és nem azt, amit nem lát.

Vigyázat: hűséget, őszinteséget, tiszta gondolati és érzésvilágot, a férfiúsághoz és nőiséghez valóban méltó tartást és viselkedésmódot még csak nyomokban sem tartalmaz. Helyette

megtalálunk mindent, amiért egy korábbi világ organikus közösségében taigetosz-pozitívvá, de minimum kitaszítottá nyilvánítottak egy személyt: hazug nyegleséget, álszent és egymás ellen forduló „barátokat”, gerinctelenséget, folyamatos sodródást és mozgatottságot az érzéki vágyak démoni világában, anyagiak körüli tobzódást, de legszembetűnőbben és mindenek előtt: az Isten nélküli élet teljesen elfogadott és természetes voltát.

Társul emellé egy tudatosan zilált kamerakezelés, amely tudat alatt egy talajvesztettség érzetet ad a nézőnek. Ugyanakkor az egész sorozat atmoszféráját a rossz szándékkal komponált kiszámíthatatlanság határozza meg, ami folyamatos bizonytalanságérzetet generál. Mindeközben semmivel nem gazdagodunk, csak néhány istenverte szerencsétlen kínlódását szemlélhetjük.

Nem sokkal különb ez a cigány putrikban megfigyelt emberalatti életmódtól. Szánalmas és egyben beszédes, hogy a cigánytelepek undorító mocskának felszámolása helyett a gombamód szaporodó, helyzetükkel visszaélő cigányság messze kultúra alatti viselkedésmintáit terjesztik nagy erőkkel (természetesen többnyire fehér bőrű színészekkel, mintha az ilyesminek bármi köze lenne a fehér emberhez).

Szemérmetlenül képünkbe tolják a suttyó proli és a büdöskurva mindennapi civakodását, és a fővárosi lúzer elmeosztályon is vállalhatatlan vekengését. Mi ez, ha nem nyílt magyarellenesség, és a lemúriai démonvilág tudatos megidézése?

rtl07„Aki éjjel kretén, nappal is legyen kretén” – az ismert mondás a sorozatkészítők sajátos értelmezése szerint.

„BARÁTOK” KÖZT

A mindennapi méreg az idősebb generációk számára. Elég csak a barátság és a sorozatbeli kapcsolatok minősége között meghúzódó tátongó szakadékot vizsgálnunk. Nem biztos, hogy elsőre tudatosul a sorozatot évtizedek óta nézőkben. „Barátok” közt.

A sorozatban sokféle jelenség feltűnt már, de a tiszta, őszinte, feltétlen barátság, vagy annak legalább halvány emléke semmiképpen.

Még csak a címnél tartunk, de már az egy ordas hazugság. Aztán itt van a borzasztóan bárgyúra komponált főcím dal is: „Új élet vár, felejts el mindent…” – tehát a nézőt új élet várja egy hamis világban, ha már a saját életét sem tudja rendesen élni, és ideje elfelejtenie mindent, ami a normalitáshoz köti. Ugyanis a sorozat atmoszféráját belengi a szereplőkből áradó sikamlós hamisság.

Az egész sorozatban nincs egy józan, példaértékű és egyenes jellemű ember

– az ateizmus pedig itt is teljesen elfogadott és megszokott, ami azonban egy ilyen belső igénnyel rendelkező nézőt elég hamar zavarni kezd. Helyette viszont: üres kapcsolatok, hazudozások, házastársi őszintétlenség és hűtlenség, testvérek gusztustalan rivalizálása az örökölt családi vállalkozásért vagy kicsinyes anyagi érdekekből, titkolt előző házasságból származó gyerekek (akik a szereplőgárda frappáns feltöltéséhez járulnak hozzá, hiszen így valamelyik régebbi szereplőhöz már mindenképpen köthetők). A nagyon érdeklődő nézők természetesen a sorozatban játszó színészek magánéletét is követhetik más műsorokban.

rtl08MÓNIKA SHOW / BALÁZS SHOW

Besorolásukat tekintve: „kibeszélő show-k”. Mintha az egy normális dolog lenne, hogy két ember kicsinyes konfliktusát plüss fotelekben, ország-világ és a „taps” feliratra ujjongó fizetett közönség előtt kellene kiteregetni. A műsor valódi lényege azonban nem ez. Hány felvételt tekinthetünk meg ma különböző videómegosztó portálokon, ahogyan alpáribbnál alpáribb, kifordult egzisztenciájú, fél vagy teljesen hülye „lények” ugranak egymásnak, káromkodva és üvöltve, eltorzult arccal? Rengeteget. Ezeknek a műsoroknak pedig ez a lényege:

a társadalom perifériájáról aprópénzért összeszedett, rodhadt lelkivilágú lények állatokhoz is méltatlan problémakezeléseinek hétköznapivá, megszokottá tétele.

(A múlt idő használata nem indokolt, ugyanis a műsor hatása továbbra is fenntartott a különböző videómegosztó portálokon és abban biztosak lehetünk, hogy ha azok nem lennének, akkor máig sugároznák ezeket a műsorokat.) Az külön figyelemreméltó, hogy ezek a műsorok nem sokkal délután négy óra után vették kezdetüket – mintha a gondos műsortervezők az iskolából fáradtan hazaérkező, információkkal túlterhelt és ennek ellenére mégis valamilyen szintig még nyitott gyerekek „nevelésére” is gondoltak volna.

rtl09A nyugodt hétköznapi délutánok kibeszélő műsora…

„VALÓ” VILÁG

Ó igen, a való világ. Ebben a műsorban is sok mindent meg lehet tapasztalni, csak éppen azt nem, ami a címe. Egy műsor, amely időről időre állandó esti programja volt az RTL Klub nézőinek.

A recept a következő: végy egy tucat földhülye prolit, köztük egy nőt, akiről időközben egyszer csak kiderül, hogy pornózott (mondjuk a műsor felénél, amikor már éppen megcsappanni készülne a nézettség), egy kötelező nagydumás suttyót (aki ugyanolyan sötét, ha nem még sötétebb, mint a többi, csak ez beszél is) és zárd őket össze egy több száz négyzetméteres szobákra osztott helyiségben.

Az ötlet persze nem új. Volt már ilyen a történelem során.

A legutóbbi Magyarország területén 2007-ben szűnt meg: ez volt a Lipótmezei Elmegyógyintézet – annyi különbséggel, hogy  az ottani a kamerák felvételét nem közvetítették országszerte a magyar otthonokba.

Persze demokráciánk fejlődése nem állhat meg ezen a kezdetleges fokon: most már beszámíthatatlan agyalágyultak közös önrombolását is nézheti otthonában esténként bárki – és persze néha napközben is, nehogy az iskolából hazaérkező gyermekeink is lemaradjanak a lélekrombolásról. Ezek – a valóság shownak elnevezett – műsorok azt akarják mondani nekünk, hogy az ember állat és bárhogyan erőlködhet, bizonyos körülmények között egyszer csak elveszíti a méltóságát (mintha az igazi méltóságot valóban el lehetne veszíteni), és a sok évaddal is csak ezt az igazságot szándékoznak számunkra alátámasztani.

rtl10Támogatottabb műsor lenne, ha a kiesettek nem hagyhatnák el az épületet élve. Vajon akkor is így vigyorognának?

GYŐZIKE

Elérkeztünk a lélekrombolás másik nagyágyújához: az alulművelt, beszélni (és még sok minden mást) alig tudó, énekessé felfutatott bájolgó cigányember és családjának kalandjaihoz. A cigány származás kiemelése jelen esetben azért fontos mert nem csak a magyarság, de a cigányság számára is egy negatív példáról beszélünk. Távolról persze minden rendben: család, nagy ház, szép autó, felfutott „tehetség”, stb. Közelről viszont: ordenáré és jellemtelen viselkedés, nagypofájúság, egy családfőhöz teljesen méltatlan nyafkaság, a gyerekek irányába teljes felelőtlenség, léha életvitel, pénzszórás a legfelelőtlenebb módokon, a családfő (öltözködés és minden egyéb terű) ízléshiányáról nem is beszélve. Mindez már önmagában kellően negatív, de emellett még rossz példát is mutat az országban élő cigányságnak.

rtl11Győzike most tudta meg, hogy a Médiavadász kiherélte az RTL Klubot

HETI HETES

Itt fordult meg az (ál)magyar (ál)kultúra és közélet legszennyesebb söpredéke. Humortalan és kiégett „nagyágyúk”, akik adásról adásra azzal kérkedtek, hogy ők uralják a magyarországi kultúrszemétdomb csúcsát. Az isteni derű felmutatása, és az építő jellegű hírértelmezések helyett ultraliberális ajvékolás és szellemtelen cinizmus járt. Ezzel az értelmiséginek nevezett réteg is megkapta a heti betevőjét – azt az időt, amit egy évszázaddal ezelőtt a Szentírás bizonyos részleteinek értelmezésére fordította, most más pépesre rágott, kígyóméreggel kevert gondolatainak infúziós beömlesztésére pazarolta.

rtl12Heti Zsidó vagy Zsidó Hetes?

X-FAKTOR

Ördög Nóra és Istenes Bence. Talán itt sem olyan véletlen a névválasztás? A snittekben szabadkőműves szimbólumokkal operáló műsor valójában egy ellenszelekció. Nem csupán a tehetségtelenek és a tehetségtelenség felmagasztalásáról, életre is alkalmatlan lények népszerűsítéséről van szó: a cél olyan emberek kiválasztása, akik a későbbiek folyamán megfelelően asszisztálnak majd az emberiség tudati megrontásában. Akiknek kellő érzékenysége van kiszimatolni, hogy milyen módokon lehetséges a legeredményesebben tönkretenni az embereket. A fejfájdító zajverseny hab a tortán: míg saját sötét céljaik érdekében kiválasztják a nekik valókat, az emberi ízlés és művészi érzékenység elleni atomtámadásban élik ki perverz örömüket. Nem beszélve a hamis tekintélyekről, akik zsűri asztalok mögött dölyfösködnek és mutatnak irányt, miközben maguk is a tudatlanság és az erkölcstelenség démonokkal teli labirintusában tévelyegnek.

rtl13Az elemzés folytatására ösztönözzük olvasóinkat. Más csatornák is megérnének egy vizsgálatot. Fő a tudatosság: ez a sötét támadások elleni védekezés legfontosabb eszköze!

Komáromy Imre

Forrás:  http://mediavadasz.info/rtl-korkep/

 

Rovatok

Archívum

Ott vagyunk a Facebookon

Címkék

Legutóbbi vélemények

Legutóbbi hozzászólások

Dr. Szabadi Béla blogja

Látogatottság

  • Megtekintett oldalak : 803105
  • Egyedi látogatók : 90596
  • Megtekintett oldalak 24 órája : 146
  • Egyedi látogatók 24 órája : 40

Reális Zöldek Klub

Naptár

2016. június
h k s c p s v
« máj   Júl »
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Népszerű bejegyzések

Reális zöld cikkek

Reális Zöld Klub

Meta



FireStats icon Powered by FireStats Top