SVÁJC VILÁGRASZÓLÓ DÖNTÉSE

Svájc egyike azon kevés országnak, amely a párizsi klímacsúcs elvárásait messze túlteljesítve 2020-ra további húsz százalékkal kívánja csökkenteni a fosszilisenergia-termelés európai viszonylatban amúgy is rendkívül alacsony részarányát. A svájci kormány tervének teljesítéséhez jelentősen hozzájárult a környezet- és energiatudatos svájci polgárok hét végi döntése. A minapi népszavazáson a résztvevők több mint fele elutasította a helyi zöldek kezdeményezését, amely az alpesi országban üzemelő öt atomerőművi blokk közül hármat már 2017-ben bezáratott volna.  

A döntés jelentőségének megértéséhez nézzük a számokat: a Svájcban megtermelt villamos energia 56 százalékát a helyi vízerőművek adják, 39 százalékát pedig egy másik szén-­dioxid-mentes forrás, az atomenergia biztosítja. Nem véletlenül vezeti Svájc a fenntartható energetikai indexet, ugyanis a helyi energiamix maradék öt százalékán a fosszilis energetika és növekvő arányban a szél- és napenergia osztozik. Ugyancsak beszédesek a svájci energiaexporttal, illetve -importtal összefüggő kibocsátási adatok: bár az éves svájci termelés fedezi a hazai szükségleteket, exportra is jut, amivel szemben elenyésző mértékű import áll. Amíg azonban a svájci villamosenergia-export mindössze 0,1 millió tonna szén-dioxid-kibocsátással jár, lévén túlnyomórészt vízerőművekben termelt és az atomerőművi áramot exportálnak, addig a főleg a szomszédos Németországból származó szénerőművekben előállított „piszkos importáram” 5 millió tonna szén-dioxid-szennyezést jelent.

A német zöldek elhíresült jelszava, „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!” groteszk felhangot kapott a svájci zöldek kezdeményezésével. Az utóbbiak által sürgetett helyi atomerőműstop lényegében a német fossziliserőművekből származó svájci importot pörgette volna fel, ami ismét csak megerősíti azt a feltételezést, hogy az európai zöldek nemcsak a megújulók, de éppúgy a fosszilis energetika lobbistáiként lépnek fel. A kieső nukleáris kapacitásokat a bázisterhelést biztosító fosszilis erőművek, jelen esetben a délnémet szenes erőművek helyettesítették volna Svájcban.

Jól mutatja a helyzet fonákságát az atomenergiáról éppen a zöldek nyomására lemondó Németország példája. Ma a német villamosenergia-rendszerben a fogyasztókra terhelt jelentős állami támogatásnak köszönhetően egyre több a beépített nap- és szélerőművi kapacitás, mintegy 88 ezer megawatt. Éjszaka a naperőművek teljesítménye nulla, és ilyenkor a szélerőművek is csak erősen ingadozó, néhány száz megawatt termelőkapacitással vannak jelen. A villamosenergia-termelés döntő, 70-80 százalékát ezért sötétedés után a klímavédelmi szempontból káros gáz- és szénerőművek, illetve az egyelőre még működő német atomerőművek biztosítják. A növekvő megújuló részarány miatt ráadásul egyre több gáz- és szénerőművet kell tartalékként a rendszerben tartani a megújulóenergia-források ingadozó termelése miatt.

A svájci döntés újabb megerősítése annak, amit a világ számos országa is felismert: nagy mennyiségben, versenyképesen, a klímavédelmi és az ellátásbiztonsági követelményeknek is megfelelve villamosenergiát az atomenergia felhasználásával lehet csak termelni. Jelenleg világszerte 58 új atomerőművi blokk épül, de a közeli jövőben 167, a távolabbi elképzelésekben 345 új blokk szerepel. Ezt a tendenciát támasztja alá a Nemzetközi Energiaügynökség 2016 novemberében publikált tanulmánya is, amely rámutat arra, hogy a párizsi klímaegyezményben foglalt célok teljesülése érdekében mindenképpen szükség van az atomenergia és a megújuló energiaforrások együttes részarányának a növelésére. A kiadvány szerint a globális atomenergia 2014. évi villamos teljesítménye 2040-ig emelkedhet, ami azt jelenti, hogy az atomerőművek által 2014-ben termelt villamos energia mennyisége tovább növekedhet, amely globálisan nézve 18 százalékos részarányt jelent majd.

Néhány nappal ezelőtt jelent meg egy másik jelentés, amely a globális olaj- és földgáztartalékokat vizsgálta. E jelentés szerint a második legnagyobb tartaléka Szaúd-Arábiának van 16 százalékos részaránnyal, a hetedik helyen pedig az Egyesült Arab Emírségek áll mintegy 6 százalékkal. E két jelentős olajtartalékkal rendelkező ország azonban már az olaj utáni időkre is gondol és az atomenergiát kívánja fejleszteni. Szaúd-Arábiának még nincs atomerőműve, de a közelmúltban nagyszabású nukleáris fejlesztési programot fogadott el, amelynek értelmében 2032-ig komoly mértékű nukleáris kapacitást kívánnak megépíteni, ennek költségét százmilliárd dollárra becsülik.

Az Egyesült Arab Emírségekben már 2010 elején döntés született arról, hogy megépítik az első négy blokkot. A Barakah 1-es blokk építése 2012-ben kezdődött meg és várhatóan 2017-re már el is készülhet. A három másik blokk építése szintén folyik, és 2018–2020 között kezdhetik meg a kereskedelmi üzemüket.

Ugyancsak figyelemre méltó Oroszország, amely tíz év alatt az atomenergetikai ipar vezető szereplőjévé vált. Noha Oroszország az összes földgáztartalék mintegy felével rendelkezik, az atomenergetika stratégiai szerepet játszik az ország terveiben. A Roszatomnak eddig 36 blokkra van megrendelése szerte a világban, köztük két új 1200 megawattos blokkot épít Pakson az orosz fél.

Finnországban szintén jelentős hagyománya van a nukleáris alapú villamosenergia-termelésnek. Jelenleg négy blokkot üzemeltetnek, köztük a jelenleg működő paksi atomerőmű blokkjaival rokon VVER–440-es típusból kettőt. Emellett két további blokk áll építés alatt. Az Olkiluoto–3, francia EPR típusú blokk építése 2005-ben kezdődött meg és várhatóan 2018-ban már megkezdheti a villamosenergia-termelést is. A Hanhikivi–1, VVER típusú blokk építése 2016 januárjában kezdődött és 2024-ben már ez a blokk is termelésbe állhat.

Csehország is új blokkok építésén gondolkozik és árgus szemekkel figyelik a magyar példát, miután Magyarország államközi megállapodás alapján bízta meg a Roszatomot a két új paksi blokk szállításával, ami ellen az Európai Uniónak sem volt kifogása. Cseh illetékesek egyenesen úgy fogalmaztak, hogy nem akarnak többet belemenni az öt évig tartó sikertelen tendereztetés zsákutcájába. A csehek számára is az a legfontosabb, hogy versenyképes áron a legmodernebb atomerőművet kapják meg egy olyan szállítótól, amely meggyőző referenciákkal rendelkezik és képes akár társfinanszírozóként beszállni a projektbe, valamint biztosítani a cseh cégek beszállítási lehetőségét más atomerőművi projektek esetében is.

Jan Stuller cseh atomenergetikai kormánymegbízott az Európai Bizottság Paks II-vel kapcsolatos pozitív döntését követően úgy nyilatkozott, hogy „A Paks II atomerőmű építéséről kötött orosz–magyar megállapodás kérdésében hozott európai bizottsági döntés egyfajta precedenst jelent. A hipotetikus lehetőségek kategóriájából a megvalósítható változatba helyezi át ezt a megoldást.” Az új blokk szállítójáról és a kiválasztás módjáról már jövőre cseh döntés születhet.

Visszatérve Svájchoz, megállapítjuk, hogy a világ számos más országához hasonlóan racionális döntést hozott az atomenergia rendszerben tartása mellett. Az atomenergia jövőbeni felhasználásának egyszerűen nincs alternatívája, ha a földi létet fenyegető klímaváltozás ellen valóban érdemben kíván tenni a világ.

A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök