Reális Zöld Valóság vélemények!

Forrás: http://www.portfolio.hu/gazdasag/energia/a_geotermia_sem_mindig_zold.235070.html

A geotermikus kutak általában biztos, stabil forrásként képesek tiszta hőenergiát biztosítani, azt azonban nem lehet kijelenteni, hogy ezek az energiaforrások nem szennyezik a környezetet. Elég csak a török geotermikus kutakra gondolni, melyek egy része a furcsa geológiai adottságok miatt annyira szennyező, mint a széntüzelésű erőművek – állítja az EBRD egyik friss elemzése.

Az EBRD Törökországban finanszírozóként is jelen van a geotermikus energia projekteknél, legutóbbi vizsgálataik viszont azt mutatták, hogy egyes geotermikus erőművek annyira szennyezők, mint a széntüzelésű erőművek. A szervezet tanulmánya megállapította, hogy Törökországban olyan földalatti mészkőrétegek vannak, melyek, ha 280 Celsius fokon gőzzel érintkeznek, akkor széndioxid oldódik ki. Ezek a mészkőrétegek ráadásul többnyire ott vannak, ahol a geotermikus kutak többsége található (Anatólia).

Ez nagyon ritka jelenség a megújuló energiánál, ezek az energiatermelési módok hagyományosan nem járnak üvegházhatású gázkibocsátással. Mindez reflektorfénybe helyezheti a török geotermikus energia projekteket, melyeknél az elkövetkező években jelentős felfutás várható: a cél, hogy 2023-ra 60 százalékkal növeljék a geotermikus kapacitásokat. A kapacitások így elérhetik az 1000 MW-ot, ami akkora már, mint egy atomerőmű kapacitása.

A geotermikus erőműveknek több fajtája van, az egyik típusnál a kinyert magas nyomású gőzt vezetik rá a turbinákra, mely a generátort meghajtja (dry steam plant), egy másik típusnál forró vizet nyernek ki, amit nyomáscsökkentéssel vezetnek a turbinákra (flash steam plant), továbbá olyan megoldás is létezik, amikor alacsony hőmérsékletű vizet, vagy gőzt nyernek ki és ennek hőjét hasznosítják (binary cycle power plant).

Akadtak persze olyan török energetikai cégek, melyek vitatták a tanulmány megállapításait, ilyen volt például a Zorlu Enerji, mely eddig közel 1 milliárd dollárt fektetett geotermikus projektekbe. Vannak olyan cégek is, melyek már azon dolgoznak, hogy hogyan tudják a kibocsátott széndioxidot a földbe visszajuttatni, ilyen például az ankarai központú Gurmat.

A tanulmány egyébként az EBRD-t is kínos helyzetbe hozza, mely a környezetvédelmi szempontok alapján vizsgálja a megújuló energia projekteket. Januárban a szervezet 100 millió eurót különített el törökországi geotermikus projektek finanszírozására.

(Bloomberg)

Forrás:  http://www.vg.hu/vallalatok/energia/gondot-okoznak-a-szeleromuvek-472964

Egyre nagyobb gondot okoznak az időjárásfüggő erőművek – elsősorban a szélparkok – az európai villamosenergia-hálózatoknak. Erősen ingadozva, esetenként látványosan belendülve termelik az áramot, amellyel egyrészt túlterhelhetik a rendszereket, másrészt olyan áramlásokat kelthetnek bennük, amelyek eltérhetnek a kereskedelmi megállapodásokban foglalttól.

A villamos energia ugyanis a fizikai törvényeknek engedve, és nem a szerződések szerint választja ki a maga útját az erőműtől a felhasználóig.

A rendszerüzemeltetők, így a hazai MAVIR ZRt. is, költséges fejlesztésekkel igyekszenek hozzáerősíteni hálózataikat az extra terheléshez. Bevetnek speciális szabályozásokat is. Ezek egyike, hogy a nem szándékolt áramlásoknak visszatartanak némi „helyet” a határokat metsző vezetékeken, amikor kiosztják azok kapacitásait a kereskedők között. Ám ezzel mesterségesen szűkítik a kereskedhető mennyiséget, közvetve pedig nehezebbé teszik a szomszédos országok közötti áramárak egymáshoz való közelítését.

A kisebb kiosztott kapacitás miatt Európában 2014-ben egymilliárd eurónyival volt kisebb az áramkereskedelem a lehetségesnél (a szám a kieső kapacitások és az áramárak szorzatából adódik) az európai Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége szerint. A mínusznak körülbelül az ötöde a német–lengyel energiakapcsolatokat sújtotta. A szlovák–magyar határon e „jóléti veszteség” mintegy 40 millió euró lehetett. Az adatokat a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) tanulmánya idézte, amely kimutatta, hogy térségünkben 2011 óta ütemesen bővül a határokon keresztüli, nem szándékolt áramlások összege.

A probléma elsősorban a németországi, tengeri szélparkok megszaporodásával jelentkezett. 2011-ben a régió rendszerirányítói együtt jelentették ki, hogy „a megelőző hónapokban többször is kritikus helyzetbe került a cseh, a szlovák, a lengyel és a magyar villamosenergia-rendszer az Észak-Németországban termelt áram miatt, amely ezeken a rendszereken keresztül jut el a dél-németországi, osztrák és további dél-európai fogyasztókhoz”. 2012-ben a Mavir is kisebb beavatkozásra kényszerült a győri alállomáson a Világgazdaság akkori cikke szerint. A rendszerirányító szintén azzal indokolta a lépést, hogy „a német szélenergia miatt az adott négy hónapban ötször haladt át a vártnál sokkal több áram a hálózaton”.

A probléma európai szintű megoldását az adott országok egymással ellentétes érdekei is nehezítik. Kiút lehet például a hálózatok további, költséges bővítése, vagy a határkeresztező kapacitások olyan kiosztása, amikor nem a kereskedelmi szerződések, hanem a határon ténylegesen áthaladó villamos energia mennyisége után kellene fizetni. A REKK szerint bármelyek is a kiválasztott eszközök, fontos, hogy azok ne gátolják feleslegesen a szabadkereskedelmet, költségeik vállalhatók legyenek, a terheket pedig méltányosan osszák szét az érintett országok és rendszerirányítók között.