“A vezető amerikai média egységes hadtestként megannyi hazugsággal és csúsztatással Hillary Clintont támogatta… A közvélemény-kutatások harsogva sugallták, nem lehet vitás a győztes személye” – írja cikkében Veress József közgazdász egyetemi tanár. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

  1. november 29.

– Professzor úr, valaha úgy tanultuk, hogy három hatalmi ág van: a törvényhozás, a végrehajtás és az ítélkezés. Újabban informálisan hozzáteszik: és az egyetemek. Mikorra várható, hogy a hivatalos tankönyvekben is kimondassék: a média is hatalmi ág?

 

– Az egyetemeket – egyelőre – csak egy szempontból, és lényegében csak egy országban tekinthetjük kvázi hatalmi ágnak. Az USA sztenderd hatalmi ágait valóban átszövik az elit egyetemeken (Harvard, Yale, Stanford, MIT s a többi) végzettek munkásságának lenyomatai. (Megítélésem szerint ez angol, francia, vagy akár német részről kevésbé kitapintható.) Az említett szempont pedig nem más, mint az azonos Alma Materekben végzettek magatartási szokásai, szövevényes egymás közötti kapcsolatrendszereik, az egyetemeken magukévá tett ideológiák, értékek képviseletének hatalmi következményei. Ezek nyílván sokat nyomnak a latban.

Az, hogy a média mire képes, azt Udo Ulfkotte előtt is tudtuk, de az ő „Megvásárolt újságírók” című kötete a releváció erejével hatott, ráadásul az elrettentő példák sora azóta sem csökkent. Az egészben az a döbbenetes, hogy a médiumok tudatosan vezették félre az olvasókat, ezt bizonyítja egyébként hirtelen bocsánatkérésük is többek között a Die Welt, a The New York Times, és a BBC esetében. Mára már az is világos, hogy általában a média függetlenségéről papolni meglehetősen gyerekes. Akié a pénz, azé a történelem. Ez közelebb áll az igazsághoz. Más kérdés, hogy a média ekkora kulcsszerepe egyáltalán nem ösztönöz az önálló gondolkodásra, és ez nagyon káros.

 

– Mint Ön cikkében írja: “A vesztes Clinton kínosan hosszú idő eltelte után állt a kamerák elé, a források szerint addig – enyhe kifejezéssel – dühöngött a színfalak mögött. De gratulált a győztesnek, nem úgy, mint Mesterházy Attila 2014-ben.” Hozzátehetjük: az OTP által 25 millió forinttal támogatott párt vezetője, Bajnai Gordon is kijelentette: nem gratulál. Ugyanakkor mesterük, Horn Gyula 2008-ban veresége után – a sportszerűségre utalva – gratulált Orbán Viktornak. Régebben azt kérték a sorstól a polgári közép politikusai: legalább a pártállam dinoszauruszai tűnjenek el a közéletből, hogy fiatal baloldaliakkal küzdhessenek. Lehet, hogy ez utóbbiak rosszabbak, mint a nagy elődök?

 

– A magam nézőpontjából helyesebbnek tartanám, ha a különböző pártok – mondjuk – harmincöt éven aluli politikusait egymással, és nem más generációkkal hasonlítanánk össze. Nálunk észrevehető, hogy az ellenzéki pártokban a vezetői szintekre felért fiatal politikusok egyike-másika a mai kormánypártoknál jelentkezett annak idején, aztán történt, ami történt. Ebben a korosztályban – bármilyen „színben”politizálva – akinél a harsogás erősebb, mint a munka, ott nagy a baj.

Szerencsére a fordítottjára is van példa, reménykedjünk. Ha én ellenzéki beállítottságú lennék, tízesével küldeném a baloldali politikus palántákat Gazsó Ferenchez szellemi és etikai eligazításra. Talán az se merüljön a feledés homályába, hogy annak idején Orbán Viktor személyesen intézkedett a már súlyos beteg Horn Gyula kormányfőnek járó egészségügyi ellátásáról.

 

– Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ön úgy fogalmaz: “Tamás Gáspár Miklós, akit citálni is meglehetősen ízléstelen, oldalán a mosolyogva bólogató volt külügyminiszter és EU-biztos Kovács Lászlóval, ‘mocskos szájú, szexista, fajgyűlölő, marha’ jelzőkkel illette az Egyesült Államok megválasztott elnökét.” Miért fontos, hogy a mai tizenévesek fölfedezzék: az 1990-es években az SZDSZ-garnitúra – amelyről Medgyessy Péter miniszterelnök 2004 augusztusában a Népszabadságban volt kénytelen segítségkérően bejelenteni: “AZ SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel” -, nos a mai fiataloknak miért kell fölfedezni eme garnitúra mérhetetlen károkozását, a rendszerváltozás általuk végbevitt alattomos kisiklatását?

 

– Valóban ez lehetne a legnagyobb előrelépés, a művi erőltetést azonban ki kel zárnunk. Egy negyedszázad hordalékát nem lehet öt perc alatt semmissé tenni, különösen akkor, ha tudjuk: Antall József már első hivatali napján szembesült azzal, hogy nem ő fog irányítani. (Kár, hogy ezt mi csak húsz év múltán tudtuk meg hivatalosan.) A sors most talán az ügy mellé állt. A mai 16-26 közötti korosztály – ne kergessünk illúziókat – a középiskolai, de elsősorban felsőoktatási szinten eddig nem arról hallott, amit – és itt most a kérdésére utalok – fel kellene fedeznie, sokkal inkább arról, hogy a liberális megközelítésnek nincs alternatívája. Az elmúlt hónapok eseményei azonban cunamiként kezdik felforgatni az eddigi állóvizet. A fiatalok, ha átlátnak a virtuális esőfüggönyön, akkor felfedeznek. Ha nem, akkor annyi nekik. És nekünk is.

Forrás: http://preshaztarsasag.wixsite.com/preshaz/america

 

WordPress Plugin Share Bookmark Email